Tavalyelőtt ősszel történt a dolog. Nyáron egy réges-régi ismerősömmel (lány, legyen mondjuk Virág) újból felvettem a kapcsolatot (én, azaz a férfi). Ő 20-as évei elején, én a végén jártam. Aztán meg együtt, mi ketten. Vagy valami olyasféle volt; azt tisztáztam vele már az elején, hogy nem vagyok szerelmes (hasonló érzés-hiányról biztosított engem ő is). Ennek ellenére jól elvoltunk, élveztük egymás társaságát.

Rólam tudni kell, hogy vitatkozni (vagyis észérveket egymásnak ütköztetni) szeretek, veszekedni (vagyis heves érzelmek vezérelte kommunikációt folytatni) viszont egyáltalán nem. Ha mégis erre kerülne sor, akkor a nők által annyira utált „taktikához” folyamodom: csendben maradok.

Visszatérve a sztorihoz: ősszel felmerült az ötlet, el kellene menni egy wellnes hétvégére. Egyrészt szeretek szállodában lakni (munkám miatt az átlag magyarhoz képest gyakran is teszem), másrészt a vizesbázisú helyeket is kedvelem. Az ötletet felvetettem Virágnak is, akinek tetszett az elképzelés, ám a kivitelezéséhez nem volt elegendő anyagi támogatása (a főiskolai ösztöndíj és az otthonról érkező apanázs már igencsak megfogyatkozott a hónap végére). Mire felajánlottam neki, hogy kifizetem helyette, amit majd a következő hónapban megad (jahm, aki ezért fikázna, hogy nem vagyok gáláns, olvassa el újra az első bekezdés ötödik mondatát). Ezt el is fogadta, én örültem, hogy milyen jó lesz nekünk. Nos, nem lett.

Egy héttel a kijelölt időpont előtt az esti órákban éppen együtt voltunk a lakásán, amikor - így utólag visszagondolva egy nevetséges okból kifolyólag - egymásnak pattantunk. Én az intelligenciámat kétségbevontan éreztem magam (amire elég kényes vagyok), és kezdett elfajulni a veszekedés. Végül kiabálásba és ajtócsapkodásba fulladt részéről a dolog, én meg szótlanul ültem az ágyban. Majd feküdtem - vele. Gondolom, felesleges leírnom, hogy nem értünk egymáshoz aznap este. Sem.

Reggel felkelve összeszedtem magam, öltözködni kezdtem. Ő úgy tett, mint aki alszik (korábban mindig felébredt arra, ha én már motoszkáltam), én meg még mindig mérges voltam egy kicsit, ezért nem keltettem fel. Inkább leléptem, és vártam, hogy majd keres - egy héten belül mindenképp, hiszen megyünk wellness-ezni. Nem keresett, így 3 vagy 4 nap után én üzentem rá, hogy mi újság. Virág addigra már teljesen elzárkózott, és nem volt hajlandó eljönni velem (amit a sértettsége miatt meg is értek). A csavar viszont itt jön: az előre lefoglalt szoba kifizetve (ez fejenként 40 ezer forint volt egy hosszú hétvégére), aminek a számláját nem kívánta rendezni.

Három hónapig húzódott a dolog. Hol felvette a telefonjaimat és beszélgettünk, majd azt ígérte, hogy kifizeti a részét, hol nem. Végül elegem lett, és utoljára felkerestem (személyesen). Megkértem a legjobb barátomat (nő! és nem dugtunk, innen üzenem a kétkedőknek, hogy nagyon ritkán van férfi-nő barátság dugás nélkül is!), hogy ő szóljon bele a kapucsengő mikrofonjába, mert volt egy olyan érzésem: ha én tenném, nem jutnék be. Meg is tette a kedvemért, a bejárati kapun sikerült átjutni, útban voltam felfelé (sokemeletes bérház).

Intermezzo: ugyan nem vagyok kis darab ember (181 centi, 85 kg), de tartottam attól, hogy esetleg bajom eshet. Na nem Virág miatt, hanem egy esetlegesen nem várt „tényező” (szomszédok, új pasi stb.) okán. Ezért kabátzsebben egy sokkolóval igyekeztem az ajtója felé, és nagyon reméltem, hogy nem kell használnom a védelmem érdekében.

Visszatérve és befejezve a sztorit: Virágnál ott voltak a barátnői, szám szerint ketten. Kicsit ordibáltunk a szemük láttára (pedig de utálom) - Virág szerint semmivel nem tartozik, szerintem még mindig jön a szoba ráeső részével. Végül az egyik (egyébként igencsak csinos) barátnője javasolta, hogy állapodjunk meg egy felezésben (vagyis abban, hogy V fizet egy húszast), amit akkor és ott el is fogadtam, nem látván lehetőséget a teljes pénzösszeg visszaszerzésére. Másrészt baromira elegem volt már Virágból, le akartam zárni.

Utólag visszagondolva csúnyán megbűnhődtem. Egészen addig, amíg bele nem mentem a felezős dologba, meg voltam győződve arról, hogy habár hibás voltam én is a wellnes hétvége elbaltázásában, a pénzzel való átverés gerinctelensége miatt úgy éreztem, hogy a szakítás Virág miatt lett igazán ocsmány. A felezéssel viszont kvázi beismertem, hogy nagyjából ugyanolyan mértékben tehetünk a dologról.

Konklúzió? Többet nővel nem feleztem anyagiakat hitelre. Vagy meghívtam a Virág utáni partnereimet, és én álltam a cehhet, vagy ha felezni akartak, előre fizettek. És végre egy sztori, amiből nem az jön le, hogy minden nő kurva :)