A történetem kb. 5-6 évvel ezelőtti. A fiúval egy buliban ismerkedtem meg. Ekkor még nem történt semmi, csak barátkoztam vele. (Előtte ért véget az első komoly kapcsolatom, nem vágytam barátra.) Szal hetente párszor találkoztunk, hol kettesben, hol a haverjaival együtt. Egy-két hónap után beleszerettem, elkezdtünk járni. Az elején oké volt minden, dúlt a love, odáig voltunk egymásért. Aztán elkezdett féltékenykedni, teszem hozzá teljesen alaptalanul. De mindig sikerült lenyugtatni. Teltek a hónapok, jól megvoltunk. Persze voltak kisebb viták, de nem vészesek. Aztán úgy másfél év után már nagyon elegem lett belőle. A féltékenységi jelenetek egyre gyakoribbak és durvábbak lettek, még mindig alaptalanul. Érettségi utáni nyáron lementük haverokkal a Tiszához. Jött velünk egy srác, akivel én azelőtt csak egyszer találkoztam futólag. A barátommal nagyon utálták egymást, mint később kiderült azért, mert megd*gta a kedvesem a srác barátnőjét, ekkor már javában együtt voltunk, sőt mind ez az én ballagásom előtti este történt. Persze én ekkor még semmit nem tudtam erről. Pedig mindenki tudta, aki ott volt, csak nekem elfelejtettek szólni. L Na szóval beszélgetni kezdtem a sráccal, ami neki nem tetszett igazán, kiakadás, ordibálás, aztán még sírva is fakadt, hogy nem akar elveszíteni…blabla. Másnap este a gyerekkori haverjára lett féltékeny, mert elkísért a wc-re és mivel sorba kellett állni, nem 2 perc alatt értünk vissza. Ekkor meggyanúsított minket, hogy mi biztos lefeküdtünk egymással…mondtam neki, persze a bokor alatt…mit képzel??? Ráadásul, hogy nézheti ezt ki a haverjából. Persze én balga megbocsátottam neki… Az eset után többször próbáltam szakítani vele, de mindig meggyőzött, hogy próbáljuk meg helyrehozni a dolgokat.

Aztán elmentem a gólyatáborba. Ja még egy momentum, hogy mennyire rámtelepedett. Én dohányoztam, ő utálta a cigit. Megbeszéltük, hogy ha vele vagyok, nem cigizek, kivéve, ha buli van. De ha nincs ott, cigizhetek. Na szóval felhívott első este, mi újság, milyen a társaság stb. És persze rákérdezett cigiztem-e, mondtam igen…na erre totál kiakadt, ordított a telóba…kinyomtam…nem sokára hív, ne haragudjak…blabla. Mondtam neki, okés, de ne szóljon bele a dolgokba, mondta oké. Minden este felhívott, és megbeszéltük, hogy ő fog értem jönni kocsival és visz haza. Nekem addigra már annyira elegem volt belőle, hogy nem is hívtam. Aztán összekavartam egy sráccal…tudom nem szép dolog…és jön az MNK a kommentekbe, de várjátok ki a végét.

Vége lett a gólyatábornak, értem jött…persze megint összevesztünk,mert előtte még elszívtam egy cigit, amin totál kiakadt. Hazamentünk, kibékültünk.

Aztán elkezdődött az egyetem, teljesen új világba csöppentem (ő nem járt egyetemre), sokat mentem bulizni, ami persze neki nem tetszett, mert biztos kurválkodok, holott táncolni se mentem el senkivel, mert nekem is rosszul esne, ha a kedvesem ezt megtenné. Ekkor már tényleg többször próbáltam szakítani vele, de mindig visszakönyörögte magát. Még zokogott is, mint egy lány…az elején hatott ezzel rám, megijedtem, hogy így megbántottam, hogy lehetek ilyen szemét…de egy idő után nagyon elegem lett belőle, ordítottam vele, hogy nézzen már magára és elküldtem. Még aznap este felhívott, hogy beszéljük meg higgadtan, belementem. Másnap délután feljött hozzám, megint ordibálás, mondtam neki, hogy vége, nem fogta fel…ekkor megmondtam neki, hogy a gólyatáborban megcsaltam. Na erre totál kiakadt, hogy mekkora kurva vagyok, hogy tehettem…blabla. De ez hatott, végre elment. És nem is jött vissza többet.

A poén? Összejöttem a sráccal, akit annyira utált (akivel a Tiszánál voltunk, akinek a barátnőjével szexelt). Persze az érzés kölcsönös volt. Szóval ő elmondta nekem (bár mai napig nem tudom miért), hogy az exem több ízben megcsalt, talán még egy hivatásossal is. Mondanom sem kell, hogy totál kiakadtam, de legalább megértettem a féltékenykedéseinek okát. Ugyebár minden ember magából indul ki.

Ezek után még írtam neki egy nem túl kedves sms-t, utána többet nem beszéltünk. Csak egyszer futottunk össze az utcán, de köszönés nélkül mentünk el egymás mellett.

Konklúzió? A szerelem tényleg vak. Nem tartom magam ostobának, és általában rájövök a turpisságokra, de nála álmomban sem gondoltam volna, hogy megcsal, annyira ragaszkodott hozzám.

Bocsi, ha túl hosszú.