Hát, akkor indítsuk a hetet egy zseniális levéllel, amit Cápalánytól kaptunk. Valami Demi Moore-os nőt képzelek magam elé, aki megkapja a cég Michael Douglasét. Ha lehetne osztályozni, amit hamarosan lehet, akkor most öt csillagot nyomnék.

Üdv az olvasónak! :-)

Nos a történet egy ifjúkori botlásom utórezgéseiről szól, illetve arról, hogy mi módon probáltam leszerelni a szóbanforgó úriembert, több-kevesebb sikerrel. Annak eldöntését, hogy kettőnk közül ki volt a kevésbé korrektebb, Rátok bízom.

5 éve egy banknál dolgoztam, akkor már jó másfél éve; melette egyetemre is jártam. Az egyetemen nyertem egy féléves külföldi ösztöndíjat, de a banktól nem akartak elengedni fizetés nélküli szabadságra, így felmondtam. A felmondásom utolsó napjait töltögettem, amelyekbe még éppen belecsúszott egy hosszúhétvégét átfogó csapatépítő tréning.

Nos, aki már volt ilyenen, az szerintem javarészt kajánul vigyorog, mert ezek leginkább az osztálykirándulásokhoz hasonlóak, itt is van hivatalos program, meg ivászat a totális szétcsúszásig. :-)

Hát itt is ez volt, és szégyen-nem szégyen, nő létemre én is alaposan eleresztettem magam, az őszi félév vizsgaidőszakának végén jártam, meg már fél lábbal kint a bankból is....

S, hát sikerült összejönni egy látásból ismert kollégával - nevezzük Péternek - , sőt a következő macskajajos reggelen mellette ébredni. Előtte, és utána is én elvből nem kavartam soha munkahelyen belül senkivel, mert elég szerencsétlen dolognak tartom, még akkor is, ha éppen nagy a szerelem (vagy ha "csak" isteni jó a szex ;-)). Jelen esetben még 2 nap volt hátra a munkaviszonyomból, meg eléggé oldott hangulatban is voltam, gondoltam, most az egyszer belefér.

A Péterrel töltött éjszaka nem okozott maradandó élményeket, s késztetést sem éreztem arra, hogy bárminemű folytatást eszközöljek, meg aztán úgyis utaztam el fél évre külföldre.

Péterünk azonban másképp gondolta, s végig az úton hazafelé teljes erőből nyomult, sőt külföldön is egy jó ideig - pénzt és energiát nem kímélve - telefonált, sms-ekkel, e-mail-ekkel bombázott. Én leépítés céljából egyre szórványosabban reagálgattam ezekre - megjegyzem, a közös éjszakánkat követő napon teljesen őszintén megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, nem vagyok bele szerelmes, és valószínüleg nem is leszek (arra nem tértem ki, mert nem akartam megbántani, hogy szexpartnernek sem tudnám hosszútávon elképzelni).

Az idő nagy úr, Péter lelkesedése 5 hónap múltán lelohadt, én megnyugodtam, hogy hú, végre pontot tehetünk ennek a történetnek a végére.

Múltak az évek, elvégeztem az egyetemet, dolgoztam; közben férjhez mentem (nem szerelemből, nem pénzért, névházasság volt, hogy a srác állampolgárságot kapjon; s mielőtt a turbómagyarok hörögni kezdenek, egy erdélyi srácról van szó :-)); éltem az életem, szerelmek/szeretők váltották egymást...

Tavaly, a cégnél, ahol dolgozom, kineveztek csoportvezetőnek, és az én korábbi helyemre vettek fel egy új kollégát.

Ki volt az? Na, ki? Persze, hogy ő. Péter. Ott voltam az állásinterjúkon, mint leendő felettes, már akkor infarktust kaptam, mikor a HR-es áthozta a jelöltek önéletrajzait, aztán mély letargiába estem, mikor átnéztem azokat, mert eléggé gyenge volt a felhozatal, így Péter jó eséllyel a lehetséges befutók közé került; s végül - mert nem csak én egyedül döntöttem ebben - kénytelen voltam megadni magam a sorsomnak, mert bár én ellene szavaztam, a másik kettő interjúztató mellette. Ő lett az új kolléga, nem mellesleg a beosztottam is.

Mit ne mondjak, nem éreztem túl jól magam a bőrömben, főleg azután nem, miután Péter hódítási szándékai és rohamai kiújultak.

Kínos volt, mert, miután látta, hogy nem fog célba jutni, s perpillanat 2 férfi is van az életemben (férjem, akivel nyitott házasságban élünk, illetve egy akkori szerető); kétszer is megzsarolt, először avval probálkozott, hogy összeugrasszon a férjemmel, miután ez nem jött be, avval fenyegetett, hogy elterjeszti a munkatársaim között (akik között volt pár olyan srác aki szívesen összejött volna velem, de én Péter után szigorúan tartottam magam ahhoz az elvhez, hogy "házinyúlra nem lövünk", még csapatépítő tréningen alkoholos befolyásoltság alatt sem :-)), hogy ő meg én kavartunk, mikor még együtt dolgoztunk a banknál (hozzátenném, kellőképp feltupírozva az egyéjszakás kalandunkat többhónapos együttjárássá - messziről jött ember.....ugyebár azt mond, amit az arcbőre elbír).

Miután a második kísérletének sem engedtem, el is terjedt szépen ez a történet a cégen belül, szerencsére túl sokáig nem kellett feszengnem miatta, mert szinte mindenki, kívétel nélkül inkább velem szimpatizált, aki meg eddig sem kedvelt, az emiatt max mégjobban nem bírt. :-)

Bennem azért tüskeként megmaradt Péter szemétsége, s bár alapban nem vagyok bosszúálló természet, a lelkem mélyén vágytam arra, hogy legalább olyan kellemetlen helyzetbe hozzam, mint amibe miatta én kerültem.

Erre aztán alkalmam is nyílt, mégpedig egy csapatépítő tréning :-D keretében. Én, és néhány, hozzám közelálló kollégám napokkal korábban kieszeltük a haditervet, ami a következő volt.

Estére általában mindenki menetrendszerűen alkoholos befolyásoltság alá kerül, s én újra meg fogok botlani, látványosan kikezdek az egyik sráccal (Gergő), s még látványosabban el fogunk távozni az össznépi ivászat-mulatozás helyszínéről a szobám felé. :-D Mi ebben a nagy duranás?

1., Péternek kíváló lehetőség, hogy újfent ellenem intrikáljon a korábban kikosarazott cégen belüli lovagjaimnál, illetve ellenségeimnél.

2., Péter nem tudta, amit a kollégáim többsége igen, hogy Gergő a fiúkat szereti; kizárólag, szóval mégcsak nem is biszex. :-D

De mivel nagyon jó barátok vagyunk, így csókolódzni és ölelkezni hajlandó volt; különben meg ő is jót mulatott a dolgon, mert élvezte a be nem avatottak (ti. akik tudták, hogy ő meleg) megbotránkozását/meglepődését, hogy most akkor mi van evvel a Gergő fiúval, jó útra tért, átváltott a lányokra?! (kár érte egyébként, iszonyú helyes és kedves srác)

Hétfőn, mikor újfent elkezdtünk dolgozni; Péter és a kétkedők megkapták a kegyelemdöfést, mert Gergőhöz bejött a barátja - s hát, aki eddig kétkedett, annak is egyértelművé vált, hogy ők ketten egy pár. Gergő és én, kacarászva, az iroda közepén meséltük el a szombat esti "mókánkat" Gergő barátjának; olyan hangerővel, hogy a lehető legtöbb kolléga hallhassa. :-)

Nem rekonstruáltam utólag, hogy Péter hány embernél égette be magát emiatt, de elég sok lehetett, mert rá két napra felmondott, és hála istennek végleg eltűnt az életemből.

Tanulság? Hát nem tudom, én ezek után sem fogok kikezdeni kollégámmal, bár az simán előfordulhat, hogy egy volt pasim, aki eddig nem volt, az hirtelen kollégám lesz, de ennek kicsi az esélye. Vagy akkor szakmabeliekkel sem kezdek. :-)

üdv,

Cápalány