Olvasgatva az oldalt, úgy gondoltam megosztom énis a talán tanulságos, de jó pár évvel ezelőtt "íródott" sztorimat.

16-17 éves lehettem, mikoris szakközép sulis történelem versenyen vettem részt 4 osztálytársammal. Ne szokványos versenyt képzeljetek el, hanem szabadtéri, mászkálós, túrázós, feladat-végrehajtós (szerintem) versenyt. Reggel megérkeztünk a helyszínre, és mivel nem volt egyszerű a társaság (mi full lazasággal és az esélytelenek nyugalmával léptünk színre), mivel mindenki nagyban bújta a törikönyvet. Nos, nekünk egyből sikerült kiszúrni egy 5 fős lány csapatot, akik nagyon szimpatikusnak (baromi csinosak voltak) tűntek nekünk. Nosza, mi lenni 5 fiú, ők lenni 5 lány, zsír felállás. Megbeszéltük a srácokkal, hogy megpróbáljuk magunk mellé rendezni őket. Odamentem, beszéltem velük, és az a kb 10 személyre elegendő pia, amit mi magunkkal hoztunk, megfelelő vonzerő lett. Volt a lányok között egy fura színű (mivel férfi vagyok, ezért színvak is, szóval lilás, pirosas, rózsaszínes, vöröses haja volt), raszta lány. Na ő nagyon tetszett nekem. Szóval elkezdődött a túra, mi bevártuk őket, és együtt vágtunk neki a vadonnak. Elérkeztünk szépen és rendben a cél-lövészethez. Namost rólam annyit kell tudni, hogy ami fellelhető Magyarországon fegyver, azzal már lőttem. A bibi annyi volt, hogy bennem volt már majd 1 teljes üveg Black Velvet whisky meg pár korty Hubertus (de a csajokban is J). Szóval lőttünk. A/4-es lap volt a céltábla, én a mértani középpontra lőttem. Na, itt volt a remek alkalom, hogy nevet, telefonszámot ráírjam a lapra. Mikor már indultunk haza, "véletlenül" egy buszra kerültünk velük. Odaadtam a lapot, és kértem, hogy hívjon (igen, én a fiú kértem, hogy hívjon fel. Fura mi? ). Este haverokkal sörözés, megintcsak részegedés. A probléma akkor lépett fel, mikor elindultam haza. Összefutottam több mint 1 tucat emberrel, akik más nézeteket vallottak, mint én. Rommá vertek. Súlyos és vérző sérülésekkel, de hazajutottam. Alig bírtam mozogni. Reggel (kb 10 körül) csörgött a telefon. Ő volt az. Mondta, hogy egy barátnője azt javasolta, hogyha valaki így tudja odaadni a telefonszámot, akkor azt érdemes felhívni. Randit javasolt, délutánra. Amennyire lehetett, összeszedtem magam, bár még mozogni nem tudtam, de elmentem. Jót dumáltunk, iszogattunk, ettünk, majd következett a hazakísérés. Busszal, persze. Vártuk a visszafelé menő buszt, és mikor megjelent, megcsókolt. Ő. Nem én, ő kezdeményezett. Megbeszéltük, hogy hívom, és köv. héten találkozunk. Na én hazafelé a testemet a buszon hagyva valahol a műholdak és a Budapest-New York légtér között lebegtem. Találkoztunk, elkezdtünk járni. Én akkor már túl voltam egy 16 évesen hosszúnak tűnő (11 hónap) kapcsolaton. Vele minden jó volt. Szeretkeztünk ott és akkor, amikor csak ránk jött. Ha az utca volt, akkor ott, ha nálunk, ha nálunk, akkor ott. Aztán eltelt 6 hónap. Ő egy vallási ifjúsági csoport tagja volt, ami nem fanatikus, de vallásos csoport volt. Nem is volt ezzel semmi baj. Engem nem érdekelt, ő ezt megértette. De volt ott egy srác. Nevezzük Bélának (bár olyan szívesen leírnám, ki volt ő). Szóval ők közösen szerveztek valami összejövetelt. Aztán jött a derült égből tökönrúgás. Kijelentette, hogy ő innentől kezdve, a 10 parancsolat szerint él. Ergo semmi sex. Na, gondoltam majd meggondolja magát. Erre 2 héttel náluk voltam délután, majd elkezdett hülyeségeket kérdezni. Hogy jóban leszünk e még, meg tartom e majd a kapcsolatot vele, meg minden ilyet. Sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Majd megkérdeztem, miért akar szakítani, mikor már tiszta volt a sztori. Azt mondta, ő nem akar. Én meg vissza. Akkor miért teszi? Nem tudott válaszolni. Kértem, hogy engedjen ki, (kertváros, kertes ház, kerítéskapu) mert most megyek. Felhívtam bátyámat, hogy jöjjön el értem, majd elindultam. Potyogtak a könnyeim, és 5 perc alatt, mire leértem tesómhoz 3 szál cigit szívtam el. Majd be az autóba, bratyó kérdez: mi van? Én: mi nincs? Barátnőm, az nincs. majd haza. Másnap hív, hogy ha már így alakult, megismerném e a srácot. A Bélát. Mondanom sem kell, azonnal igent mondtam, azon megfontolt szándékkal, hogy kilapítom a gyerek fejét. A srác koleszos volt, és sok ismerősöm jelezte azonnal, hogy barátnőmet látták a sráccal kézenfogva mászkálni, de mindenkit megkértem, hogy ne tegyenek semmit, amíg nem mondom. Eljött a találkozás napja. Külön járultak elém, gondolom mert féltek, hogyha együtt jönnek, akkor elborul az agyam, hozzáteszem teljesen jogos félelem volt. Beszéltem a lánnyal, kezet fogtam a sráccal és próbáltam nem összetörni a kezét. A srác észrevehette, hogy nem sok jóra számíthat, ha marad, úgyhogy visszament a koleszba. A lánnyal megbeszéltük, hogy miatta. Végre elmondta. De ettől nem lett jobb, mert szerettem. Majd pár hónap, sőt lehet volt az év is, felhívott, hogy a sráccal összevesztek, és nem tudja, hol van. Segítsek. Én marha, beültem az autóba és mentem. Megtaláltuk a srácot, összeölelkezve egymás vállára borulva bőgtek. Ott megint legördült egy-két könnycsepp az arcomon. Ekkor döntöttem el, hogy én többet soha nem sírok. Azóta ez így is van. És őket sem láttam többet. Próbáltam elfelejteni az esetet. A tanulság szerintem annyi, hogy hülye vagyok, és túlságosan megbíztam benne. Ha más, akkor mondjátok meg. Azóta találkoztam egy lánnyal. Bocsánat, A lánnyal! 3 éve együtt vagyunk, együtt élünk. És most minden jó!