Kedves Szakitshabirsz!
Egy adósságomat törlesztem eme sztorival a kommentelőknek. Szóval: volt nekem egy barátnőm,
akivel még a középiskolás időszakomban ismerkedtem meg. Én a saját sulim kosárcsapatának
voltam az egyik játékosa, ő meg az ellenfél egyik szurkolója, és el nem ítélhető módon az egyik
meccsünk alatt fölszedtem – elég szarul is játszottam aznap , mert inkább őrá figyeltem végig...
Gyönyörű lány volt, de tényleg, ilyen Liz Hurley ungarische verzió 2.0-ás kiadás... Meccs után
randi, majd sikeresen összejöttünk (én 18 voltam, ő 16 akkoriban, de elég fejlettnek mondható,
mind agyilag, meg miegymás). 3 hónap csok-simi-tapi kombó után sikeres fektetés, és mindennel 2
év együtt járás. Majd szakítás, mert engem elkapott a Speed korszak (ismeri valaki azt a helyet?!
brutális nők, kábulat, stb..- a mai napig nem bánom), őt meg a próbáljunk ki valami újat korszak, de
folyamatosan figyelemmel tartottuk egymást – persze összejártunk ez idő alatt is, és a teljes
kapcsolatunk alatti legnagyobb szeretkezéseket bonyolítottuk le . Se előtte (még tapasztalatlansága
okán), se utána nem volt olyan jó vele, mint az „interregnumban”:-), igazi felszabadult, óriás
kefélések...
Na ugorjunk. szóval úgy gondoltuk, mégiscsak egymásnak teremtett minket a sors és elkezdtünk
újra együtt járni. Én szülőktől elköltöztem, ő hozzám, minden szép és jó volt, beszélgettünk
esküvőről (inkább ő, én hallgattam, de terveztem későbbiekben), befejeztük főiskolát (ugyanoda
járt, csak 1-el alattam), elkezdtünk dolgozni. Plusz minden évben elvittem nyaralni, általában télen.
Egyik karácsonyra kapott egy thaiföldi utat tőlem, de, annyira nem örült neki, mint máskor (pedig
azóta is oda jár:-)). Voltak gondjaink, veszekedtünk sokat, megőrültem az állandó bulizhatnékjaitól,
meg az elbaszott misspicsa barátnőktől (mindegyik ez a tipikus „gazdag palit fogtam” oldalkocsi
típus), de az együtt töltött immár nettó 5 év emléke és az összeszokás miatt egyikünk sem tudta
igazán lezárni ezt a kapcsolatot. Ó pedig, mennyi fülest, jótanácsot kaptam a saját barátaimtól, de én
hülye soha nem hallgattam rájuk, egyébként meg nem vagyok az a nyomozós fajta, alapvetően
megbízom a partneremben , ugyanis, ha rákérdeztem valamire mindig, ezt kaptam: „ Hülye vagy?
Elmondanám, ha megcsalnálak...”, „ A barátaid, csak szét akarnak szakítani, mert olyan szép pár
vagyunk...”, „ Biztos tetszel annak a lánynak, azért hazudozik összevissza mindent rólam” és egyéb
variánsok...
Na szóval elutazás! Bangkoki reptéren, átszállás belső járatra, és irány Ko Samui , de mivel akkor
még feltöltős telefonom volt (tudom lúzer dolog, de így kontroll alatt tudtam tartani a számlámat) és
nem működött akkor még kint a pre-paid phone, ezért megkértem adja ide az övét hagy hívjam föl a
family-t, hogy minden OK. Hát qrvára nem volt OK, amikor bekapcsoltam a telefonját és jött
rögtön 3 üzenet!!!! Ugyanarról a számról!!! Persze, hogy megkamilláztam, de csak azután, hogy az
ő fejét is megnéztem, ami kábé a reptér márványpadlójának a színére konvertálódott... Szóval 1.
„Már most hiányzol, pedig még csak most indultál el...” , 2. : „Igen , anyu jobban van , emiatt ne
aggódj, csak bírd ki valahogy ezt a 2 hetet..” (én mást kívántam az anyjának éppen) 3. „Megőrülök
érted” vagy valami ilyesmi....
Na számonkérés után már ő sem tagadott tovább, és bevallotta, hogy egy közös ismerősünkkel
randizgatott egyszer-kétszer, de semmi nem történt.. Ahhhha! Én rögtön magamhoz tértem a
rózsaszín ködből... Igazából, még most is csak azt sajnálom, hogy nem vettem el az útlevelét és
hajítottam ki a reptérről aztán jusson haza, ahogy akar …
Szóval így indultunk neki a 2 hetes nyaralásnak! Szex már nem volt köztünk, pedig megpróbált
mindent, de ott nekem akkor elment a kedvem tőle, előbb tudtam volna megdugni egy kínai féllábú,
táskaárus csajt, mint őt.... Ő később számon kérte rajtam, hogy miért nem próbáltam visszahódítani
őt abban a 2 hétben, amíg kint voltunk, pedig ezt várta volna tőlem. Az igazság az, hogy
bármennyire is fájt (még sírtam is , amikor nem látott – brühühü), én már a szállodába menet
eldöntöttem, hogy ezt a kapcsolatot befejezettnek tekintem... A 2 hét alatt (2. héten csatlakozott
hozzánk egy barátom, meg a családom is...), igazából le sem szartam a fejét, eljártam
masszázsszalonokba, nem csak maszatni, elmentem motorral túrázgatni fél napokra...:-) Ő meg
tepert ezerrel, hogy ne legyen vége! Mondtam neki, hogy még gondolkozom rajta! Azért a család
előtt volt némi összebújás leginkább esténként... Hazafelé, amikor a gép Budapest fölé ért, én már
nem bírtam tovább és azt mondtam neki, hogy most szépen hazamegyünk és van 2 órája, hogy
eltakarodjon a lakásból, a cuccaival együtt. Nem értették a vámvizsgálaton, hogy miért potyognak a
könnyei szegény lánynak, talán ennyire nem akart hazajönni, kisasszony?!?!
Ezekután még beszéltünk jó párszor, én hülye adtam is volna neki még egy lehetőséget, mert
folyamatosan vissza akart jönni hozzám, mert azt mondta, az a másik fickó egy tévedés volt, és
csináljuk valahogy vissza az egészet (miközben nála lakott, és vele tartott a kapcsolat!!!). Mondtam
OK, hajlandó vagyok fátylat borítani a múltra, ha bevallja, az összes megcsalását (ugyanis addigra,
már szépen csiripeltek a madarak, hogy kikkel qrt félre – de hát tiniszerelem volt a miénk, tudtam,
hogy mást is ki fog próbálni), de ő váltig tagadott, azt mondta ez az egy volt és ezt is megbánta!!!
Szóval fél évig ment ez a huzavona, majd júliusban kimondtam véglegesen, hogy nem vagyok
hajlandó vele újrakezdeni. Augusztusra teherbe is esett az ürgétől, akihez lelépett, októberben
esküvő és még most is együtt vannak, de már repedezik a vakolat a házasságuk falain... Én
rettenetesen kivoltam, kábé novemberre tértem magamhoz... Jött egy új szerelem, de ez már egy
másik sztori, annak is vége lett, kábé akkor, amikor kiderült a csajról, hogy nem tudta ki az a Puskás
Öcsi … pffffff . de legalább felejteni segített! Ez az egész 5 éve történt egyébként..
Ronda sztori, még ha olyan igazi csattanója nincs is a történetnek.. azóta úgy néz ki, hogy
megtaláltam a párom, igaz még nem vagyunk együtt régóta, de most minden olyan más, mint az
eddigi kapcsolatokban (hát már volt egy-pár, hosszabb is, rövidebb is sok), le is kopogom a fa
fejemen!
na adios: gastrophil