Kedves olvasó!
Gondoltam én is megosztom az egyik szakításom történetét, az egyetlen amit azóta sem igazán értek, és még mindig foglalkoztat egy kicsit, igaz, több mint három éve történt. A történetet talán úgy kezdeném, hogy egy kicsit bemutatkozom, így talán érthetőbb, hogy mit miért csinálok.
2004 nyara van, 18 éves vagyok, túl vagyok két, hosszabb- rövidebb kapcsolaton, annak ellenére, hogy a "csajozás" nevű játékban alapvető hátránnyal indulok. Gyermekkoromat külföldön, egy arab országban töltöttem, ami azt jelenti, hogy a fiúk, lányok külön osztályba jártak. Magyarországra csak gimnáziumra jöttem haza, tehát így indítottam, tele gátlásokkal, szorongásokkal. Talán nem meglepő, hogy próbálkozásaim kezdetben az interneten zajlottak, bár ez most nem része ennek a történetnek. Legyen itt annyi elég, hogy ezen próbálkozásaim egyáltalán nem voltak sikeresek.
Szóval itt állok 2004 nyarán, az évzáró napján, és leülök a gép elé csetelni. Alig
telik bele pár perc, és rám kattint egy "rózsa" nevezetű illető. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy egy suliba járunk, és Ő tulajdonképpen ismer engem, és tetszem is neki. Gondoltam innen már nyert helyyzetem van, és kértem, hogy e-mailezzen nekem egy képet magáról -tudjátok, hogy megy ez- , de sajnos nem tudott. "Sebaj", gondoltam, lényeg, hogy tetszem neki, innen csak lehet valahovó továbblépni. A gond csak a volt, hogy nekem másnap el kellett utaznom egy hétre nagybátyámhoz-nála tanultam vezetni-. Szóval telefonszámot cseréltünk, és elbúcsúztunk. Már másnap reggel a vonatról írtam neki sms-t, Ő válaszolt, és így elkezdődött egy sms-ezgető folyamat, ami rövid úton le is merítette a kártyámat, feltöltöttem, majd két nap alatt az a pénz is elment. Szóval jó sok sms-ről volt szó. Eltelt az egy hét, én sikeresen letetem a vizsgát, megszereztem a jogsit, hazajöttem, megbeszéltünk egy randit, találkoztunk, jól elbeszélgettünk, jól éreztük magunkat, első csók, hazakísérés. Így kezdődött a gyönyörűséges, két egész hétig tartó, szinte már példaértékű kapcsolatunk. Hogy egészen pontos legyek, a két hét igazából egy hetet jelentett, mivel a második héten elutazott táborba, de erről majd egy kicsit később. Szóval a héten minden nap találkoztunk, és minden úgy ment, ahogy annak kell. Talán érdemes megemlítenem, hogy a lány 16 éves, és a volt barátja pedig huszon valahány éves volt. Voltak problémáim, míg ezt feldolgoztam, de ez már csak az én bajom. Sétálgattunk a városban, smaci, tipi- tapi, nyalás- falás, szülőkkel találkozás, a kocsi csomagtartójának a rejtélyének a megoldása (én jöttem rá, hogy az új kocsijuk csomagtartóját, hogy kell kinyitni. Csak a gombot kellett benyomni... Végül is az anyukájával éltek ketten, szóval két nő...), első közös "sexuális" élmény. Itt szeretnék kitérni a push-up melltartókra. Ritka szemét egy találmány. Mint kiderült, a lány melle valójában fele akkora, mint amekkorának valójában látszott. Persze ezt csak tapintás útján tudtam megbecsülni, mivel, a pólóját nem lehetett
leimádkozni róla (melltartót alapból nem vett fel aznap). Szóval ezen a szép, napos nyári délutánon ott voltunk a szobámban, jól elvoltunk, bár az akkor csekélynek mondható szexuális tapasztalatomnak köszönhetően nem sikerült... hogy is mondjam... "elszórakoztatnom". (szerintem részben ez vezetett a
későbbi szakításhoz). Tehát ez volt az utolsó találkozásunk, mivel elutazott eg egy hetes gitár táborba. Ezen idő alatt csap pár sms-t váltottunk, és telefonon nem is beszéltünk, gondoltam minek zavarjam. Miután hazajött, írtam neki egy sms-t, hogy találkozhatnánk, de nem jött rá válsz, így írtam még egyet, meg még egyet, majd miután ezekre sem érkezett válasz, megpróbáltam felhívni. Mondanom sem kell, fel se vette. Ez így ment egész este, és másnap is. Este végre küldött egy sms-t, hogy nem kéne többet találkoznunk. EGY SMS-T!!!!!!
Se indoklás, se semmi. Ismét próbáltam felhívni, de persze ismét nem vette fel. Több sms után végre sikerült annyit elérnem, hogy megírja, hogy azért szakított velem, mert a tábor alatt egyáltalán nem gondolt rám, és "ez így nem jó..." Szóval ennyit szánt a szakításra. 2 db sms-t. Azért egy telefont megérdemeltem volna. A legfurcsább az egészben az, hogy azóta is, ha nagy ritkán találkozunk, úgy viselkedik, mintha én szakítottam volna vele sms-ben... Néhány hónapja egy haverommal voltunk egy kocsmában, mikor Ő is bejött. Szinte rám sem nézett, és csak a haveromhoz beszélt, pedig az én kérdésemre válaszolt...