Az Oscar maratoni éjszakája után milyen más történetet is választhattam volna, amikor a levélíró rögtön így kezdi levelét: Az alábbi levelet küldtem nektek, de címet nem írtam hozzá... Szóval ha érdmesnek tartjátok feltenni a sztorit az oldalatokra és nem találtok neki címet akkor a következőt adhatnátok neki: "Aki Hollywoodban is Oscart nyerne, akkora színész!" Ezentúl előnyt élveznek a levelek, amelyeknek (1) címet adtok (2) leadet írtok (3) méretre (400*300) vágott képet kapcsoltok. Vl és verespalne most nyugovóra térnek, jó garázdálkodást a kommentelőknek! 

Sziasztok!

Megköszönném, ha az én történetem is közzé tennének az oldalatokon, mert bár nem vicces, de szerintem tanulhatnak belőle mások is!
köszönöm!

Már egy jóideje olvasgatom a szakítós történeteket, és nagyon tetszik az oldal. Nemcsak vicces, de olykor nagyon tanulságos sztorik is vannak! Az enyém is ez utóbbi kategória "sajnos": azt hiszem joggal állíthatom, hogy a szép szavak sohasem igazak, az igazak pedig sohasem szépek!Lehet hosszú lesz, mindenestre sztem tanulságos:

 

20 éves voltam mikor a történet kezdődött. Részemről egyáltalán nem indult nagy érdeklődéssel a dolog, főleg h egyetemistaként mindig egy diplomás pasit akartam magam mellé, de ahogy olykor lenni szokott idővel szerelmes lettem ebbe a fiúba, bár se okosnak, se diplomásnak, se épp túl helyesnek nem mondható... volt egy stílusa, ami megfogott! Úgy tűnt minden szép és tökéletes, a sráccal az élen mindenki a mi esküvőnkről beszélt, miközben - bár jól esett hogy így alakulnak a dolgok - de nekem eszem ágába nem volt se férjhez menni, se gyerekeket szülni. Szépen lassan fontosabb lett számomra azonban, hogy őszintén szeressen valaki, és jól érezzem vele magam, mint a pénz meg a diploma, meg a külsőségek!Jó volt naponta többször hallani: szeretlek, főleg h őszintébben már nem is lehetett volna mondani. Egyszerűen csak élvezni akartam hogy boldog párkapcsolatban élek, ahol minden tökéletesen működik, mint a mesékben és úgy éreztem innentől olyan gond nincs, amit ne lehetne megoldani! Na igen: gondoltam én, meg ő, mert ott volt a rózsaszín köd. Magamból kiindulva, hogy én mindig egyenes vagyok mindenkivel, és mert a srác összes ismerőse azt fújta nekem, hogy enyém a főnyeremény, mert iylen rendes pasi nincs még egy a földön, egy percig nem kételkedtem abban hogy szeret! De én a kis naiv egy dologra nem számítottam: arra hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik! Más városba került a "drága" dolgozni másfél év után és 2 hét (igen: 2 hét!) után azzal állt elém, hogy ő nem bírja a távkapcsolatot! (Hozzáteszem, addig se találkoztunk egy héten 3-4 napnál többet) Tette mindezt azután 2 nappal, hogy a következő sms-t írta: Sya Életem értelme!Nézegettem a rólad készült képeim és rájöttem h az én édes kis szerelmem mennyire gyönyörű és tökéletes!Veled szeretném leélni az életem!... Aha ... Ebből kellett volna sejtenem hogy 2 nap múlva szakítani akar???(mint később kiderült, ezután az sms után csalt meg egy nappal) Előadta ugye a "nem bírom a távkapcsolatot" nagy dumát(hangsúlyozom 2 hét után nem bírta!!!), sírt is szegénykém, görcsbe rándult a gyomra, láttam rajta h szenved, de mégis szakítani akart! Ki érti ezt?Joggal kérdeztem rá, hogy másik lány van a dologban?Mert akkor menjen!! ..."nem nincs szívem, hidd el: csak téged szeretlek, de nem bírom így tovább, kezdjük újra ha hazakerülök" Na igen 2 hét k...... nagy idő, azalatt tényleg fel kell adni mindent! Rendőr létére azt hitte ő a nyomozó, és hát biztos gondolta: mindenki más hülye, de engem se ejtettek épp a fejemre, meg hát jó a memóriám ki mikor mit mond, így nem volt nehéz a kis kockákat összerakni, hogy tuti megcsalt!Elég erőteljes ráhatás után, be is vallotta, majd jött a "részeg voltam, meg hülye meg nem akarlak megbántani és nem is emlékszem semmire, de bocsáss meg kérlek" duma, és legszívesebben képen töröltem volna!

oké: csak mert olyan jó szívem van, egy hónap mosoly szünet után(mialatt nem szakítottunk, csak nem találkoztunk, de telón beszéltünk), mert esküdözött h mindent megtesz értem, ha megbocsájtok és hát mivel az anyukája is azt mondta nekem h iylen szarul még nem volt a fia soha, megbocsájtottam....  de a mosoly szünet elején a lelkére kötöttem h addig nem csajozhat még le nem zárjuk a dolgot vagy épp nem folytatjuk, mert repül ha mégegyszer rájövök valamire... Mondanom sem kell a csillagokat is leígérte az égről!Nem voltam híve a bocsássunk meg dolognak sose, de tényleg úgy tűnt megbánta, meg magamat se akartam emészteni egy életen át, a  "mi lett volna ha adok egy esélyt még, de nem tettem" dologgal, így megbocsájtottam... Megbeszéltünk mindent, szépen kértem h ha az egy hónap alatt történt még valami: csajozás, akármi, akkor most mondja el és egy kalap alatt beszéljük meg... Erre ő szemrebbenés nélkül a képembe hazudott h nem, semmi nem történt, csak egyszeri eset volt.... A nagy peche az volt, hogy túlságosan odafigyeltem mindig arra amit mondott és rögtön feltűnt ha 2 hónap múlva másképp szólt egy történt valamely részlete.... Ezután még egy évig együtt voltunk, de számomra csak kínlódás volt! A lelkem is kitettem érte, hogy jó legyen, holott tudtam nem nekem kellene bizonyítanom és tenni ezért a kapcsolatért, de hát mentségemre legyen írva mindig azt szerettem volna h az első nagy szerelem legyen az életemben az utolsó is! A történet végét gondolom le sem kell írnom: hazahelyezték, távolság megszűnt, mi meg szakítottunk. És miért? Mert bár nem én vagyok a rendőr, de rájöttem hogy az alatt a bizonyos egy hónap alatt mégegyszer megcsalt ugyanazzal a kolleganőjével akivel először, tehát miközbe nekem esküdözött! Szánalmas h egyesek mire nem képesek.... A legszomorúbb pedig az, hogy egy "bocsánat"-ot sem kaptam és a sok szebbnél szebb ígéretekből egyetlen egyet sem teljesített!Még azt sem, ami az ő érdekét szolgálta volna: hogy leszokik a cigiről! Miután ismét itthon dolgozott, a család, régi barátok mellette voltak, már nem volt rám szüksége, mert nem volt egyedül így nem is érdekelte h 2,5 évnek hipp hopp vége! A vicces pedig az h arra nem képes h új sms-t találjon ki az új barátnőinek, hanem ugyanazokat a "gyöngyszemeket" küldi, mint nekem anno! Maradt ugyanaz a nagy duma, lehengerlő stílus és szöveg, az ártatlan "én mindig őszinte vagyok" mosolyával gondolom! Őszintén sajnálom azt a nőt, aki a felesége lesz, mert ha én voltam a legnagyobb szerelme eddig (ezt ő mondta), és mégis megcsalt, kihasznált, akkor mi van azzal akit csak simán szeret?!

És hogy mi ebből a tanulság?:

1. Aki egyszer megtette, megteszi máskor is - az emberek nem változnak!

2. A szavak csak szavak, a tettek amik beszélnek, hisz mondani mindent lehet!

3. Ha valaki napjába 20x mondja neked h mennyire szeret és agyon dicsér, házasságról gyerekekről beszél és tervez és mindeközbe még a szemedbe is néz, az nem azt jelenti h igaz, amit hallasz - lehet az illető csak profin tud hazudni és nem akarja h gyanakodj!

4. Minél többet ígérget és esküdözik valaki, annál több a hazugság abba, amit mond és egyre kevesebb az igazság

5. Csak azért, mert valaki az igazságszolgáltatásban dolgozik és példát kellene mutatnia, még nem biztos hogy ezt is teszi! Sőt!

6. Ha már a legtöbb pasi (tisztelet a kivételnek) úgyis megpróbál átverni vagy megcsalni, akkor kezdj olyannal aki gazdag, hogy legalább közbe Te is érezd jól magad és ne szenvedj hiányt semmiben ;)

7. Soha ne várj senkitől semmit, és akkor nem ér csalódás!

És hogy egy ilyen embernek mi a legnagyobb szívatás? Talán ha majd 10 év múlva látja hogy milyen sikeres lettél, még gyönyörűbb és akkor is csak levegőnek nézed, hisz ennyit érdemel! ;)