Azért mindig a Belga mondja meg a tutit az életről: "Az a baj, kell valami? / Kell valami? szol valamit, az a baj? / Nem, nem iszok semmit, az a baj. / Az a baj, hogy nem iszol, és az a baj, hogy nem iszok." Most akkor ki fizeti a koktélt fényes nappal? És kajajeggyel vagy kápével?





Kedves Szakíts, ha bírsz!

Hétvégén volt egy pénzel kapcsolatos szakítás. Gondoltam én is leírok egy ilyet, ami velem történt. Próbálok rövid lenni, nem untatni a nagyérdeműt. Csak hogy a nemeket még az elején tisztázzuk: fiú szív (én), lány szívat.

Ez a történet egy rövid, 3-4 hónapos (pontosan már nem emlékszem) távkapcsolatról szól (pesten dolgozott), amiben nem a várakozásaim szerint történtek az események.

Úgy másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg a fent említett lánnyal egy kellemes hangulatú borfesztiválon. Másnap tali, szájrapuszi búcsúzáskor (vasút állomáson). Szépen alakultak a dolgok. A cégemnél megragadtam minden alkalmat, hogy pestre kelljen utaznom, ilyenkor természetesen csak másnap reggel jöttem haza. Volt, hogy beteget jelentettem, és így mentem fel hozzá 1 napra(persze utólag megkaptam, hogy meg sem próbáltam feljárni hozzá). Talán a második vagy a harmadik héten megvolt az első együttlét is, ami elég jól sikerült, sőt, még a családnak is szimpatikus volt a hölgy… Itt kellett volna elsőre gyanút fognom, túlságosan rendben volt minden :-).

*** Itt kimarad az éltünk-éldegéltünk rész. ***

Jöjjön a feketeleves:

Egy idő után elkezdte szisztematikusan próbálkozni, hogy meddig mehet el, mennyi mindenre tudja meghívatni magát. Akkor telt be a pohár, amikor megbeszéltük, hogy elmegyünk fagyizni, és ott kitalálta, hogy ő inkább koktélozna (hangsúlyozom fényes délután volt). Erre már bátorkodtam azt mondani neki, hogy felőlem oké, nagylány, vegyen magának. Erre azt mondta, hogy így hogy tervezzen velem jövőt. Mert hát neki az jut erről eszébe, hogy ha teherbe esik, és nem tud dolgozni, akkor én majd sajnálni fogom tőle a pénzem (csak a pontosság kedvéért ez úgy a 2. hónapban történt!!). Utána még elhangoztak olyan, azóta is tisztán a fülemben csengő mondatok, mint például: „… különben is, minek dolgozol, ha nem azért hogy rám költsd a pénzed…”. Én is hülye voltam, de bíztam benne hogy majd magába száll, és rájön, hogy az ilyen hozzáállása miatt nem talál már 5 éve rendes pasit magának (ezt ő mondta), szóval húztuk még egy darabig. Egy közös nyaralással zártuk a kapcsolatot. Már korábban lefoglaltuk az utat, mielőtt kiderült volna, hogy egy olcsó jános vagyok. Szóval nem lehetett lemondani, útra keltünk. Én abban bíztam, hogy majd itt meg tudunk beszélni mindent. De nem így lett. Volt még egy búcsú szex, amit én a békülés jelének fogtam fel (naívan), de ezt leszámítva nem lehetett vele kommunikálni. Az utolsó napon megkérdeztem tőle, hogy ha ennyire lezárta már magában ezt a témát, és hajthatatlan, akkor minek jöttünk ki egyáltalán? Erre azt felelte a butus a szentem, hogy tudta, hogy ez a nyaralás fontos nekem… Vannak még áldott jó emberek! Hazafelé már külön jöttünk. Elképzelhetitek azt az utat… egy kocsi, eltévedések miatt hosszúra nyúlt utazás… mint egy örökkévalóság :-) Ahogy kiszállt a kocsiból, meg sem kérdezte, hogy tartozik-e még valamivel, szóval az utazásra csak a vendégem volt… De ezek után nem is volt türelmem ezzel foglalkozni.

Egy jó darabig nem tudtam feldolgozni ezt az esetet. A fenti kép a kedvenc virága, ezúton küldöm neki, és egyúttal remélem sok finom koktélt fizettek neki balekok igaz férfiak.

Köszönöm a figyelmet, lehet porba alázni a kommentekkel, ha kikerül :-).

Maradok tisztelettel: T