Kénytelen vagyok egyetérteni a levélíróval, az általa nem is röviden felvázolt kapcsolat tulajdonképpen egy hosszú, szívatásokkal és kegyetlenkedésekkel tarkított szakítás. Heti tematikánk a pénz. Hol vannak már azok a nők, akik nevetnek a kajajegyen: már egész havi fizetéseket kell elverni ruhákra, hogy emberszámba vegyenek. Egy ilyen nőnek ki vesz meg bármit is?

Jelenet a Kegyetlen bánásmód című Coen filmből

Sziasztok!

Sok vicces és tanulságos történetet olvastam már itt. Gondoltam írok én is egyet. A szakítás maga is érdekes volt, de nem lenne teljes a történet a kapcsolat leírása nélkül. Ami úgy kb három és fél hónapig tartott.

A főszereplők: hölgy őt V-nek fogom hívni. A korábbi/későbbi barát G. És jómagam, S. Mindhárman nagyjából 26-27 évesek voltunk akkor. Sok-sok éve. Talán nevesítek még két mellékszereplőt. B1-et és B2-t. Ők (is) V volt barátai. Kicsit sok a szereplő? Szerintem is  De ne szaladjunk előre.

A történet kezdete az volt, amikor megláttam V-t egy mondjuk úgy szórakozóhelyen. Elsőre megtetszett. Nem volt kirobbanó szépség, vagy különösebben feltűnő jelenség, de megfogott benne valami. Elég hamar sikerült is megismerkedni vele. Alakultak is a dolgok, találkozások bulikban, amik nem voltak teljesen véletlenek, első közös program, első csók, stb.

Nos már az elején jelzett bennem valami. A mellett, hogy nagyon gyorsan szerelmes lettem és nem kicsit, valami szorongásszerű érzés is folyamatosan bennem volt. Hamar el is kezdte éreztetni, hogy nem elégedett velem. Szinte semmiben. De gyorsan kiderült az is, hogy az a legfőbb baj velem, hogy én nem a volt barátja, G vagyok  Ekkor még
úgy gondoltam, hogy semmi baj, tudtam én, hogy érzelmileg nincs még egészen túl rajta, de ezt vállaltam. Bíztam abban   mit bíztam, biztos voltam benne  , hogy tudok neki segíteni túltenni magát az előző kapcsolatán, és ezt maximálisan akartam is. Akkor még nem tudtam, hogy neki esze ágában sincs túltenni magát ezen. Sőt  Amúgy én pár
évvel ezelőtt találkoztam ezzel a G-vel egy házibulin, és azóta is láttam néha. Nem szoktunk beszélgetni, de látásból ismertük már egymást.

Eddigre már nagyon szerelmes voltam. Minden vágyam az volt, hogy vele lehessek. Nagyon nehezen bírtam azokat az estéket, amikor nem voltam vele. Minden vágyam volt, hogy mellette lehessek. Az sem baj, ha nem velem foglalkozik, akkor készült egy nyelvvizsgára, az is jó, ha ott ülök a szobájába ő tanul, én olvasok, vagy elfoglalom magam. Lemegyek vele kutyát sétáltatni, elmegyek helyette boltba, mindegy,
csak a közelébe lehessek. Ő ennek nem állt ellen, így gyakran voltunk
együtt.

Voltak azonban igencsak zavaró tényezők. Előszöris aktívan tartotta a kapcsolatot G-vel. És elkezdett célozgatni arra, hogy ő valójában még őt szereti és szeretné vele folytatni. Ám nagyon keményen számon kérte, hogy én igazán szeretem-e őt. Ezt általában azokban a helyzetekben, amikor valami nem úgy volt, ahogy azt ő kigondolta. Ez ugye több szempontból sincs rendben  Aztán. Igen gyakran találkozgatott másik két volt barátjával, B1-el és B2-vel. Illetve azt, hogy ők mindketten volt barátok csak később tudtam meg. Azt állította, hogy nincs semmi közte és a két fickó között. Legalábbis párkapcsolati
értelemben. Ami igaz is lehetett. Nem úgy anyagi értelemben.

De ha már szóba került. Anyagi téren is voltak problémák. Ugyanis hogy úgy mondjam V nem ahhoz az anyagi szinthez szokott, amiben én éltem. Én sem voltam éppen szegény, volt lakásom, autóm (egyik sem egy fénypont, de volt, amit nem minden hasonló korú fiatal mondhat el magáról), volt stabil munkám. Többféle felsőfokú végzettségem van,
meg volt akkor is, így nem éppen minimálbért kerestem. De csak egy alkalmazott voltam, míg G cégvezető vállalkozó. És B1 és B2 is sokkal jobban állt pénzzel, mint én. Micsoda véletlenek. V elvárta volna, hogy teljes mértékben eltartsam őt. Kb olyan szinten, amihez a fizetésem többszöröse kellett volna. Mondjuk legalább öt szöröse. Vagy inkább
több. És ezen felül jön az amit magamra fordítok. Tehát hangsúlyozom, itt nem csak arról volt szó, hogy ki fizeti a fagyit. Nekem se azelőtt, sem azután nem voltak ilyen problémáim másokkal. Mindezt úgy, hogy közben nem titkolta, hogy valójában G-t szeretné visszakapni. Aztán. Hamar feltűnt, hogy a két volt barát anyagilag is komolyan támogatja
őt. Ez időnként úgy nyilvánult meg, hogyha ő kigondolt valamit, amit szeretett volna, és én nem vettem meg neki, akkor pár nap múlva elment többnyire az egyik, néha a másik volt baráttal vásárolni, és megvetette vele azt a dolgot is, meg még egy csomó egyebet. Utána büszkén mutogatta, hogy mit kapott, és az is kiderült mindig, hogy mi mennyibe került. Erről ő gondoskodott. Képzelhetitek, hogy esett mindez. Ott állok totálisan szerelmesen, a lány meg más fickóktól vetet meg mindenféle cuccot, és érezteti velem, hogy bezzeg B2 megveszi neki mindezt, amit én nem tudok. Simán elköltötték a fél fizetésemnek megfelelő összeget, vagy akár még többet egy-egy ilyen túra során.
Horribilis árakért volt képes megvenni egy-egy ruhát, és még csak nem is voltak márkás dolgok. Egyszerűen drága helyeken vette meg őket. Persze az emberben felmerül, hogy a volt barátok pusztán szívjóságból teszik-e mindezt, vagy van ott más is. V verziója az volt, hogy annyit támogatja, és támogatta a múltban őket lelkileg, hogy ez iránt érzett
hála miatt teszik ők ezt. Hát nem tudom  Miféle baráti támogatás az, amiért pénzt fogadnak el  Sőt szinte elvárnak. Én ha segítek valakinek azt nem viszonzásért teszem. De hát nem vagyunk egyformák. Persze nem lehetek teljesen biztos abban, hogy mindez tényleg így volt. Mindenesetre ügyesen kitartatta magát...

Amúgy V nem dolgozott, így eléggé ráért napközben. Gyakran kifogásolta is, hogy miért nem vagyok vele napközben. Miért nem ebédelek vele rendszeresen például. Ezért a volt barátokkal és ki tudja még kikkel gyakran lógott napközben, amíg én dolgoztam. Aki ugye
cégvezető, annak nincs főnöke, az könnyen lelép napközbe 2-3 órára. Mondanom sem kell, hogy ez is baromira jól esett. Aztán. Ő gyakorlatilag sehol sem vállalt fel igazán. Nyilvános helyen, ahol olyan ember felbukkanhatott, akit ő ismer, szó sem lehetett semmiről. Még a
kezét sem foghattam meg. Mellette lehettem, de teljesen hűvösen viselkedett velem. Pedig G tudott a kapcsolatunkról, sőt az egész baráti köre. Ők amúgy elég rendesen átnéztek rajtam. Rosszabb esetben elég gúnyos pillantásokat vetettek rám. Hiába, ők tisztában voltak a pozíciómmal. Amikor meg kettesbe voltunk, akkor teljesen változó volt. Volt, hogy éppen csak megtűrt, máskor meg kedves, iszonyúan szenvedélyes, vad, féktelen volt. Persze nekem gyakorlatilag semmilyen ráhatásom nem volt az eseményekre. Bár ezt akkor magamnak se vallottam be. Ez így ment hónapokig.

Érdekes állapotba kerültem akkor. Egyfelől maximálisan megéltem az érzéseimet, másfelől az érzelemmentes elemző énem párhuzamosan dolgozott ezzel. Az pedig könyörtelenül levonta a következtetéseket, és folyamatosan küldte a  hüje vagy filyam  jelzéseket. Láttam, hogy bizony rólam lehetne elnevezni a balekság mértékegységét. Ez a nő nem szeret, sőt mást szeret, nem becsül engem semmire, csak átmeneti problémái  áthidalásáért  tart , addig, amíg ez jó neki és maximálisan kihasznál engem ahol csak tud. Közben nem elfelejteni próbálja a volt pasiját, hanem nyíltan próbálja visszaszerezni. Közbe ködös kavarásai vannak egyéb fickókkal is, akik gyakorlatilag kitartják. Viszont mégsem tudtam őt ott hagyni. Valamiért nagyon szerettem őt. A dolognak elég hamar érdekes következményei voltak. Előszöris hatalmasra növekedett bennem a szorongás, az idegeskedés. Ez sok tekintetben blokkolt. Például nem nagyon tudtam aludni már jó két hét után. Csak feküdtem az ágyban, leggyakrabban mellette, és nem tudtam ellazulni, pihenni. Pár nap után már annak is örültem, ha 1-2 óra igazi alvás összejött egy éjszaka, nemcsak az a szorongós, éber félálom ami amúgy volt. Aztán hetek alatt gyomorfekélyt kaptam. Vagy kiújult az, amit jó pár évvel korábban szereztem be még a kemény vizsgaidőszakok alatt. Mindez csak rontott a helyzeten. Amikor elmondtam ezt az alvási dolgot egy ismerősömnek, aki amúgy nem ismerte részleteiben a sztorit kapásból rávágta, hogy  Azért nem tudsz aludni, mert nem bízol benne. Az ember nem tud a mellett elaludni,
akiben nem bízik.  Azt hiszem igaza volt.

Volt még pár aranyos sztori. Például egyszer, a kapcsolatunk vége felé egy-két hétre kölcsönadta neki B1 az autóját. Már nem emlékszem ennek részleteire, de talán mindegy is. Na azon a héten bejelentette, hogy elmegy G-vel moziba  Persze teljesen padlón voltam. Ígérte, hogy nem lesz köztük semmi. De az arcára az volt írva, hogy nagyon is
szeretné ha lenne. Aznap este majd megőrültem. Járt az agyam ezerrel. Egyszerűen nem tudtam otthon ülni. Végül kínomba valamikor hajnalban elmentem oda, ahol lakott, és megnéztem, hogy ott van-e a kölcsönautó. Ott volt. És meleg-e a motorháztető, azaz régebb óta van- e ott. Aztán elmentem oda, ahol G lakott, és megnéztem, hogy az ő
autója ott van-e. Ott volt. Persze sok mindent nem lehetett levonni ezekből a tényekből, mindezek miatt még simán lehetettek ők együtt valahol, de tenni valamit még mindig jobb volt, mint otthon ülni. Aztán amikor pár nap múlva a soron következő nem is szeretsz te engem vádjánál előkerült ez a mozis sztori, elmondtam neki ezt a kis  nyomozásomat . A reakciói megleptek. Imponált neki, hogy nyomozok utána. Hogy nem tudok aludni, és végigautózom a várost éjszaka miatta, gyakorlatilag feleslegesen. Sok ember ilyenkor kiakadt volna, hogy miért nyomozom utána. De V nem várta el, hogy bízzak benne. Ami azért rendes tőle

Volt olyan is, hogy egyszercsak megvont tőlem mindenfajta szexet. Pedig az volt messze a legjobban menő része a kapcsolatunknak. Ha éppen ment. És két hétig semmi. Miközben mellettem aludt, és napközbe más fickókkal kavart. Aszem nem szükséges részletezni az
érzéseimet, gondolataimat.

Még mesélhetnék sokat szívásról, megaláztatásról, balekságról, vakságról, hülyeségről, szerelemről, de lépjünk tovább. Egyik este nálam voltunk. Egyszercsak csörög a telefonja. G volt az. Kipattant az ágyból. Elvonult a másik szoba végébe. Még a függöny mögé is
bement. Mintha olyan sokat tompított volna az a függöny a hangon. Mondjuk nem hallgatóztam, az ilyesmi nagyon nem vallana rám. Felesleges is lett volna. Vagy 20 percet beszélgettek. Az agyam majd szétdurrant persze. Aztán amint letette, odasétált hozzám, és közölte, hogy ő most magamra hagy. Legalább 9 óra volt, de lehet hogy 10. Kérdeztem hogy miért, hová megy, bár tudtam a választ. Közölte, hogy ő most G-vel moziba megy. Az arcán látszódott, hogy itt többről van szó. Alig egy órája szeretkezett amúgy velem. Elment

Másnap beszélni szeretett volna velem. Kérte, hogy menjek el hozzá. Persze megtettem. Közölte, hogy ki vagyok rúgva. Ugyanis G hajlandó vele újra  járni . Csodás. Legbelül örültem, hogy vége. A következő hetek azonban nagyon kemények voltak. Vagy inkább hónapok. Családom szerint hónapokig teljesen ki voltam fordulva önmagamból. Bár igazából már a kapcsolat alatt is.

Nagyon nagyot szívtam, de nem bánom. Sokat tanultam, tapasztaltam belőle. És az az érdekes, hogy ezt akkor is így gondoltam, ha az eszemre hallgattam. Csakhát a szívem irányított teljes mértékben. Végig tudtam, hogy mi nem vagyunk egymásnak valók, teljesen más a világképünk, mást várunk egy kapcsolattól. No meg ugye csak az
egyikünk szereti a másikat.

Azért van egy kis epilógus is. Fél-háromnegyed évvel később összefutottunk V-vel. Elmondta, hogy G ismét kitette már hónapokkal azelőtt. A beszélgetés ágyban végződött. Hát egészen más volt. Nem mindegy, hogy az ember szerelmes-e. Mindenesetre az eset segített végleg lezárni a dolgot.

Amúgy G még többször kirúgta V-t és újra  visszavette . A szünetekben volt, hogy más nőkkel is kavart. Meg azt is mondta V-nek később, hogy nem is kavart, csak azt mondta neki. Ki tudja mi az igazság  Mindezt miért? Állítólag hogy tesztelje. Tesztelje, hogy
mindezek után még akarja-e őt. Úgy látszik átment a teszten, mert már régen összeházasodtak, azóta már gyerekük is van. Fogalmam sincs, hogy milyen köztük a kapcsolat, már régen nem is érdekel. Mindenesetre érdekes lehet egy olyan házasságba élni, amit évekig tartó  megalázási tesztekkel  alapoztak meg. Meg persze pénzzel.

Én meg járom a magam útját. És jól vagyok.

S