Of course you want me
Of course you want me
Of course you want me to feel the way you do

Amikor először hallgattam ezt a számot, rémülten kerestem, hogy nincs-e megnyitva egy YouTube ablak a gépen, mert olyan az egész, mintha menne ez a jó kis garázsrock, de a szomszéd szobából közben meg belehallatszódna valami zajongás (a videón nem, mert az egy koncerten készült). Kicsit karcos a nóta, de az utolsó 15 másodpercben, amikor az "Ooh I hate you / Ooh I hate you / My life's alright without you" sorokat éneklik, megmutatják a srácok, hogy tudnak ők fülbemászóan seggrázósak is lenni, ha akarnak. Ha egyszer csinálnék egy jövőben játszódó filmet, abban lehet, hogy ezt a számot hallgatná a kiskamasz főhős. Vagy még jobb lenne, ha az apja hallgatná ezt, és a kiscsávó meg beszólna neki, hogy mi ez az ósdiság, fater?! De akkor mit hallgasson a kiscsávó?

MP3: No Age: My Life's Alright Without You*

Kaptok még egy bónusz gyönyörűséget, mert félek, a fenti szám az emberek 99 százalékának egyáltalán nem fog bejönni, ellenben úgy képzelem, hogy a Digital Suicide Lullaby a Heartsrevolution nevű formációtól minden jóérzésű olvasónak tartós örömet okozhat. Nem tudom, hogy mennyire szól a szakításról, mert a szétcsavart ének miatt a szöveg felét egyáltalán nem értem (I left a trail of pearls / To find my broken heart in your lost mind???), de a hangulat abszolút a jól ismert repeaten-hallgatom-miközben-az-esőben-bandukolok-a-lány-házhoz-hogy-megnézzem-ég-e-a-lámpa vonal. A klip pedig maradéktalanul kimeríti a cukiság fogalmát, és wendynek ajánlom, mert hófehérkés.