I have an idea that you are here
I had the idea that you were near
I have an idea that you are here
I had the idea that you were... near

Látjátok gyerkőcök, ez a baj ezekkel a teknóművészekkel, hogy nem képesek egy tisztességes dalszöveget megírni, csak két sort ismételgetnek unásig! Bezzeg a Bob Dylan! Na, mindegy, a klip viszont nagyszerű, mert egy olyan szakítás utáni rituálémat dolgozza fel, amiről eddig azt hittem, hogy csak én űzöm, erre lám, már klipet is csináltak belőle (amit most nézz meg, mert innentől szpojlerkedni fogok). Szóval szakítás után pár hetig még szeretek úgy csinálni, mintha továbbra is meglenne a lány. Ilyenkor eljárogatok ugyanazokra a helyekre, ahova együtt jártunk, képzeletbeli beszélgetéseket folytatok vele, nagyokat röhögök helyette a kiváló poénjaimon, ilyesmi. És közben fotózgatok, hogy később, a tiszta pillanataimban azért lássam, hogy mi a helyzet. Mindig mókás visszanézni ezeket a képeket, a fiatalember is milyen jól szórakozik a klip végén. Mondjuk annak azért örülök, hogy azokat a képeket nem mutatják meg, amiket akkor csinált, amikor azt hitte hogy éppen kefél a csajjal, mert saját tapasztalatból tudom, hogy az ilyen képeken mindig nagyon szomorú az ember feje. Viszont. Mi ez a hülyeség, hogy ilyen ofotértos előhívott képekkel bohóckodik a csávó a végén? Hetvenhatot írunk?! Nálam ez úgy szokott menni, hogy éppen taggelném be a Facebookon életem értelmét, erre azt kell látnom, hogy kurvára egyedül vagyok az összes képen már megint. És olyankor sírok.