Nincs annál csodálatosabb és örömtelibb érzés, amikor az általunk branddé alakított lekoptató szöveggel találkozhatunk véres-húsos valóságban, ahol a szakítás emberáldozatokkal és könnyekkel jár. Mert így mindent könnyebb elviselni.


Sziasztok:)!

Ha már annyi netes történet van, hát én is megírom a nekem leginkább fájó sztorit. Egy fórumon ismerkedtünk meg, majd hamar msn-en folytattuk. Sikerült egy első randit összehozni. Ahogy megláttam és ahogy beszélgettünk részemről a rózsaszín köd leereszkedett, nem hittem el, hogy ekkora mázlim van, hogy Mr.Pontnekemvalót megtaláltam. Benne biztosan nem hagyott ilyen mély nyomot a találkozó, mert nem siette el a következőt sem, ami meglehetősen hűvösre sikeredett. Éreztem, hogy ő nem jár velem a fellegekben, hát rákérdeztem msn-en, hogy akkor most hányadán is állunk,és az erre érkező választól egyszerre vert ki a hidegveríték, és mintha áramot vezettek volna át rajtam: "Értékes embernek tartalak..." Valahogy egyből tudtam miről van szó:)))). És valahogy ti jutottatok az eszembe:))))
Mondanom sem kell, hogy semmi nem lett az egészből. Egy ideig azt hiszem nem szeretnék több fiúbarátra szert tenni, mert ha valaki újból közli velem, hogy de azért olyan jó velem beszélgetni, gyilkos gondolatok kezdenek ébredezni a fejemben:))))
Nem gondoltam volna, hogy egyszer a ti jelmondatotokkal fognak lekoptatni.:D
L.

U.I.: Fiúk! Ha egy csaj nem jön be, akkor azt mondjátok neki, hogy nem tetszik, ne azt, hogy legyetek barátok!!! Az ugyanolyan hazugság, mint bármelyik más, és nem egy "kíméletes" lekoptató szöveg...