Hali! Én nem szakítottam. Velem sem. De akkorát estem pofára, hogy még ma is nevetek magamon. Én voltam 17, srác 16. Baromira nagy arcom volt, jó nőnek tartottam magam, fel sem merült, hogy ha én kinézek egy pasit, az nem kapva kap az alkalmon.Ezért "visszafogott" stílusban megkérdeztem, hogy nem megyünk-e fel hozzá, megnézni a lepkegyűjteményét. (Megemlíteném, a srác nagyon kis félénk, baromi kedves volt.) Válasza igen, felmehetünk.

A fantáziám beindult, igen, így kell ezt csinálni, annyira jóóóóóóóóóóóó vagyok.... Nos igen, gyönyörű gyűjteménye volt. Szép nagy fa dobozokban, üveggel a tetején, magyarul, latinul a lepkék neve, minden meghatározással. Ja, ez volt a szenvedélye, járt mindenféle szakkörre, múzeumba. Csak én ezt nem tudtam. Kb. fél óráig bírtam érdeklődést mutató arccal nézni a felgombostűzött állatkákat, aztán magamban igen megszégyenűlve angolosan távoztam. De az arcomból erősen visszavettem.