Szijasztok!

Előre szólok, kicsit hosszú lesz!
Adott A mint pasi, adott K mint csaj, barátnőm és egyben lakótársam, és adott vagyok én, M. Január táján A kért tőlem jegyzetet, majd rajtam ragadt és vadul elkezdte csapni a szelet. Természetesen sikerült is magába bolondítania. Február elejére eljutottunk oda, hogy nem jövünk össze mert nem tudna úgy szeretni, mint kellene, de én szerelmes fejjel elfogadtam. Egy éjszaka sikerült nálunk "aludnia". K mint barátnőm és egyben lakótársam meg volt teljesen botránkozva, úgy szidta, mint még soha senkit, hiszen akkor még nem fogtam fel, hogy A kihasznál. A nem szerette K-t, K nem bírta A-t. Nah mondom, pedig egy kicsit összehaverkodhatnának. Adott volt április végén egy buli. Ott voltunk mind. A eléggé passzív volt, de K próbált vele összehaverkodni. A-val mi ketten hazamentünk, de úgy mint egy szerelmespár. Természetesen akkor is sikerült hajnalban, majdnem reggel 6kor elválnunk, ez egy péntek reggel volt. Szombat este K-val kezdtek msnezni és én kiakadtam, mert órákat msneztek és mindkettő lerázott engem állandóan kb 5 perc alatt. Az elmúlt 2 hétben többször akadtam ki, A-val összevesztünk, de elvileg már kibékültünk, K-val rideg marhatartás státuszába léptünk, csak a legszükségesebbeket szólunk egymáshoz. Szerelmes voltam, vagyok, és most életemben először azt kívánom, hogy ne legyek szerelmes. Minden este sírva fekszek le, mert K és A egész éjszakát végig beszélgetik msnen. Napközben van, hogy csak nézek magamelé és remegni kezdek, teljesen tönkretett a dolog. A mindig azzal jött, hogy nem tudok benne megbízni és bízzak meg benne... elkezdtem megbízni benne. Mindig is őszinte voltam A-val így ezt is elmondtam, hogy ez nekem nem jó és fáj és rosszul esik. A vége az lett, hogy én ejtve vagyok. És az egész nem is fájna annyira, ha nem két olyan ember támadt volna hátba így akikben megbíztam és akiket tiszteltem és kedveltem. Ez ugyan nem valódi szakítás, de nagyon fájdalmas. Én nehezen bírom, hiszen minden nap miközben én sírok, K vihorszva beszélget A-val.

Nem azért írtam le h most sokan megsajnáljanak vagy h sokan pocskondiázzák K-t. Hanem azért, hogy lássátok, hogy hiába bízunk meg emberekben, nem érdemes, és hiába vagyunk hú de nagy barátok, a kisördög mindig ott lappang és egyszer csak támad. És fáj, nekem nagyon fáj.. de én már mindent megtettem, hogy rendbehozzam, amit én elcsináltam, azt már rendbehoztam. Csak a másik fél nem akarja rendbehozni. Egy életre elásta magát nálam mind A és mind K is.

Röviden tömören ennyi, ennek mindennapjait élem és szenvedem és.. és csak vegetálok mindemellett, mert nem jó szeretőből gyertytartóvá válni.