Sziasztok!

Pár hónapja fedeztem fel a blogot, azóta rendszeres olvasója vagyok. Tegnap velem is megtörtént egy olyan szakítás, amire egyáltalán nem számítottam. Megosztom Veletek. Nem mondhatni, hogy fájdalmas, vagy tanulságos, inkább meglepő.

Kb. 3 éve ismertem meg Mariánt, együtt utaztunk munkába. Én 24 voltam akkor, ő 27. Rögtön kiszúrt magának, én is felfigyeltem rá,de akkor még volt barátom. Fél év flörtölgetés után jöttem vele össze, nem sokkal azután, hogy szakítottam a barátommal. Következett másfél év tömény szenvedély, állandóan szexeltünk, szinte függtünk a másiktól. Már az elején tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar komoly kapcsolatot. Mindketten egyedülállóak voltunk, nem ártottunk senkinek a kapcsolatunkkal. Jól elvoltunk, rengeteget beszélgettünk, szinte jóbarátokká váltunk. Voltak problémák, mert ő elég féltékeny természetű, annak ellenére is, hogy megbeszéltük, hogy semmi komoly nem lesz. De ezek a csetepaték mindig tisztázódtak. Valami hihetetlenül jó volt vele a szex, elégedett voltam. Kb 1 éve kezdődtek a gondok, akkor már egy és fél éve húztuk. Egyre ritkábban találkoztunk, sosem ért rá, elhanyagolt. Nem válaszolt az üzeneteimre, nem vette fel a telefont. Ha kérdeztem, mi a baj, csak annyit mondott, hogy fáradt. Állította, hogy nem akar szakítani, imád engem, csak engem akar...stb. de csak egyre rosszabb lett. Odáig fajult a dolog, hogy megcsaltam. El is mondtam neki, hogy találtam mást, fejezzük be. Ekkor kiborult, hogy nem akar elveszíteni, maradjak vele, megváltozik. Egy kis gondolkodási idő után mellette döntöttem. Rosszul...ma már látom. A kapcsolatunk ekkor már egyre rosszabb lett, egyre jobban elhanyagolt, sosem ért rá, de el sem engedett. Szilvesztert még együtt töltöttük, talán az volt az utolsó valamirevaló együttlétünk. Akkor dugtunk egy olyan frenetikusat, mint talán soha :D Januártól alig láttam, néha felbukkant, de ez volt minden. A szenvedély is csökkent. Nem értettem, mi a baj, arra gondoltam, hogy van valakije, de tagadta, tagadja a mai napig. Pár hete betelt a pohár, és szakítottam vele. Ezután pár nap csend volt, semmi reakció. Nekem nagyon hiányzott, picit csalódott voltam, hogy nem jelentkezik. Erre 3 napja eljött utánam, mindent megbeszéltünk, hogy megpróbáljuk együtt, csak engem akar, hiányzom neki. Olyan hévvel csókolt, mint még soha. Szex nem volt, még mielőtt azt mondanátok, hogy akart még egy búcsúdugást :) Este vártam, hogy ír, de nem jelentkezett. Tegnapra volt megbeszélve egy randi, de nem adott semmi életjelet, nem értettem. Felhívtam, de nem vette fel. Több kérdő sms után annyit írt vissza, hogy : „már nem akarok semmit, de mivel úgy könyörögsz, lehetünk barátok!“ Azt hittem elájulok... Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. De miután felfogtam, hogy mi is a helyzet, nevettem az egészen, hogy mennyire gyerekes :D Hiszen mindig ő könyörögte ki a folytatást, és előző nap még esküdözött, hogy mennyire kíván, csak rám tud gondolni. Na, ezek után nem is akarom megérteni, mi játszódik a beteg agyában... Köszönöm, de ilyen „barátságból“ nem kérek. Fog ő még pitizni, hogy fogadjam vissza! :))) De ezúttal majd a pofájába röhögök.