Tanulságos történet következik, nem röviden, de érdemes olvasni, hogy milyen az, amikor még az értékellek mint embertig sem jut el a másik fél, és magunknak kell eljutni addig, hogy felismerjük, mi ennél jobbat érdemlünk.

Sziasztok Kedveseim! :)

Nem is tudom, hol is kezdjem, de ami még aggasztóbb, hogy nem tudom, hogy van-e korlát, hogy mennyit írhatok:)
Akkor kezdjük is az elején, zuhanjunk neki mert semmi nem lesz belőle;) (megpróbálom röviden, hogy többen olvassátok;) )

Az egész több mint 3 éve kezdődött, szilveszterkor. Törökbálinton voltunk házibuliban, másod éves egyetemista voltam, és sok sok edzőtárssal beszabadultunk sok sok lány közé, persze elég ittasan:) Ahogy bementem láttam, és mondtam, hogy nekem Ő kell!!! Oda is mentem táncoltunk stb, valaki megkocoktatta a vállamat, kérdezett valamit és mire visszafordultam ő a legjobb barátommal smárolt már és legyen Barbi barátnője legyen M már előttem táncolt... Mondom szép stb.. vége a hajnalnak cimbim nem kérte el B számát, nem kell neki, okés, akkor én elkérem M számát, hogy majd eljussak Bhez. Így is lett. Pár nappal később már tisztán felhívtam M-et, hogy akkor találkozzunk (ők osztálytársak voltak akkoriban --> gimi (17) ) találkoztunk, hazakisértem, a trolin csak annyit mondott, hogy abban az utcában lakik B, én meg egyszerre vele: oda járok matekra. aztán M kidobott:D nem is ez a lényeg, hanem, hogy megkaptam B számát, és ahogy M ajtaja csukódott már tárcsáztam B-t. Viccesen megjegyeztem, hogy "tudom hol laksz" ;) aztán lejött a parkba, beszélgettünk és annyiban maradt. Utána 5 hónapot messengereztünk és úgy éreztem, hogy elég közel kerültünk egymáshoz. Nekem is volt útközben valaki, neki is. Tök jól meg tudtuk beszélni egymás dolgait, jól támaszkodtunk egymásra. Aztán eljött a nyár eleje és elhívtam egy randira. Sétálgattunk, beszélgettünk, biliárdoztunk és olyan béna voltam, hogy szinte ő csókolt meg engem és azt mondta, hogy kb örökkévalóságnak tűnt mire rávettem magamat... :) Persze nem kell mondani, hogy utána rózsaszín köd, és eljött az ősz. Ősszel beparáztam, hogy "Úr Isten! Befogták a mustángot (már nemtom melyik filmben volt ez így...)" gyorsan szakítottam is vele, hogy rájöjjek h mi van velem. Az első szembejövővel lefeküdtem, mondjuk szép lány volt, de olyan rosszul már rég éreztem magamat, mint az után, hetekig bűntudat, rosszullét stb. És amikor lefeküdtem vele, és próbált átölelni, akkor volt az a pont,hogy hoppá! én nem őt szeretem. Beszéltem is utána B-vel msn-en, de ő akkor már netes forrásokból rájött a dologra:P és utána amikor decemberben összejöttünk 2 hónap szünet után, akkor mi voltunk a legboldogabbak, sikerült túltennie magát ezen és újra rózsaszín volt minden. Aztán ahogy teltek a hónapok évek lettek belőle és néha befásultam néha elfáradtam, de akkor elmentem a haverokkal sörözni, meg edzettem és utána már újra kiegyensúlyozott voltam. Ennyire egyszerű a férfi lélek, kellenek barátok és egy stabil valaki akit szerethet! Persze voltak veszekedések, összekapások, mosolyszünetek, de hát az nem ilyen komoly, mindenkivel előfordulnak a veszekedések.

 

Namármost így utólag rájöttem arra, hogy akkoriban az volt a fő célom, hogy befejezzem a sulit és annyit edzek amennyit nem szégyenlek (nem, nem gyúrás, olyat nem tesz épeszű ember:D)! De ettől függetlenül szerettem ugyanúgy stabilan és megvigasztaltam minden bajával gondjával és ő is engem. Ugyan elég sokmindent mondtam neki, hogy ez gyerekes, ne csinálja azt stb stb, de csak én voltam a hülye, hogy (pl néha hordjon szoknyát v magassarkút) válasz: miért akarom megváltoztatni, miért bántom stb? Nah aztán azóta más téma nincs is, hogy milyen kib****tt jó csízmát látott, és 10cm-s sarka volt. Aztán szépen lassan elmaradtak azok a kérdések, hogy "és veled mi volt ma?" Amikor közös program volt, pl. meghívtak minket vacsorára, vagy barátaimnál voltunk dvd-zni vagy ilyesmi, akkor ő mindig feszült, hogy ez nem jó, menjünk el stb. Aztán naná, hogy megkaptam, hogy nem is szoktunk közös programokat csinálni. Igazi MIAFA** VAN? :D Mert azért eleget voltunk kettesben is, szóval nem mondhatta.. Megleptem filmel, pizzával, szendvicsekkel, minden ami kettes program,pl színház, mozi, séták: bár erre nagyon nem lehetett rávenni... Ahhoz inkább lusta volt, nem is lusta, kényelmes inkább.

De térjünk át barokkos körmondataim után a lényegi részre, a közelmúltra illetve a jelenre: A Hölgyemény a BGF-en tanul. Megváltoztak a dolgok. Gimnáziumnak ugye vége lett az évek során, rájött,.hogy ő is nő. Felnőtt! Megy a rossz példaképei után: pl nővére aki szénné piálja magát, meg esetleg kis plusz móka és aztán nem emlékszik, hogy a dokkban kinek mutatta meg a melleit a pultnál.. vagy a másik csodás példakép a bgf-es barátnője, akinek "annyira rossz és szenved és nem tudja kimondani a palijának, hogy legyen vége, de azért randizik mással, de megtartja a régit is mert azért mégiscsak range roverrel hozza viszi vidék (nem mondom ki  hogy Győr környéke mert az ciki lenne) és Bp között" És persze én lettem elhordva mindennek, hogy miért bántom a barátnőit. Szóval a sok jóslatom közül ez az egyik ami be fog még jönni, hogy én csak meg akartam védeni, de hát lassú víz partot most, másrészt meg az idők során "bad boy"ból aki inkább edz, meg megy ide oda haverokkal, abból jófiú lett, aki óv, megvéd stb. De mint az köztudott a jófiúkra nem bukik senki. Legalábbis nem 30 év alatt, mert akkor még nem a stabilitás a fő életcél. Na de vissza megintcsak a közelmúltba. BGF... szakmai gyakorlat.. kötelező. heti 5 nap 8 óra szállodában. Szépen lassan alig találkoztunk már, persze nekem meg volt elég dolgom, családi vállalkozás, egyetem, vizsgaidőszak, diplomamunka nyelvvizsga edzések barátok stb.. Szóval megkaptam, hogy alig találkozunk, de mégkevesebbet alszunk együtt. Mondom rajtam ne múljon heti 3x legalább nála aludtam, hogy kiegyensúlyozott legyen, majd 6 körül én is felkeltem vele, ő elment dolgozni, én elmentem futni, nyújtani, aztán vissza hozzájuk, zuhany és onnan (vidékre) egyetemre vonattal. Pont kijött jól a dolog, mert vele is voltam és edzeni is tudtam. Aztán megkaptam: "De nem tudunk normálisan együtt aludni!" azaz? "sokáig aludni, bújni, tv-zni az ágyból stb" Mondtam, hogy rajtam ne múljon, jön a szombat, edzésre nem mentem akkoriban már miatta, együtt aludtunk, csak nekem volt délután 3 körül programom. felkeltünk 11 körül, ágyba vittem neki reggelit, kakaót (amúgy kakaón él nem KV-n, szóval a kedvencét vittem kb :D) És mire a konyhából visszaérek a szobába mit látok, megy a tv, ő ül és szénné zokogta magát.. Kérdem mi a baj? Semmi... még párszor megkérdeztem, semmi... oké! megsimogattam stb, aztán mindenki ment a dolgára. Utána lévő pár héten ez volt a fiksz program: teljes szex megvonás, heti többszöri rendszerességgel sírás, zokogás, direkt ápolatlanság (szőr stb) És amikor ez ment már több mint egy hónapja akkor mondtam neki, hogy jó, legyünk külön. Amire ő visszakérdezett, hogy "szakítani akarsz?" mondtam, hogy őőő izé őő bólogattam, de én kb csak szünetet akartam, hogy kicsit bulizzon, lazuljon és akkor lendületesen tovább a gondon.

Ebből az lett, hogy kb 1.5 hét múlva az első szembejövővel lefeküdt. Hát oké, elengedtem, én is megtettem 2 éve, most ő,végülis 1-1. Találkoztam vele, elmondtam neki, hogy mennyire hiányzik és vele akarok lenni stb.. Újra együtt: mindent megteszek érte, a diplomamunkája egyharmadát megírtam egy délután alatt stb.. telik múlik az idő, nekem idő kellett, hogy feldolgozzam a eseményeket. Ő annyit mondott, hogy "megkapta amit akart, mostmár bemamulna (utóbbi szó a stabil párkapcsolatot jelenti:D) " és mit csinál egy hős-szerelmes? naná, hogy oké, megértem valahol, feldolgozom, megoldjuk! Annyi ösztönzés kaptam, hogy "Kapd össze magad!" Ellenben az én hónapokig tartó éjjel felkel bőgve fent maradok vele stb stb..-al szemben. Oké, erőt vettem magamon és egyik napról a másikra túlléptem a dolgon, csak ekkor már bármit csináltam nem örült neki, mindennel eltaszítottam magamtól. Oké, meghúzom magamat, és megkérdezem az egyik barátnőjét, hogy mi a teendő, mit tegyek? Írtam sms-t, válasz: jaj, nem akar kellemetlen helyzetben lenni, beszéljek B-vel, hogy beszélhetek-e vele?! (mondom mi a f*sz, de oké) "engedélyt" kértem VOLNA, de akkor már bejelentette, hogy ez akkora törést okozott benne, hogy az ő barátnőjétől akarok segítséget kérni. (áá nem megoldani akartam megint, dehogy..) JÓÓÓÓ! Mondom oké oké oké... akkor tiszta lap stb, nyugi, nem történt tragédia. (haha hittem én) Azt mondta még, hogy most látja, hogy milyen idegesítő lehetett velem lenni az elmúlt pár évben. Mondom igen, de ezen túl lehet lépni, ha valakit szeretsz. Ez azt hiszem valami magasfokú kódoltsággal ellátott bocsánatkérés lehetett részéről, ahogy azt megszoktam már.

És elérkeztünk a jelenhez: A 15 hetes gyakorlata holnap után május 16án lejár. És mivel még soha nem dolgozott hosszabb ideig ezért besokkolt, és akit szeret azt bántja, enormále. Mint tavaly nyáron: siófokon melóztunk együtt, direkt én is bevállaltam, hogy együtt lehessünk nyáron is. Kit bántott végig? Engem. kherály! Ja, mert ahogy lementem velem kezdtek foglalkozni az emberk és nem vele, mert érdekesebb vagyok a hobbijaimmal és a sporttal... ő meg szokott beszélgetni.. miért nem mennek oda, hogy dejófej vagy? nem is értem.. Szóval most végez, és én megint megszívtam. a szenvedést végig asszisztálhatom, de a gyümölcshöz köszönöm szépen nem férhetek hozzá, amikor itt a nyár és együtt lehetne lenni. (mondjuk részéről tuti az időzítés, mert így aztán bulizhat annyit nélkülem amennyit akar..)

Jöjjenek a konkrétumok: Előző hétvégén megbeszéltem vele, hogy lemegyünk Balcsira, nyaraló, totál napozás, pihenés. Mint régen amikor együtt voltunk kettesben Görögországban, persze az sem volt elég jó. ááá romantikus évfordulón, gyertyafényes - rózsás tengerparyt vacsora után azt kell mondani, hogy fáradt vagyok menjünk. Mindegy, kis hülye vagyok:P szóval lementünk balcsira, jó rákvörösre pirultunk (mondjuk én a fűnyírástól ő meg a semmittevéstől, mindig is segítőkész volt, jó oké, persze nem várhatom el, hogy megcsináljon mindent, csak néha egy "segíthetek" az jól esik az embernek) Szóval még mindig a romantika híve vagyok és a kedvében akartam járni és vettem egy kis tiltott mókát, amit én még nem igazán próbáltam ki, de végülis is azt mondta, hogy ez is "közös program" bár nem számít, hogy én kézzel lábbal tiltakoztam, mindegy, felfedezek valami újat:P Szóval fogtuk magunkat tekeregtünk kicsit majd kimentünk a pincénkhez, ami falun kívül van, semmi zavaró tényező a teljes mókázáshoz. Szóval vittem üdítőt is meg sütit is meg pokrócokat. Kifeküdtünk és a csillagokat néztük. Majd hát bepróbálkoztam, mert legutóbb amikor ő mókázott akkor felszabadult kisebb mennyiségű ösztrogén benne és hát valljuk be ő olyat még nem alkotott:D Szóval ezt vártam most is, és hát nem, így konkrétan meg sem mozdult, ellökött, fázik stb stb. Aztán hányt egyet és visszamentünk a házba. Lefeküdtünk, másnap volt vacsora meghívásunk ismerősökhöz, persze hát nem kicsit kiabált velem, hogy neki miért kell mennie és amúgyis stb stb. Oké, próbáltam úgy ébreszteni amit mindenki imád:D de hát csak annyit kaptam, hogy most ne. Aztán csak simogattam, azt se, mert csikis stb. Oké, ott feküdt 2 ember 1 méterre egymástól, király! Én: megbeszéltük, hogy elmondod, ha van valami. Tudod, megoldjuk, egyből mondd el,mi a baj? Semmi. nah, ez még 9x ismétlődött meg amikor már felhagytam a dologgal és utána jött elő vele, hogy azt érzi, hogy olyan vagyok mint a legjobb barátja. Király... akkor miért kellett velem újra összejönnöd nemrég és hitegetned? Jaaaaa, nem tudhattad igaz? Semmi baj, hát egy jó kis Teddy mackó vagyok, gond nélkül játszhatsz velem én vagyok a legjobb barátod, mindent megbeszélünk majd, igaz? NEM! Nem vagyok a legjobb barátod, ha vége, akkor nem fogunk chat-elni sem telefonálgatni, sem megbeszélni, hogy most az a bajod, hogy a pasid folyton edzésre jár és nem törődik veled..  És ezen háttérismeretek tudatában már végülis jogos a következő mondata Barbinak: "Te jobbat érdemelsz nálam, majd találsz egy lányt, aki értékel téged, te erősebb jellem vagy, mint én, hamar túl leszel ezen, csak idő kell neki" Snitt: Namost mivan? tényleg a legjobb barátommá avanzsálta magát másodpercek töredéke alatt? vagy 2. tottttttttttális hülyének vagyok nézve, mert ez már február óta húzódik és csak nincs gerince felvállalni a tetteit és megmondani, hogy bocs, nem megy, ki akarom élni magam, bulizni akarok, kapuzárásái pánik (vagymi) van, nekem még kell  50 pasi, hogy utána megnyugodjak és gondolkodjak stabil kapcsolaton. És nem akartalak megbántani, talán majd még beszélünk, idővel. Szia!
Nem, azt hiszem ez csupán egy logikus férfi gondolatmenet. Ami még felmerül, hogy ezt miért is pont az államvizsga elé kellett időzíteni? 1. ha elfelejtette, hogy kb 3 éve erről pofázok, hogy be akarom már fejezni a sulit és pont a születésnapomon lesz 2008ban a diplomaszotó akkor bebizonyosodik, hogy mennyit figyelt rám az évek alatt és ha rólam szólt a dolog akkor az nem fair, mert róla kell! Vaaaaaaaaagy ha direkt időzít ide, akkor valljuk be, hogy gonosz is.

A legszebb dolog az egyenesség és a tartás: Ugye neki elmúlt a dolog, nem szerelmes stb stb. Megkérdeztem még, hogy mi volt a jó? Hogy lefeküdt valaki újjal? válasz: nem! hanem, hogy jó volt egyedül otthon Tv-zni meg punnyadni, hogy nem kell gondolkodni azon, hogy a másik azon gondolkodik, hogy miért nem találkozunk! Mondom kiváló, azért mentünk ugye szét, mert egyedül akartál lenni? igen! akkor ezért kerested más fiúk társaságát ugye? néma csend.. no komment.

Szóval az ominózus hétvégén megkérdezte, hogy akkor most mi legyen? és nagy bociszeműen pislogott.. kérdezem, hogy mit akarsz? nem nem, én mit akarok? Nemáááááááááár. mégegyszer nem szakítok a "kedvedért" növessz két golyót és vállald fel a cselekedeteidet. Ha neked ennyire rossz és ilyen rég óta borzalmasan szar, akkor talán illenék az állítólagos "ex-szerelmedet" megtisztelni annyival, hogy nem ellehetetleníted a kapcsolatot nyavalygással, nem találkozással, lelki zsarolással, szex megvonással addig amíg fel nem robban az agyam, hanem felhívsz, hogy szeretnék veled beszélni és találkozni. Találkozunk és elmondod,hogy mi van. De hát nem, ez túl egyenes lenne, sokkal egyszerűbb a "kidobott jajdeszegény én, akkor most nekem vissza kell nyernem az önbizalmamat és elmegyek csakazért is hétfő este is bulizni és flörtölni és ismerkedni mert rámfér, mert áldozat vagyok" nem, aki dugni akar az dugni akar, nem éppen így fogalmaz Freud, de ez a lényeg:P

Eddig nem tudtam elképzelni nélküle az életemet, annyira elvakultan szerelmes voltam. Sajnálatos módon ő el tudja képzelni. Viszont ki vagyok segítve, mert "emberileg sokat érek" valamint "te vagy az a fiú akivel ha 10 év múlva találkozok gondolkodás után hozzámegyek".

A történet vége: eltelt ez a hétvége és még néhány nap. Sms-ben kb annyit írt, hogy "reméli, hogy megoldódott a francia-tankönyv ugye" (hétvégén a nyaralóban felejtettem, holnap meg vizsga) és azóta sem mondta ki:D Gratulálok felnőtt lettél,igazi nő! De ha ezek után romantikáról és kedves pasiról csöpögsz jusson eszedbe, hogy nem ez kell neked, mert már eldobtad. Neked is egy bunkó nemtörődöm X kell, akiért teperni kell. Olyan mint egyik kedves barátom hallott története: Lány: "lehet, hogy megvert, de néha olyan aranyos..."

Nagyon szépen köszönöm a sok boldogságot amit kaptam, de én túl értékes vagyok hozzád, és remélem, hogy találsz egy divatmajmot aki a te szinteden van, és én is valakit, aki hagyja, hogy törődjenek vele és szeressék.

Viszlát 10 év múlva!