A megismerkedés izgalma, az egymásratalálás öröme, hogy igen, ez most tényleg az, végre, megtaláltuk az igazit, és aztán az igazi, nagy, kegyetlen pofon, és a címben jelzett felismerés, bang.

1. Készül a szakítóskönyv, ezt jópáran tudjátok már. Június 10-én, egy hét múlva zárjuk a kéziratot, úgyhogy a szakkönyvbe illő szakításokat addig küldjétek. Meg utána is, de az már csak a javított karácsonyi kiadásba kerülhet bele.

2. És mindenki csekkolja a postafiókját, hátha kapott tőlünk levelet.

3. Elindult a goldenblog nevezési szakasza. A szakítósblog a szórakozás kategóriában kíván megmérkőzni.Csak szólunk.

4. Keressük május hónap posztját.

Pár éve a haverokkal lementünk egy bárba, ahol egy  kedves barátunk játszott a zenekarával. Én a bárpultnál ücsörögtem, a srácok előre mentek a zenekarhoz, amikor feltűnt, hogy egy igazán félelmetesen jó pasi kitartóan, bátran bámul rám. Ez a fajta magabiztosság nem éppen jellemző manapság a férfiakra ( bocs fiúk, de ez van), tapasztalataim szerint nagyon sok a bátortalan, kezdeményezni félő pasi.  Ő mindenesetre pontosan úgy viselkedett, ahogy én elvárom egy férfitól: kis idő múlva odalépett hozzám, és szóba elegyedtünk. Gyorsan kiderült, hogy kifogástalan műveltsége, nagyszerű humora van, azon kevés ember közé látszott tartozni, akivel Müller Péterről, Hofiról, Hamvasról, de Hawking-ról,vagy a káoszelméletről,  a szépemlékű Fekete Lyukról, a Tilos az Á-ról, meg az alter zenékről is el lehet beszélgetni. Eléggé elképesztő volt, hogy találkoztam valakivel, akivel a legelső beszélgetéstől fogva képesek voltunk befejezni egymás mondatait, és bár nem együtt éltük át, rengeteg közös élményünk volt.

Beszélgettünk, több óra eltelt,lassan bezárt a hely, átmentünk egy másik bárba, ránk világosodott, hazasétáltunk, és már reggel 10 körül volt (másnap), amikor elbúcsúztunk egymástól. Izgatott voltam és majd’ kibújtam a bőrömből, tényleg örültem, nagyon rég találkoztam olyasvalakivel, akivel ennyire egy húron pendültem volna, és ennyire szórakoztatónak találtam, mint embert.

Még aznap este felhívott, és megint találkoztunk, és megint  hajnalig beszélgettünk, rengeteg mondanivaló volt mindkét oldalon, mert valahogy – és ezt is megvitattuk- olyan volt, mintha régi ismerősök lennénk, akik hosszú idő után  hirtelen megint össszeakadnak és be akarják hozni az élménybeszámoló-lemaradást. Megtudtam hol dolgozik, hogy nincs senkije, hogy milyen nehéz igaziból társat találni, hogy elege van már a sodródásból, hogy szeretné megtalálni a Nőt, szeretne gyerekeket lassan, eléggé úgy tűnt, hogy a pasi egy telitalálat, hozzátéve, hogy én még nem éreztem kész magam sem a gyerek-projektre, sem a házasságra, el is mondtam neki, hogy én még visszamennék Franciaországba dolgozni 1-2 évre, mielőtt a baba dologra gondolni szeretnék stb.

De nagyon jó volt minden, kicsit úgy éreztem magam, mintha a saját tinédzserkori  fantáziálásomban lennék, és amikor hajnalban megcsókolt, majdnem elolvadtam. De tényleg. Nagyon érzéki volt és nagyon szenvedélyes. Tudom, mit várhatok egy pasitól a csókjából ítélve, mert az első csókból kiderül szerintem, hogy milyen szerető, és az is, hogy igazából kompatibilisek vagyunk-e. Azok voltunk. Forgott velem a világ. Ez az a pillanat, amikor megfordul a fejedben, hogy mi van, ha Ő az? Amikor hirtelen kicsúszik a lábad alól a talaj, és elveszíted az irányítást, és elkezdesz belezuhanni a másikba, és tudod, hogy véged van. Ezt éreztem magamon és ugyan ezt láttam rajta. Ne felejtsd el, harminc voltam, ő harmincöt, nem kezdők egyiken sem ami a szív dolgait illeti, tudom mikor van nálam szó kizárólag elemi erejű szexuális vágyról, és tudom milyen az, amikor a szívem is belezsibbad. Ez olyan volt, nagyon veszélyes.

Hazakisért, de megint elváltunk a kapuban, nem hívtam fel, ő pedig tudomásul vette, hogy még nem jött el az idő a továbblépéshez.

Találkoztunk még kétszer a héten, beszélgetés, csókok, és egyre jobban érett a szex, már alig vártam, hogy végre úgy jöjjön ki a lépés, hogy meg is történjen, de nem akartam elkapkodni. Kaptam virágot a harmadik találkozáson, én meg csináltam szendvicseket, plussz vettem bort a piknikhez, ő hozta a sajtokat, meg a szőlőt, és isteni borozós kajálást csaptunk egy gyönyörű helyen, olyan volt, mint egy mese.

Utolsó találkozásunk előtt fél órával felhívott a barátnőm, én meg elújságoltam neki, hogy mi történik velem, hogy lehet, hogy szerelmes leszek, hogy milyen bolog vagyok, és meséltem neki a srácról. Szóba került hol dolgozik, és - micsoda véletlen- a barátnőm pasija is annál a cégnél dolgozott, kicsi  a világ, mosolyogtunk, aztán ennyi, letettük. Elkezdtem készülődni, amikor megint csörgött a telefon, a barátnőm volt az. Azt mondja rossz híre van, csüccsenjek le. Oké, leültem.

Szerintem már mindenki tudja mi következett. A barátnőm elújságolta a barátjának, milyen szuper boldog vagyok, meg hogy a srác, akivel találkozgatok pont náluk dolgozik, és persze kiderült, hogy a srácok ismerik is egymást, és az is kiderült, amit első hallásra nehezemre esett elhinni. Hogy a pasi, aki nagyjából feje tetejére állította az életemet – ekkora klisét- de nős, ráadásul egy 5 hónapos kislány apukája. Állandó jelleggel és  megrögzötten csalja a feleségét, mióta világ a világ. 

Ennyit a tökéletes(nek tűnő) álompasiról.  Iszonyú volt.

Szarul esett az is, hogy ennyire hülyére tudott venni. Magamra voltam csak dühös, hogy még  így 30 körül is előfordulhat velem ekkora melléfogás és félre tudok ismerni ennyire valakit. Gáz. Hálás voltam a véletlennek, hogy időben kiderült, és meghozhattam a saját döntésemet.

Nem hezitáltam sokáig. Befejeztem a sminkem, és átöltöztem.. A szolid semmi extra cuccot, amit a “leleplező telefon” előtt vettem fel, most levettem és a “nagyon-dögös-ruhák fiókból” kivettem egy nagyon dögös ruhát, és szokásommal ellentétben kitettem, amit ki lehetett, cicit, hosszú lábat, feszes popót.

És felhívtam a pasit, hogy változott a program, jöjjön inkább hozzám, hagyjuk a mozit máskorra. Vicces volt hallani, a reménykedést, a “végre finisbe érünk” izgalmát a hangjában.  Irtó gyorsan átszelte a várost és már csengetett is az ajtómon. Beengedtem. Megtorpant, amint meglátott, és csorogni kezdett a nyála. Hölgyeim, nem éreztem szánalmat.

Lassan, nagyon lassan, de szisztematikusan “kínozni “kezdtem. Nyugi, nagyon élvezte, mert azt hitte ez csak a kezdet. Annyira felhúztam, amennyire nőiségemből tellett anélkül, hogy hozzáértem volna “úgy”. Csak csókolózás, simizés, semmi több. De aztán kicsit később  szegény már könyörgött, hogy elég ebből, nem bírja tovább, hogy jöjjön a lényeg végre, mert mindjárt megőrül. Ekkor megálltam.

Leültem mellé és megkérdeztem, hogy hogy hívják a kislányát.

Ez a pillanat rettenetes volt, először –és utóljára- megsajnáltam. Lesápadt,és csak hebegett-habogott.

Beletelt egy időbe, mire felfogta mi történik. Elkezdett magyarázkodni, hogy de ő tényleg el akarta mondani, és hogy szerelmes belém (pár nap után…aha) és hogy ő még ilyet soha, és velem akar lenni, és én vagyok az istennő, a nagy Ő az életében. Elég szánalmas volt.(pláne tudva, hogy minden héten más nőről henceg a munkahelyén...)

Megmondtam neki amit erről gondolok. Hogy én nem fogok két másik nővel kitolni egy jó dugás kedvéért. Meg hogy én a kislányát és a feleségét többre tartom, mint az ő farkát. Hogy nekem van választásom, míg neki nincs: és én inkább olyan férfit engedek az ágyamba, aki független, mint én, és nem kell úgy éreznem magam a szex után, mintha elloptam volna egy másik nőtől valamit.

Azt mondta: nem mindegy nekem, hogy mi van az ő feleségével? Ha nem velem, akkor majd megcsalja mással, szóval folytassuk és ne kéressem magam tovább és megpróbált leteperni.

Hozzá foghatóan önző emberrel még nem találkoztam.

Őszintén sajnáltam a nőt, aki pár hónapja megszülte a gyerekét, meg a gyerekét, aki ilyen környezetben fog felnőni.

Megkértem, hogy tűnjön el.

Tudom, hogy kicsinyesnek tűnhet ez a “bosszú”, ha nevezhető annak egyáltalán, és biztos megkapom érte tőletek a magamét, MNK, de azt hiszem, ma is így csinálnám.

De az az igazság, hogy utána szomorú voltam, tényleg, mert már kezdtem elhinni- mert olyan volt- mintha megtaláltam volna, akit keresek.

Hát, ez az én (egyik) történetem.