Szerencsére nem hagyott bennem mély nyokmokat, de elsőként illusztrálta a féreg definíciót, mindenképp tanultam belőle. Vagy legalábbis saját bőrömön láttam, hogy ilyen giliszták tényleg léteznek.
 
Neten ismerkedtem meg vele. Tetszett benne, hogy nagyon spontán módon szervezte meg a randit, és maga a randi is rendhagyó volt - tdk eredményhirdetésre vitt szintén spontán módon a szép szál orvostanhallgató. Szédítő beszélőkéje volt, aminek szívből örültem, majdnem annyira mint az eredetiségének. Néha kicsit túl sokat is traktált az orvosin szerzett tudásanyagával (közben én nyelvtanárként igyekeztem értelmet varázsolni orcámra :-)), de jó volt hallgatni, jó volt nézni közben. Főleg amikor elvigyorodott, azt a kisfiús mosolyt... semmi nem történt a randin, csak belemelegedtünk a beszélgetésbe, viszont láthatóan mindketten élveztük egymás társaságát. Búcsúnál nem várt módon rákérdezett, holnap mit csinálok (a nem várt dolog az volt, hogy már holnap). Épp nem volt túl sok ráérő időm másnap, mire ő: - Engem nem érdekel, hogy teszed magad szabaddá! Én pedig belül ujjongtam: végre valaki, aki tudja mit akar!

Másnap meghívatta magát hozzám buliba. Feljött, és máris belecsöppent a társaságomba, és örömmel konstatáltam, hogy pillanatok alatt konformizálódik. Az este folyamán többször elkaptam, hogy engem bámul... aztán fogyott a bor, és egyre többet értünk is egymáshoz, nagyon izgalmas volt - mielőtt átmentünk volna máshová, az ajtóm előtt elkapott, és alaposan lecsókolt... és az egész estét végigtáncoltuk-simultuk-csókolóztuk. Aztán újra nálam kötöttünk ki, és bármennyire is kikötöttem, hogy nem akarom így, hogy mindketten részegek vagyunk, nem tudtam visszafogni magam, úgy tudott hozzám érni... másnap alighogy elment, máris írta az sms-t, és aznap nem az volt az egyetlen.
Már másnap elémjött, és hazakísért, hogy filmet nézzünk. Kicsit bátortalanabbak voltunk, de azért összebújva néztük a Woody filmet, aminek alig vártam a végét, hogy vééégre egymásracuppanjunk... és ha lehet még jobb volt, borzongatóan gyengéd kezei vannak, isteni nyelve, és az egész nagyon szerelmeskedés-szagú volt. És utána az összebújós elalvás és ébredés sem mondott mást.
Aznap nem bírtam magammal, írnom kellett egy sms-t, amire nagyon sokára kaptam nagyon semmitmondó választ. Azonnal pánikba estem. Gyűlöltem magam, amiért ilyen rövid idő alatt ennyire picsamódon beleéltem magam, de basszameg nagyon tetszett, hiszen magas, szép, gyengéd, okos, és társasági ember. A következő sms-ekben már jobban vigyáztam, de nem nyugodtam meg. Este aztán egy édes üzenetben megkérdezte, nem lenne-e baj ha a programja után meglepne engem otthon. Kő esett le a szívemről, bár nemet kellett mondanom (akkor épp nekem volt más programom).
Másnap reggel újra azt éreztem, ha már nemet mondtam, most nekem kellene jelentkezni, és írtam neki. Nem válaszolt, majd rámkattintott msn-en, és mindenféle semmiségekről beszélt - jobbára én kérdezgettem. Aztán megint elgyengültem, és kis pikáns előzmények után rákérdeztem, van-e az erotikus smileyknál jobb ajánlata számomra, mert azokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. Akkor jött a sokk... azt írta, inkább gondolkodó üzemmódra vált. Kérdőjeleimre azt a választ kaptam, mindent az igényeim határoznak meg. Aztán hülye indokkal elhúzott, mielőtt magyarázatot kaphattam volna... a rébuszai között még olyan is volt, hogy semmit nem szabad elsietni - elsietésről beszél, ezt főleg nem értem!!! Ő akart második randit már az elsőnek a másnapján! Ő akart utána hétfőn is találkozni, és kedd este is barátkozós programja után... aztán napokig hagyott főni a levemben. Agyaltam,  befordultam, nem értettem... aztán történt egysmás, és végre sikerült megértenem. Borzasztó egyszerű eset, csak mint a naivitás istennője, biztos voltam benne, ez velem nem fordulhat elő.
Vasárnap este három nap teljes kuss után küldött egy sms-t, hogy na milyen volt a hétvége, sajnálja hogy ilyen csendben volt, dehát tudom, milyen ez... tanulás, meg munka blablablaaa... akkorra már semmiféle jóérzéssel nem töltött el, hogy gondolt rám a doktorbácsi. Semmitmondó válaszomban feltettem egy laza kérdést is. Amire kedd délután válaszolt (!!), majd szintén lazán megkérdezte, csütörtökön vállalok-e nyelvi kurzust (kacsintás - éééérted), merthogy befizette a nyelvvizsgát, és egy hónapja van felkészülni. Nna itt szakadt el a cérna, kész, ennyi, ekkora vastag bőr senkinek nem lehet a képén, >&#@& !! 2
Azért válaszoltam neki, én ugyanis szeretem tisztába tenni a gyereket:

Akkor az annyi mint... húszezer alkalmanként, a kamattyal együtt, extrák nélkül. Ennyire hülyének senki nem nézett még, gratulálhatsz magadnak. Drukkolok majd a vizsgán!

Értetlenkedő válasz (érdekes, ezzel nem várt 2 napig, kb 3 percre rá jött), hogy mivaaa? ő aztán sohabüdöséletbe engem hülyének! hogy ő! sajnálná ha a figyelmetlensége miatt vonnék le messzemenő következtetéseket (figyelmetlenségnek hívjuk, ha 3 napig nemlétezem neki, aztán nyelvi kurzus okán mégiscsak eszébe jutok??). Úgy éreztem, ha kicsit is meg akarom őrizni a méltóságom, egyszerűen válasz nélkül hagyom - és ez így volt a jó... biztosan sikerült azért behálóznia egy másik tanárnénit, hiszen a szükség nagy úr...