Olyan aranyosak vagytok, hogy ezt mindig odaírjátok a levél végére: tanulság nincs. Hát persze hogy nincs, a szakításban éppen ez a legyszörnyűbb, nézed a Csibefutamot, aztán meg jól kirúgnak. Hát ki érti ezt?

Sziasztok!

Régóta olvasgatom a blogot, ám kommentelni nem szoktam csak magamban.
 Hogy most miért jutottam el odáig, hogy megírom az alábbi postot,
nem tudom. Mai fejjel már csak nevetni tudok rajta, de akkor egy világ
dőlt össze bennem. Íme:

Maga a történet 2002-ben játszódik (akkor én 17, ő 25), megisme
rkedésünk elég gyors volt, semmi extra.

Maga a kapcsolat sem hozott túl sok különlegességet, azt kaptam ami
re egy nő vágyik általában: szeretetet, odafigyelést, szerelmet,
törődést. És mindezek mellett még kalandos, együtt töltött
6 hónapot. Péntekenként átcuccolás a sráchoz, hétvégente ot
talvás, összebújás éssatöbbi.

Történt egy szép pénteki napon, épp a fél éves forduló ut
án, hogy szokásosan átcuccoltam. Épp a Csibefutamot néztük (b
ár ez nem biztos), vége lett, majd rám nézett, és a következő
 párbeszéd zajlott le:

- Mióta is vagyunk együtt?

- Fél éve - mondtam én, szinte repkedve

- Szakítsunk!

- Hideg zuhany... Nem tudtam mit mondani. Blokk.  A válsz: szakítsunk.

Ezután jött egy búcsúszex, majd én hazamentem. Szakításunk ut
án fél évvel találkoztunk, és elmentünk moziba, majd Margitszig
etre. Ahol is megkérdezte, hogy ha elvesz, újrakezdjük-e :D Persze ho
gy NEM volt a válasz. Hogy azóta mi van vele, nem igazán tudom.

Tanulság nincs :)