Én április 2-án voltam utoljára fodrásznál, nézzünk a naptárra: június 23, most akkor ez ciki? Vagy csak minden fodrász olyan mint az enyém (miénk), hogy a hosszú haj esküdt ellensége? Bár azt mondtam, sosincs tanulság, most úgy tűnik mégis van: hosszúhajúak ne kezdjenek fodrászokkal.

via yummie

Csütörtökön 1 év szakítás a Corvintetőn, spanyol-orosz elődöntő, kunk vs. trashcity, gyertek, jó lesz.

Sziasztok!

 

Nos, ez egy rövid történet lesz, ám számomra annál röhejesebb :)

Nem titok, hogy nem vagyok megrögzött pasizógép – többnyire egyedül vagyok, mint valakivel. Miután nemrégiben „megelégeltem" ezt az állapotot (egy éve lett vége egy elég hmm… érdekes „kapcsolatnak") úgy döntöttem már csak poénból is átfésülöm a neten tenyésző hímneműeket, hátha valaki értelmesre akadok.  (Itt halkan hozzátenném, hogy soha nem bíztam az ilyesmikben és ezután sem fogok.;) )

Ráakadtam K.-ra, levelezgetés, ismerkedés, telefonszámcsere. Róla tudni kell, hogy fodrász, de nem a feketéndolgozok fajtából, egyszóval: profi, extravagáns sérókat eszkábál össze, rólam pedig azt, hogy gyerekkoromtól derékig érő, hosszú, hullámos és dús hajam van.  Apróbetűvel megjegyzem, hogy szeretem ilyennek: a világ minden pénzéért sem adnám kontárok kezébe, hogy kiszőkítsék, befessék, trendicukimuki madárfészket varázsoljanak belőle. Mindig így hordtam és mindig így is fogom.

Nos, mivel mindketten úgy gondoltuk, ha már szimpatizálunk egymással felesleges a billentyűzetet koptatni, el is mentünk egy játékterembe biliárdozni.

A zene üvöltött, rajtunk kívül még egy hordányi ember játszott. Értelmes ember pedig nem fogja azt csinálni, hogy fél centiről a delikvens fülébe ordít beszélgetés címszó alatt. Így inkább nem edzettem a hangszálaimat, gondoltam később beülünk valahova ahol nem hatszáz decibellel kell terhelnem mások idegeit. És a sajátomat.

Mikor eme gondolatsor végére jutottam, már el is dőlt, hogy ennek a kapcsolatnak itt teszünk pontot a végére, hisz elhangzott életem legparasztabb mindemellett röhejesebb lekoptató szövege, miszerint:

(A biliárdasztal egyik végéből ÜVÖLTI a másikba)

- Mikor voltál utoljára fodrásznál?

Itt már valószínűleg húztam a számat, de gondoltam akkor már kiabálok egyet:

- Nem tudom, úgy másfél hónapja!

- LÁTSZIK!

Na, itt azt hiszem egy kisebbfajta sokkhullám futott végig rajtam. Az elkövetkezendő fél órát valahogy kibekkeltem az „úriember" társaságában, majd kínvigyorral az arcomon elköszöntem és távoztam.

Mikor hazaértem virtuálpostaládámban a következő levél fogadott:

-         Nem vagy valami beszédes. Ja és lehetnél kicsit nőiesebb is. (?!?!?!)

PS.: Ha valaki kíváncsi a sérómra örömmel megmutatom, csak hogy tisztában legyünk azzal, mit is kritizált hímnemű „barátunk".

Szép napot!

M.