Mindenről a férfiak tehetnek, ezt egy újabb történettel tudjuk alátámasztani, de örülünk neki, mert a nőket meg kell becsülni, igenis figyelni kell, mit vesznek fel, ha új a smink. Tenyéren hordozni, meg ilyenek. Megéri. A férfiak az evolúciótól adottan a világ és a létezés központjának hiszik magukat (magunkat), amiben a nő csak kiegészítő. És ezért szopunk utána.

Első szerelmemnek (nevezzük Kristófnak) öt boldog évet köszönhetek. 18 évesen ismertem meg, ő akkor majdnem 30 volt , és nagyon szerelmes lettem. Közös éveink alatt sosem voltak igazi konfliktusaink, értettük és éreztük egymást. Nagyon sokat köszönhetek neki, senki nem tett annyit értem mint ő, és senkivel nem voltam annyira felszabadult és önmagam, mint Kristóffal. Még több év után is idilli és vidám volt vele együtt tölteni egy hétvégét, csak úgy lakásba zárva, kettesben is.

Fiatal és tapasztalatlan fruskaként viszont mindent elnéztem neki, azt gondoltam ennek biztosan így kell működnie (lévén nem volt összehasonlítási alapom), hogy amikor nyári munkából este 11kor buszozom haza, eszébe sem jut elém jönni. Vagy hogy nem veszi észre, ha kicsinosítottam magam (pedig elég feltűnő volt ha a szokásos sportos stílus helyett valami igazán nőieset kaptam magamra). Vagy hogy kiesik a száján – részegen – egy olyan mondat, hogy: - drágám, valljuk be hogy nem te vagy a világ legjobb nője… Vagy hogy a barátai előtt rajtam viccelődik, észre sem véve hogy megaláz ezzel (és tudom, hogy nem is volt ezzel tisztában, azt gondolta vagyok olyan vagány, hogy bármit bevesz a gyomrom, ilyennek szeretett). Vagy hogy nem hitte el, hogy házibulikban az egyik barátja többször is erősen rámmozdult (csírája sem volt benne féltékenységnek). Vagy amikor elkalibráltam a bevitt alkoholmennyiséget egy buliban, és többszöri hányás után kettőig sem láttam, ezért haza akartam menni, egy taxit sem hívott nekem, hagyta hogy egyedül hazabotladozzam, mert neki még csak akkor kezdődött a buli… Kiborultam ilyenkor, és mikor kettesben maradtunk elpityeregtem a bánatomat, ő bocsánatot kért és folytattuk tovább. Kicsit ellentmondásos, hogy az önbizalmamat nem tudta elvenni, mert jól éreztem magam a bőrömben, és mégsem éreztem magam nőnek, mert nem éreztette velem. Egy őszinte bókot alig tudtam kicsikarni belőle, pedig azóta soksok víz folyt le a Dunán, és rengeteg visszajelzést kaptam és kapok azóta is, hogy nem vagyok ám annyira rossz csaj – sőt, azóta több olyan is akadt, akinek én lettem a világ legjobb nője J Csak Kristóf nem értette meg, hogy én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy vannak nálam szebbek is, de azt szeretném, ha neki én lennék a legszebb (vagy ha nem, legyen szíves ne hangoztassa…). De továbbra is remekül megvoltunk, már öt éve, mikor kapcsolatunk sziklaszilárdságában bízva kimentem dolgozni külföldre néhány hónapra. Ez idő alatt is naponta beszéltünk, meglátogatott engem, én is hazajöttem egyszer-kétszer. Akkorra már elterveztük, ha hazajövök, összeköltözünk. A kint töltött idő alatt rengeteg új impulzust kaptam, bókokat, félreérthetetlen ajánlatokat, amik persze lepattantak rólam, de kezdtem picit kinyílni, és csinosabban öltözködni, és hinni a saját nőiségemben.

Egy héttel a hazautam előtt a kinti barátaimmal mentem egy szülinapi partyra, és egy ottani barátnőm ismerőse (mondjuk Ralph) nagyon intenzíven elkezdett udvarolni nekem annak ellenére, hogy már bemutatáskor figyelmeztette őt a barátnőm, hogy nem vagyok szabad préda. Sok bort ittam aznap este, és hát engedtem a szelíd erőszaknak, csókolóztunk, és nagyon jólesett. Még napokkal később is belebizseregtem az emlékébe, és bevallom nem tudtam ellenállni akkor sem, mikor „szigorúan baráti” vacsorára hívott. Egy hangulatos étterembe hívott meg, ahol rengeteget beszélgettünk, közben finoman de biztosan levett a lábamról a bókjaival, a tekintetével. Utána egy keleties, vízipipás, lampionos, hastáncosnős helyre vitt, ahol végképp el lettem varázsolva, az ezeregyéjszaka meséiben éreztem magam. Sokat csókolóztunk, és visszanézve úgy gondolom, nem lehetett Ralphnak nehéz dolga velem, annyira nem voltam ilyen bánásmódhoz szokva, hogy villámgyorsan belezúgtam. Még akkor is, ha tudtam, én hazamegyek néhány nap múlva, és többszáz km-re leszünk egymástól, azt is tudtam az eszemmel, hogy nem illünk úgy össze, mint Kristóffal.

Aztán hazajöttem, és reméltem, el tudom felejteni, és nem fogja felborítani a szépen eltervezett életem Kristóffal. De rá kellett döbbennem, hogy Kristófra már nem tudok úgy nézni, és ő talán sosem nézett úgy rám, mint Ralph (bár jól tudom, hogy nagyon és igazán szeretett). Egy borzalmas hétig szenvedtem, Ralph sms-ben és emailben ostromolt, miközben én próbáltam magamban rendezni a dolgokat. De rájöttem, hogy végleg elmúlt, amit Kristóf iránt éreztem, és hogy nő is szeretnék lenni, ezért nem maradhatok vele. Szakítottunk, sírtunk, elmondtam neki hogy bennem vége, hogy a kint töltött időszak alatt rájöttem hogy nekem kell az a kis plusz, amit ő nem tudott nekem megadni. Összeomlott, nem értett meg, azt hiszem azóta sem ért. Pedig tudott Ralphról is, akivel néhány hónap erejéig mégis belevágtunk a távkapcsolatba, de ez már egy másik történet.

Íme tehát, így lettem naiv és rút kiskacsából kicsit öntudatosabb és tapasztaltabb, igazi nő (vagy a ti nyelveteken talán inkább MNK mintapéldány J), most már vannak sejtéseim arról, mit szeretnék egy kapcsolattól, és mit nem szabad elnézni.