Tele van a szekrény csontvázakkal: elrontott, félbehagyott, tönkrement szerelmek, néha befigyel egy házastárrsal közös ingatlan, vagy három gyerek. Rita besokkalt a 15 éves kapcsolattól, nem ment neki a versenyzés, ezzel jól összetörte a levélíró szívét.

Sziasztok!
Kicsit kacifántos és elég terjedelmes történet jön â013 ezért előre bocs, de talán érdemes elolvasni. :-)
 
A háttér
Azt mindenképpen tudni kell, hogy a múlt nyáron véget ért 15 éve tartó kapcsolatom a feleségemmel, akinek az életében felbukkant egy gyerekkori szerelme és ez végképp taccsra tette a házasságunkat. Ezt nem részletezem, a lényeg, hogy megegyeztünk abban, hogy elválunk, ő elköltözik az új palihoz amikor az hazajön külföldről,  a három gyerekünket meg én nevelem tovább. Ezt a múlt augusztusban eldöntöttük,  de a gyerekek miatt belementem, hogy amíg a pali haza nem jön (2008 június), addig egy lakásban élünk. Természetesen nem akartam én pár nélkül maradni addig sem, így elkezdtem aktívan keresni az új Nőt.
 
A felfelé ívelő szakasz
Néhány kevéssé sikeres és inkább futó őszi kaland kategóriába tartozó affér után novemberben képbe került az egyik kolléganőm, aki már régen izgatta a fantáziámat Ő â013 nevezzük Ritának â013  igazi dögös, élettel teli, vagány de érzékeny és érzelmekkel teli nő volt. Nem könnyű eset, ez rögtön kiderült, de az első perctől tudtam, hogy Ő az a fajta személyiség, akire mindig is vágytam. Tényleg nagyon tetszett.

Egy céges rendezvényen volt alkalmam jobban megismerni, ahol egyértelművé tettem, hogy vonzódom hozzá és meglepetésemre nem rúgott ki azonnal, hiszen ő akkor még nem tudhatta, hogy én már csak papíron vagyok nős. Persze korrekt akartam lenni és elmeséltem neki a helyzetemet, de ez sem tántorította el szerencsére. Szépen kialakultak a dolgok, és szilveszterre annyira jóban lettünk, hogy végül is kettesben töltöttük az estét.
Utána egy több hónapos, számomra nagyon boldog időszak jött. Minden téren jól kijöttünk, voltak közös programok, munkaidőben is találkoztunk, (mivel egy helyen dolgoztunk), örömünket leletük egymás társaságában. Én teljesen szerelmes lettem, lila köd, kész.

Szóval, úgy tűnt, hogy tényleg lesz ebből valami komoly. Persze az, hogy én a három gyerekemmel élek és még júniusig ott lakik a feleségem is velünk, nem könnyítette meg a helyzetet. De én teljesen komolyan gondoltam, hogy ez így működhet addig, amíg az exnejem el nem költözik és a válás papíron is megtörténik. Nagyra értékeltem, hogy bevállalta és elviseli ezt a helyzetet, amíg rendeződnek a dolgok körülöttem. Az meg, hogy a közös jövő terveit kezdtük szövögetni, aminek a velem maradó gyerekeim ugyanúgy részei voltak, mint Ő maga, annyira boldoggá tett, hogy optimistán és bizakodóan tudtam végigcsinálni ezt az amúgy nehéz időszakot.
 
Az intő jelek
Mivel az én szándékaim teljesen tiszták voltak és tényleg semmilyen kapcsolatom nem volt már az exnejemmel â013 jóformán csak a váláshoz szükséges egyeztetések és a gyerekek miatt beszéltünk és amúgy sem sokat volt otthon â013 nekem eszembe sem jutott, hogy őt az exfeleségem életemre gyakorolt minimális hatása is nagyon zavarja. Csak nem adott ennek hangot â013 akkor még. Néha voltak kis hisztik meg durcáskodás, hogy pl â01Emár megint nem hozzám jössz hazaâ01D meg miért kell â01Ekedveskedniâ01D az exnek olyan dolgokkal, hogy kölcsönadom neki a kocsimat. Sajnos nem vettem elég komolyan, amikor látványosan beduzzogott vagy kicsit féltékenykedett semmiségek miatt, úgy voltam vele, hogy azért biztosan érzi, mennyire fontos nekem és hogy én tényleg nem viccelek a közös jövővel.
 
A hullámvölgy (szakadék?)
Aztán váratlanul fordult a kocka. Május elején elutazott pár napra haza, a Dunántúlra. Ezen meg én sértődtem be, mert hát nekem elég kevés szabadidőm volt, amit CSAK VELE tudtam tölteni és önző módon rosszul esett, hogy a négynapos szünetből egy nap sem jut nekem. Úgy voltam vele, akkor szórakozzon nyugodtan a barátaival, nem fogok ötpercenként telefonálni, majd hív ő. Ráadásul a társaságban ott volt a volt barátja, ami nyílván szintén nem dobott fel engem. Szóvá is tettem amikor beszéltünk. Amikor visszajött persze megkaptam, hogy én mekkora szemét vagyok: nem kerestem (elégszer), nem is érdekel, hogy mi van vele, irigy vagyok, hogy a barátaival jól érzi magát. Meg hogy képzelem én, hogy ő meg a volt barátja között bármi is van? Egyébként is, nem is akartam vele találkozni, amikor hazajött! Hát köpni-nyelni nem tudtam, hogy ilyeneket mond. ÉN nem akartam? Ki utazott el? Ki nem akarta, hogy menjek vele? Na szóval összevesztünk rendesen és felindultságában elmondta, hogy ő nem is bírja ezt tovább (itt említette, hogy mennyire zavarja, hogy létezik az exnejem), úgyhogy hagyjuk abba, mert ez így nem megy.
Puff neki. Kész voltam.
 
Utána egy gyötrelmes hónap következett. Bár minden nap összefutottunk (éljen a munkahelyi kapcsolat!), nem volt köztünk szinte semmilyen normális kommunikáció. Úgy kezdett viselkedni, mintha semmit sem érezne irántam.
De néha, gyenge pillanataiban persze éreztette, hogy nem így van. Egyszer váratlanul megcsókolt, máskor meg úgy nézett rám, hogy majdnem â01Enekirontottamâ01D ott az irodában. Egyik nap kitalálta, hogy ha találkozunk, akkor ne puszilkodjunk már, mert ez â01Emegnehezíti az ő helyzetétâ026És jöttek a froclizó vagy kedves smsek számolatlanul, meg persze a legváratlanabb pillanatokban hívott fel telefonon, pl. reggel ébredés után, vagy késő éjjel, és ilyenkor pont úgy beszélgettünk, mint amikor még nagyon szeretett. Hát nem tudtam hova tenni az egészet: hivatalosan részéről vége volt, de éreztem, hogy nem csak bennem nincs vége.
 
Én mindenesetre kivártam és azon voltam, hogy rendeződjenek a dolgaim, aztán majd meglátjuk. Kb egy hónappal a furcsa szakítás után nekem eljött a â01Efüggetlenség napjaâ01D végre, a feleségem egy szombati napon végleg elköltözött. Az azt megelőző napokban Ritával nem sokat beszéltem ugyan, de azt ő is tudta, hogy szombattól már nincs exnej.
 
Végkifejlet
Az utolsó ígéretem a feleségemnek az volt, hogy segítek neki elköltözni, mármint elviszem a cuccait abba a városba, ahová költözött. Éppen az autópályán robogtam a telepakolt kocsival, amikor csörög a telefon: Rita az. A legbűbájosabb édes, ébredés utáni hangján közölte, hogy nagyon szeret, találkozzunk és beszéljük meg, hogy mi hogy lesz ezek után. Mindezt egy hónap ridegtartás után, előzmény nélkül. Persze ettől megint padlót fogtam, hogy akkor most tényleg az van, hogy csak erre várt, hogy elköltözzön a feleségem? És akkor ezt miért nem lehetett megbeszélni??? Mindenesetre egy pillanatra én voltam a világ legboldogabb embere. De sajnos csak egy pillanatra, mert a következőben elkövettem egy hibát: igazat mondtam. Hallotta ugyanis, hogy kocsiban vagyok és megkérdezte hová megyek. Ha akkor hazudok valamit, ma is egy pár lennénk. De én megmondtam, hogy az exem költöztetem. Ennyi elég volt, hogy végképp megsértődjön és rámnyomja a telefont. Ennyit az őszinteségrőlâ026
Ezek után persze mindent megpróbáltam, hogy észhez térítsem, megmagyarázzam, bebizonyítsam, hogy szeretem stb. Hogy ha igaz, hogy ő is szeret, akkor innentől miénk a pálya. De Ő hajthatatlan volt, dühös, sértődött és csalódott. Na kb itt adtam fel, hogy megértsemâ026
 
Utózönge
Munkanapokon azóta is találkozunk persze, ez elkerülhetetlen. Én tudomásul vettem, hogy nem akar már tőlem semmit így ennek megfelelően próbálok azóta is viselkedni vele. Én még mindig szeretem őt, ez számomra nyilvánvaló. Persze majd az idő megoldjaâ026 De megérteni sose fogom, miért tette ezt velem.
 
Állítólag nem szeret, látni sem akar. De amikor látott az utcán egy másik nővel â013 egy ismerősömmel, akivel csak együtt mentünk meccset nézni egy kocsmába â013 azonnal küldte a gúnyos smst, hogy látszik, mekkora kamu volt az én nagy szerelmem iránta. Vagy tényleg nem ért semmit, vagy csak gonoszkodikâ026
 
Milliószor átgondolva végül arra jöttem rá, hogy minden bizonnyal azért dobott, mert nem jött be a számítása: igazából nem kellett mellém még a három gyerek is. Bár ezt soha nem fogja bevallani. Nem találok más magyarázatot, mint azt, hogy ő arra számított: a gyerekek végül az anyjuknál maradnak, ahogy ez általában lenni szokott ilyen esetekben. Csak nem értem, hogy akkor miért kellett ez a színjáték és a sok hisztizés, mert ha ez volt a baj, akkor bele sem kellett volna kezdeniâ026

Más magyarázat? Szerintetek?