A hajnali kézilabdás produkció annyira elkedvetlenített, hogy félálomban nem indítottam el a hetet, amin fokozott figyelmet fordítunk minden olyan szakításra, amely a Szigeten történik.

Innen loptuk

Kedves Szakítós blog,

az én utolsó kapcsolatom nemrég, azaz pontosabban egy hete, ért véget. Nem volt egy hosszú kapcsolat, de néha a rövid kapcsolatokban több érzelem van. Na szóval, mivel nem akarlak titeket egy hosszú levéllel/posztal untatni, a megismerkedésünkről csak annyit, hogy egyik csetoldalon történt, és eleinte csak barátok voltunk, mert épp válófélben volt (a kedves nej volt a hunyó, meg s szeretője), majd mikor lezajlott a válóper elkezdtünk járni (mert utólag én ezt nemtudom máshogy nevezni). Patrik eleinte olyan volt, mint , szerintem, a legtöbb férfi a kapcsolatok kezdetén: figyelmes, kedves, elvitt ide-oda szórakozni, stb. Aztán valahogy megszüntek a bulizások, mert egyre több volt a munka (falun lakik és szüleivel együtt gazdálkodik) vagyis fáradt volt, és vagy eljött, és beültünk valahova, vagy én mentem, és nála voltunk és pl. tvztünk (persze én még ezt se untam, ha vele lehettem). Na, de nem ez lényeg, hanem az, hogy utóljara, azaz utolsó talalkozás előtt, 5 napot nála töltöttem. Minden szép és jó volt, még szülievel is megismerkedtem kicsit jobban, meg pl. unokahugával (nagylány, 11 éves) is elszórakoztam. Aztán, persze, jött a búcsú amiről - én naiv - nem gondoltam, hogy örökre szól. Két hétig nem találkoztunk, mert nekem munka volt hétvégén, ami általában délután kettőig szokott tartani, ők meg öccséékkel elmentek Zánkára fürdeni meg koncertre, és már reggel indultak. A második hét elején tudtam meg egy sms-ből, hogy valami gond van (persze, hogy rögtön a legrosszabbra gondoltam, de mivel csak kicsit viselkedett furán betudtam annak, hogy sok lehet a munka). Másnap megírta, hogy eljön vasárnap és mindent elmond. Alig vártam a vasárnapot. Elvileg mindenre számítottam csak arra nem ami lett. Lényeg az, hogy eljött és nagynehezen kiszedtem belölle, hogy valakitől azt hallotta, lehetséges, hogy vissza akar menni hozzá a volt neje (persze, a kedves ex akkor jött rá, hogy még valamit érez, mikor megtudta, hogy Patriknál töltöttem pár napot), és rájött, hogy még mindig őt szereti (gy.k.: Patrik szereti a volt nejét). Én csak ültem a kocsijában és bámultam magam elé, elkezdtem bőgni és nemtudtam mit mondani . Majd beszélgettünk még erről, hogy hogyan tovább, meg stb., de többnyire az volt a válasza, hogy nem tudja, de nem akar engem álltatni. Nagyon fájt és még fáj is, nem tudom egykönnyen elfelejteni őt, mert bár igaz, csak 4 hónapig tartott, de nekem többet jelentett mindennél..

üdv.:rovátkolt barom