Hát így tegyen bárki is a férfiak kedvére. Egy előző posztban a rövid haj még szakítóok volt, most meg már ez a szexepil, jól rá is farag a levélíró. Vigyázzatok a helyes pultos lányokkal, az egész világ szerelmes beléjük. (A levél még a születésnapi buli előtt érkezett.)
Kedveskéim,
Amolyan vad és elvakult szingliként (hiába az embernek valahogy
lepleznie kell ha nem jön össze semmi :)) szeretném veletek megosztani
az egyik nagy pofáraesésem történetét. Bár nem teljesen profilba
vágó a történet mivel kapcsolatról szó sem volt (csak az én lelki
szemeim előtt), de az utókor számára tanúlságként azért papírra
vetném ezt a szösszenetet.Elöljáróban annyit, hogy valamiért bolondulok a rövid hajért. Van
akik a szőkék, van akinek a barnák - vörösek jönnek be, nekem a
rövid haj a zsánerem. Van benne valami hihetetlen erotikus töltet...
számomra. És ezt okozta életem egyik legnagyobb női fronton kapott
pofonját. Történt pedig az egyik budapesti szórakozóhelyen (még
véletlenül se szeretném kellemetlen helyezetbe hozni szegény
leányzót, de annyit azt hiszem elárulhatok, hogy ezen a helyen hamarosan
akár találkozhatunk is), hogy erőteljesen szimpátia támadt bennem az
egyik pultosleány iránt. Azt valahogy észrevettem, hogy ez egyoldalú,
de megnyugtattam maga. Rendjén van ez így, mivel sok vendég van,
szegény biztosan fáradt lehet az egész napos hajtás miatt. Néhány
nappal később egy barátommal találkoztam (sosem hittem volna, hogy így
fogok valaha is nyilatkozni egy nőről de az idők változnak) és
beinvitáltam az ominózus helyre. Odaültünk a pult elé és
beszélgettünk, ittunk. Egy idő után feltűnt, hogy a kiszemelt
leányzó nagyon sokat tartózkodik előttünk és eléggé sokat
"kacsingatott felénk" (ezt barát meg is erősítette). Kezdtem magam
nyeregben érezni, gondoltam pár nap múlva visszanézek, mert az
előjelek és a csillagállások igen biztatónak tűntek. Pár nappal
később vissza is tértem a tett helyszínére, de a korábbi közönyös
magatartással szembesültem csak. Nem baj gondoltam több fronton is
támadást indítok, szóba elegyedtem az egyik kolleginával. Néhány
szó után megkérdeztem a számomra szimpatikus leány nevét, mire
visszakérdezett, hogy miért akarom tudni. Nem volt mit takargatnom, kerek
- perec megmondtam, hogy szimpatikus nekem a leány és úgy gondolom az Ő
részéről is lehet valami (nem voltam már felelősségem teljes
tudatában akkor, ezért is tettem ezt a bátor kijelentést). Mire a
segítőkész kollegina szerényen csak elmosolyodott, és közölte, hogy
az a leány bizony ne legyen szimpatikus nekem. Na ekkor szörnyű gyanú
támadt bennem. Nem tudom éreztetek -e már olyasmit, hogy egy halvány,
zsigerből jövő rosszindulat kezd körvonalazódni az emberi lélek
legmélyén. Nos, nekem pont ilyen érzésem kezdett lenni. De úgy voltam
vele ha belekezdtem akkor folytatom, és tovább piszkáltam ezt a témát.
Megmondtam neki, hogy néhány nappal ezelőtt itt voltam egy barátommal
(egy lánnyal) és bizony akkor és ott valami érdeklődést tapasztaltam
az Ő részéről is... na ahogy ezt kimondtam, akkor szépen leesett nekem
is. Ami eddig balsejtelem és gyanú volt, azt most kristálytisztán
látszódott, és minden a helyére került.... a történetet itt most
félbehagynám és az olvasó fantáziájára bízom a befejezést,
remélve hogy az kellőképpen szegényes :) Egy fél óráig a történtek
után eléggé magam alatt voltam, de azóta akárhányszor visszagondolok
erre, csak mosolyogni tudok az egészen.
Az utolsó 100 komment: