A nem-szakítás egy különlegesen kegyetlen fajtája a szakításnak. Láttunk már rá jó pár példát a blogon, most a megválaszolatlan smsről következik egy példabeszéd.

 

 

Sziasztok!
 
Nagy élvezettel olvasom blogotokat megannyi tanúlságos történet:)
 
Azt hiszem van cikisebb módja a szakításnak, annál a mondatnál, hogy "maradjunk barátok", a nemszakítás.
 
Barátosném története következik alant, akivel kb fél éve "nemszakítottak".
Elöljáróban annyit tudni kell barátnőmről, hogy mesteri érzékkel válogat az ellenkező nem legfurább egyedeiből. Azok közül is a zűrösebb, küszöbönalvós, zaklatós, freudnak is fejtörést okozó, művészlélek fazonjaiból.
De a tavalyi év hóolvadásos tavaszán úgy érezte megtört a sokévnyi katasztrofális széria és végre talált valakit, akitől még két hét után se törte ki a sikítófrász.
Egész jól alakultak a dolgai (nevezzük) Ábellel, aki igaz zenész-művészlélek, igaz 17 évvel idősebb barátnőmnél, igaz alig beszél magáról és a dolgairól, stb, de a szó legkitekertebb értelmében normális és jó vele lenni.
Nem részletezem a kapcsolatot, ami során kiderült, hogy a pasik érthetetlenek és lányok, nem célszerű a "most akkor teljesen őszintének kell lenni hozzáállás", de azért van olyan amit ki kell mondani és meg kell beszélni, mint például, hogy akkor most miért is vagyunk együtt, ha úgy nézel ki, mint akinek teljesen mindegy itt vagyok-e vagy se.
Csendes vívódásban teltek múltak a hónapok, barátnőm részéről elhangzott az -akarod, hogy szakítsunk, mert ha igen, akkor inkább most mondd meg-kérdés is, amit a nem válasz követett.
Ám a bizonytalanság nagy úr és lehet, hogy nem helyes, de akkor szükségszerűnek ítélt sms-eket szül. Mint barátnőm utolsó sms-e(amit próbálok pontosan idézni) az akkor már szívében elég jelentős helyet kitöltő férfiemberhez: "Szia. A tanácsodra lenne szükségem. Mit gondolnál olyankor, ha akivel együtt vagy nem akarna veled beszélni? Azt sejtenéd, hogy most nincs rád szüksége, de vajon most nem, vagy egyáltalán? Te mit tennél, főleg, ha nem akarnád, hogy vége legyen?
És ez volt az ominózus sms, amire azóta se kapott választ. Eleinte várt valami reakciót, aztán, amikor mikor ismerősök látták, hogy igen él még a kedves, akkor úgy döntött megkapta élete legszebb szakítását a nemszakítást.
 
Nos ezek után fiúk, lányok légyszí személyesen, legalább egy értékellek mint embert eresszünk meg a párunk felé, akit lehet, hogy nem szertünk, de értékelljük, mint embert:)
 
ui.: Barátnőm beleegyezett, hogy storyját megosszam a nyilvánossággal, főleg azok után, hogy idézgettem az itt olvasott szakításos történetekből:)
 
üdv: Panka