Ez egy meglepően zavarba ejtő történet, mivel vannak az örökké elégedetlen nők. Őket nehéz rávezetni az élet szeretetére, hogy örüljenek az apróságoknak is. Az meg végtelenül szomorú, mennyire rakaszkodnak ehhez az elképzelt kispolgári szarsághoz, ezért azt hiszik a pukkasztás jó.

Kedves Szakítós Blog!

A volt barátnőmmel, Zsanettal való megismerkedésem körülményeit egyszer már megírtam (köszi, hogy kiraktátok), így következzen hát a folytatás.

Miután sikerült tisztázni a félreértéseket (lásd az előző történetem), összejöttünk Zsanival (18) szigorúan laza kapcsolatra. Én még most is a 28-at taposom, mint a történet játszódásakor. Gyakorlatilag csak szex és étterembe járás meg vásárolgatás volt, ami nagyszerű megoldásnak mutatkozott az ő főiskolai tanulmányai és az én munkahelyi leterheltségem idején. Beni barátom hétköznapokon a feleségét hozta fel a közösen bérelt lakásba, hétvégén pedig Zsanival sajátítottuk ki azt, és addig Beniék távoztak.

Zsani fiatal kora ellenére nagyon tapasztaltnak mutatkozott a szex terén, és sok fogást a hivatásosok is megirigyelhették volna. Ezt a korábbi alkalmi kapcsolatainak tudtam be, Amilyen őrült éjszakákat töltöttünk együtt, olyannyira őrültek voltak a nappali események is. Jó példa erre, hogy Szilvásváradon töltöttünk egy hétvégét kettesben, és bementünk egy nívósabb étterembe. Miután megebédeltünk, mondtam neki, hogy várja meg a pincért és fizessen, amíg én a hirtelen feltűnt rokonaimmal csevegek. Eszemben sem volt bemutatni Zsanit nekik. Egy nem várt pillanatban odajött hozzánk, és megkérdezte tőlem, van -e kedvem szaladni. Merthogy a pincér nem akaródzott számlát hozni, és hiába szólt neki másodszor is, sehogy sem akart vele foglalkozni, így lelépett fizetés nélkül. Nem kicsit szégyelltem magam, és gyorsan elköszöntem a rokonoktól, majd feltettem Zsaninak a kérdést, normális -e.
Ő megfogta a kezeimet, és felhúzott szemöldökkel viccesen a tudtomra adta:
- Te egy akkora humortalan balfasz vagy!

Ha nem értettünk egyet, olyankor mindig ezt a módszert alkalmazta, és tudatosan éreztette, hogy az együtt töltött idő nagyságával fokozatosan adnom kellene az ő véleményére. Mindig balfasz voltam, hol savanyú, hol érzéketlen, hol nagyképű. Volt, hogy meztelenül szaladt ki a lépcsőházba, ekkor pl. konzervatív balfasz voltam és ez alkalommal visszavágás gyanánt elsütöttem neki a lapos testalkatú lányokra alkalmazott "Szép vagy, szép vagy, mint az álom, de a melled nem találom!" hangzású ismert férfiszólamot, amire a vártnál érzékenyebben reagált, és megkérdezte, miért bántottam meg, ha szeretem. Erre közöltem, hogy ha ő folyton kislányosan viselkedik, akkor továbbra is számíthat tőlem ilyen, sőt súlyosabb egóromboló poénokra.

Noha nem vagyok a templom egere, nem is élek nagy lábon, mert a keresetem jó részét mindig bankbetétekbe helyezem. Egyik alkalommal Zsani felbontotta a banszámlaegyenleg-értesítőmet, és meglepte az összeg, amit a papíron látott. Attól a pillanattól fogva elkezdett bátrabban költekezni, amikor hétvégenként a mozizás után a plázában vásárolgattunk. Kezdtem érezni, hogy egyre inkább átveszi az irányítást a döntéseim és a pénztárcám felett.

Itt megálljt parancsoltam a kapcsolatunknak. Világossá tettem a számára, hogy tulajdonképpen nemcsak RAJTAM függ, hanem TŐLEM is, ráadásul egyre jobban. A kissé nem mindennapi viselkedése, ami talán a 10 év korkulönbségből adódott, egyre inkább elhitették velem, hogy őrültség volt ez a kapcsolat, már a kezdetektől fogva. Szinte kerestem, mikor jön a következő balfaszozásra alkalmas kellemetlen szituáció. El is jött, amikor az egyik bevásárlóközpontban éppen előttünk zárt be a pénztár. Ekkor meg szerencsétlen balfasz voltam többek füle hallatára. Itt betelt a pohár, és ezzel, a már-már magamban hosszan kiérlelt mondattal zártam le a kapcsolatunkat:

- Akkor keress egy jobb faszt!

Hátat fordítottam neki és a kosárnak, majd kisétáltam az épületből. Azóta nem láttam.