Deszkás bölcsész? Ki látott már olyat, hogy valaki egy kordzakóban jár, miközben egyik hóna alatt Az imígyen szóla Zarathustra, a másik alatt meg egy gördeszka? Két félcső között meg Tarkovszkijt elemzi? Na, neeeeeeeee. A videó viszont kötelező, a legjobb klip ever.

 

 

A következő történet a már megszokott szakítás mellett, arról szól, hogy két ember között a legrövidebb út, valóban három ember.
Habár még csak nyár eleje volt, intenzív időszakot tudhattam magam mögött. Hazaköltöztem külföldről, leállamvizsgáztam, kedvenc csapatom megnyerte a Super Bowl-t. Már csak az ideális társ hiányzott mellőlem - ahogy nem először. Habár volt egy fiú. Ismertük egymást gördeszkás fórumokból – ő űzte, én meg szerettem. Az ismeretségünk arra koncentrálódott, hogy figyeltük egymás aktivitását – bár én inkább az Ő passzivitását figyeltem. Vagyis figyelte a fene, csak tudomásul vettem. Profilja inkább semmitmondó volt, külseje se olyan, akihez bármikor odamennék az utcán. Ő sem volt valami pozitív véleménnyel rólam. Szóval érthető, hogy nem vártam – vártuk - a találkozást, habár mégis el kellett jönnie. Mégpedig elég ironikus okból. Segít nekem gördeszkát vásárolni. Küldetés zökkenésmentesen teljesítve. Jön a nem várt kérdés: Ráérsz?
Meglepetésemben még hazudni sem tudok, és valahogy nem is akarok. Tehát ráérek. Idióta témákról beszélgetve elnyalunk egy jégkrémet a Bazilika lépcsőjén. Három óra múlva mindketten érezzük, hogy azonnal házasodni, gyereket, de legalábbis szeretkezni akarunk.
Az életem Ő-központú lett. Szinte átköltözött hozzám, elég intenzív életet éltünk, együtt feküdtünk le, együtt keltünk, míg napközben elláttuk a felnőtt életünk teendőit.
Tudni kell rólunk, hogy ő egy „bölcsész betegséggel" megáldott Tarisznyarák (tudjátok, tarisznya, szemüveg, mici sapka, filozofikus könyvek, művész filmek, érthetetlen beszélgetések), én meg inkább egy illuzionista vagyok, amolyan Furi Geller. Így erre a kapcsolatra is rámondtam, hogy: Múkoggy.
Azonban az első heti idill után, hamar rá kellett jönnünk, hogy ő nehezen viseli el a barátaimat, de még a körülöttem generált túlzott rajongásért sem lelkesedik. Tinédzserként igazi MNK voltam. És azért még most is, meg-megcsillan akaratlanul is a szemem, hipnózisba ejtve ez által a férfiakat. A barátaim szerint Ő is csak egy illuzió. Hiszen rajtam kívül senki sem látta sűrűn. Mindig csak meséltem róla. Kapcsolatunk már csak a szobámba koncentrálódott, de engem ez sem érdekelt. Boldog voltam. Kételyek nélkül talán először az évben. Eltekintve az apróbb párkapcsolati súrlódásoktól, semmi gond nem volt.
Azonban eljött az, amiről akkor még nem tudtam, hogy az ami. Eljött az utolsó találkozásunk.
Leírom, hogy elgondolkozzatok, ti vajon rájöttetek volna, hogy most találkoztok utoljára.
Szóval épp buliztam a barátaimmal, amikor jött a rövid szöveges üzenet, hogy akkor ugye nála töltöm az éjszakát. Gyorsan bedobtam a cigimet és a telefonomat a táskámba, és már ott is voltam. Testrészeimet megdicsérte, hogy menyire gyönyörűek – régen éreztem magam ennyire nőnek. Mikor hazamentem áradoztam Tesómnak a túlvilági érzéseimről és még a munkahelyemen is előléptettek. Tökéletes nap, gondoltam magamban.
Jó gördeszkás révén a következő hetet edzéssel töltötte. Amit teljes mértékben támogattam, hiszen egy nemzetközi versenyre készült. Nem is erőltettem a héten a találkozót. Ő sem. Ezután következett a külföldi verseny. És ez volt az a pont mikor utoljára hallottam róla. Persze még volt egy-két reménytelen próbálkozás sms ügyileg. Amire vissza is jött a válasz. Tartalmát leginkább: 'anyádhogyvan' típusú sms-ek voltak. Így ezt is beszüntettem. És ennek már egy ideje.
Szenvedtem. Mindenhol Ő-t láttam. Legyen szó akár a szórakozóhelyekről vagy az utcáról. Elkezdtem én is gördeszkázni. És annak reményében, hogy talán újra találkozunk, gördeszkás bandákhoz csapódtam. Tehetségesnek nem vagyok mondható, de annál lelkesebb. Egyre több pénzt és időt fektettem a sportba. Megszállottá váltam. Ekkor találkoztam egy fiúval. Ő is a sport igazi megszállottja, a hazai rendezvények szervezője. Akinek az egyszerűség kedvéért legyen a neve: A Fiú. A Fiú az első látásra lenyűgözött. Mondtam is Tesómnak (szintén a deszkázás új rajongója, fontos szereplő még a jövőben), hogy ő legalább egy 8,5 pontos fiú. De engem annyira nem érdekel, hiszen van barátnője és egyébként is, én még mindig Ő-t akarom. Ezért megadtam Tesómnak az e-mailcímét. A Fiú és Tesóm egyre rendszeresebben találkoztak. Míg nem a Fiú régi kapcsolata tovatűnt és egyre több időt töltött el a Tesóm hálószobájában. Így történt, hogy az egyik esős délután ott ragadt nálunk és megkérdezte, hogy én miért nem randizgatok senkivel. Erre elmeséltem neki, hogy mi is történt.
És itt jön a fordulat. Miután körbeírtam. Megkérdezte a nevét, amire készségesen válaszoltam. A fiú elképedt és nagyon nehezen merte bevallani, hogy a titokzatos Ő, nem más, mint aki a Nővére barátja volt 5 évig. Nemrég ért véget a kapcsolatuk és ezek szerint azalatt is együtt voltak, míg mi is. Szóval jobb lenne, ha ezt a közös pontot (nekem kicsi pont, Nővérének annál nagyobb), nem nagyon árulnám el a bemutatásnál.
Nem is tudom megmondani, hogy pontosan mit éreztem. Az érzések jelenleg is feldolgozás alatt. Mindenesetre a Fiú és Tesóm egy dologban megegyezett. Egyikük sem akarja többet a  nővére barátjának Ő-t.