A vasárnap a rövid, tömör posztoké. A mai nap leckéje az, hogy a wiwen kapott érdeklődő levelekre mindig válaszolni kell.

 

 

Kedves Szakíts ha bírsz!

 

 

A Bejelöltem, majd visszavontam című történetre rímelve küldeném az alábbit.
Íme:

 

“Nemcsak a pasik gyávák nemet mondani...”

 

Sziasztok!

 

A Bejelöltem, majd visszavontam című történetet olvasva nem tudtam megállni,
hogy egy viszonylag friss történettel ne válaszoljak annak végkövetkeztetésére.

Bár előrebocsájtom, hogy szorosan véve nem “szakítós” a sztori, merthogy
nem jutott el odáig , hogy el lehessen szakítani…

 

Most augusztus végén az egyik másodunokatesóm esküvőjére voltam hivatalos,
ahol felfigyeltem egy kedves, csinos lányra. A lagzi alatt nyilvánvalóvá vált,
hogy a főiskolai barátnői közé tartozik (most végeztek). Az ilyenkor szokásos
zenés-táncos blokk alkalmával felkértem, és táncoltunk egy jót (legalábbis én
így értékeltem…). Utána még beszélgettünk pár szót, arról melyikünk hogy
került ide, stb. Ezután nemsokára már el kellett távoznom, mert másnap korán
kellett kelnem + nagynénémék hazafuvarozását is vállaltam, és ők is mentek
volna már. Azért még a másodunokatesómtól a búcsúzásnál megkérdeztem a
barátnője nevét, meg hogy van-e valakije. Az utóbbira az volt a válasz, hogy
nincs.

Minthogy tényleg tetszett a leányzó, így megkerestem az IWIW-en. Egyébként
a látottakból, meg az internetes kutakodásból úgy tűnt, egy szolid, “jólnevelt” 24
éves embertársunkról van szó. Én nem a bejelölés-visszavonás kombóval
próbáltam a delikvenst zavarba hozni, bár először gondolkodtam, hogy bejelölöm,
aztán majd utána meglátjuk, de rájöttem, hogy még egyenesebb utat választok,
és egy üzenetet küldtem neki. Ebben nagyjából az volt, hogy kényszerű korai
távozásom okán nem tudtam újból felkérni, pedig szívesen táncoltam volna még
vele, és ha neki is volna kedve a dologhoz, akkor elmehetnénk valahova ennek
pótlására. Vagy ha máshoz volna hangulata, akkor a sündisznólovaglástól a
nyilvános boszorkányégetésig minden szabadidős programra kapható vagyok... :) 

Nos, ez nagyjából két hete történt, az üzenetemet még aznap elolvasta, de
azóta is olyan mint annak idején a jó Junoszty TV volt: se kép, se hang…

 

Igazából lehet, hogy bennem van a hiba, elrepült felettem az idő vasfoga, és ma
már nem tartozik az elemi udvariassági gesztusok közé, hogy ha kapok egy
– nem zaklató – levelet akkor arra illik valamit válaszolni, még ha nem is többet,
mint hogy “Köszönöm, inkább nem.” vagy valami hasonlót.

 

Mindenesetre jó példa arra, hogy nemcsak a pasik lehetnek gyávák nemet
mondani. Remélem megbocsájtja a “Bejelöltem, majd visszavontam” kedves
posztírója, hogy ezt az apró kiegészítést még hozzátenném kissé
elhamarkodottnak tűnő végkövetkeztetéséhez.

 

További kellemes szakítást mindenkinek! :)

 

Gábor