A Guns 'N' Roses már több kapcsolatot is tönkretett, egyszer egy lány azért nem ment el egy randevúra, mert dolga volt: Axl Roset szerette volna rajzolgatni. Mit szólt volna, ha elbiciklizik mellette Slash? 

Kedves bloggazda, bloggazdáné és kommentelők!

Egyszer már küldtem nektek egy sztorit a biszex, perverz művészről,
most megosztok veletek egy habkönnyű tini-kalandot is.

Gimnázium utolsó évében kisvárosunk egyetlen valamirevaló
szórakozóhelyén (ejtsd: kocsma) összeakadtam egy Slash-re messziről és
hunyorítva hasonlító sráccal. Az említett mulatóhelyhez igen közel
laktam, egy sarokra, így gyakorlatilag mindenki, aki "hazakísérni"
vállalkozott, nagyot koppant, és a kb. öt perc alatt elért
nagykapunkban próbálta behozni azt, ami helyett eddig csevegésre
pazarolta az időt. Így mindig a házunk (és egyben az utca) sarkán
kíséreltek meg levenni lábról. Senkinek sem sikerült, ezért persze
mindig új randit voltak kénytelenek kérni. :-D
Nos, ekként ismerkedtem meg a fenti Slash-szerű képződménnyel is,
akivel másnap estére beszéltük meg, ugyanoda, a házunk sarkára,
mondván, most elkísér visszafelé is, a kocsmáig.

Igen ám, de engem akkoriban másért evett a penész, és mivel arra a
fiúra (úgy véltem) esélyem sem volt, komoly tini-gondnak néztem elébe:
jobb-e ma egy veréb, mint holnap egy túzok? Ekként gyötrődtem tanítás
közben, matekóra kellős közepén, látványosan sóhajtoztam és tűntetően
oda sem bagóztam a paralelogrammákra, így a padtárs-leányzó röhögve
megkérdezte, mi a bajom.
Mondom: - Nem mi, ki.
Ő: - Ki?
Én: - Xavér. (vagy Taksony, tökmindegy, nem túl gyakori keresztnév.)
Ő (arcáról lefagyott mosollyal): - Milyen Xavér?
Én: - Bivalbaznád-Bütykössy Xavér. Miért, ismered?
Ő: - Azzal a f***l járok három hónapja!

No, hát innentől persze a paralelogrammák végképp elvesztették
bűverejüket felettünk, és rövidre zártuk a sztorit: én nem akarok a
faszival járni, épp ez a bajom, ő pedig meg akarja szívatni.
Természetesen megbeszéltük, hogy a ma esti randimon titkon megjelenik
a padtársam is, és egy bokorban várja a megfelelő pillanatot a
felbukkanásra.

S lőn. Este 7-kor a házunk sarkán felbukkant a gyerek biciklin, pár
udvarias szó, majd megkérdeztem:
- Szóval, azt mondod, nincs barátnőd?
- Nincs, nincs.
- Helló... (ez már persze a padtársam volt, aki előbújt a bokorból.)
S a végszó:
- Az b***a meg, mekkora kajak bukta! - ezzel visszaült a biciklijére,
és kitekert mindkettőnk életéből