De utáltam a vezetékes telefont, főként amíg nem volt saját készülékem a szobában! Anitaaaaaaa, valami fiú keres telefonon, és akkor ott az íróasztal és a tévé között a nappaliban kellett volna ezt meghallgatnom...."Tényleg elfelejtettem hogy nekem van barátnőm." - ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Szegény Móni!

Sziasztok Szakítósok!

 

Egy régi történetemet szeretném megosztani veletek. Igazi fiú szopat történet lesz:D:D:D

Szilveszteri buli nálunk (valamikor nagyon régen, kb általános iskola 8. osztálya).
Adott egy tök jó haveri társaság, akiket nagyon bírtam. Kivéve egy embert nevezzük őt Balázsnak.(Őt kifejezetten utáltam;) )

Balázs az este folyamán egyre nagyképűbben hangoztatta, hogy felszedi az egyik csajt a buliról. A lányt nevezzük Móninak.
Sajna Balázs kudarcot vallott...
Persze nem véletlenül, gondoltam inkább én szedem fel a csajszit.

Összejöttünk, másnap még átmentem hozzá. Smárolások, ennyi...

Utána valahogy elfeledkeztem Móniról, nem kerestem. Nem mondanám hogy tudatosan csináltam, tényleg elfelejtettem hogy nekem van barátnőm.

Eltelt kb. 2 hét, egy haverommal ülünk a szobámban dumálunk. Csörög a vezetékes telefon, felveszem.
A kagyló másik oldalán egy női hang:
-Szia Móni vagyok.
Én:
-Szia Móni! Miért hívtál?

Amint ezt kimondtam, már tudtam hogy ezt elb_sztam. A haver iszonyatmód röhögött látva arckifejezésemet, amin kb ez állt:
"b__________ssza meeeeeeeeg!"

Persze a telefon túloldalán teljes csönd....
Szegény biztos meglepődött :(

Nem tudtam mivel menteni a helyzetet, ezért kisfiús zavaromban ennyit mondtam:
"Figyelj Móni szerintem hagyjuk"

Majd szépen elbúcsúztunk. A haverom még órákig röhögött rajtam.
A lányt meg nem nagyon viselhette meg a dolog, mert évekig járt oda hozzám mindenféle kamu indokkal.

 

Na ez volt a kis történet.
MPG, MPG, MPG....;)