A blog történetében még nem volt olyan poszt, ami Angliához kötődött volna, és jól végződött volna. (Mondjuk olyat mér küldenének nekünk?) Én csak annyit szeretnék mondani: ne higgyetek egyetlen angol pasi szavában sem!

Sziasztok,

Pár hete olvasom a blogot és eszembe jutott egy történet.

Pár évvel ezelőtt egy halódó majd' hét(!) éves kapcsolat roncsaiból még mindig teljesen feleslegesen próbáltam építkezni amikor is új munkám egy hétre külföldre szólított, aholis annak rendje és módja szerint totális crush egy nemakármilyen angol titánba – jóképű, vicces, öntelt, arisztokrata, gazdag, és gond nélkül sétál át bárkin ( az utóbbi három már a villám becsapása után derült ki, persze). Hazajövök, szakítok, hat hetes táv „kapcsolat" az angollal, intenzív, jön Bpre többször, sok szex, én egyre jobban beborulok emellett persze a hétéves kapcsolatot lezárni közben nem könnyű mert ott a másik igencsak őrjöng meg hét év alatt összenőtt minden, családi élet, barátok, pénzügyek, másik még nagyon akarná folytatni persze emiatt rossz idegállapot ami megviseli az alacsony tűrőképességű belterjes szigetországit, bár igyekszem előtte nem mutatni.   Angol hív az orosz fővárosba bulizni exelnök unokájával és más prominens személyekkel először elkezdem az utat szervezni majd rájövök hogy ezt a tempót – anyagilag sem- nem bírom ( mert persze a szépfiúcska eddig nem tűnt túl nagylelkűnek – de ezt szépen eladtam magamnak avval hogy hát persze egyenlőségen alapuló kapcsolat, a nagyhős Nyugaton ezt szeretik) . Ezt nem mondtam el a pasinak ugyan de megírtam hogy sajnos nem tudok menni mégse oroszba', jöjjön ő Budapestre. A hétvége után tudtam hogy vége mert igen depresszív hétvége volt (köszönhető nekem és fentebb részletezett zűröknek), pasi egyedül megy kaviárpezsgőzni( bár nincs kétség afelől hogy talált magának partit ott is). Még ír egypárat olyan hangnemben mintha mi sem történt volna( kábé 'teleszelafeleségem') amitől csak elkezdem hinni hogy jajdejó egy szar hétvége után is akar, majd pasi Karácsony előtt 1 hétre eltűnik, amikor üres emailem tárgya kérdőjel, akkor jön a 'jajnagyonelfoglaltvoltam' és 'mostanábannemtudunkmajdtalálkozni' ' majd felhívlak hogy mindent megbeszéljünk.' , ezt Lány felfogja, Boldog Karácsonyt kíván és sír. Köv. levél 'de gyere velem Prágába Karácsonykor' sajnos erre lány nem azt írja anyád hanem hogy nem tud.  Még volt egy telefon tőle Karácsony 25-én hajnali 2-kor persze aludtam. Anyád.

Nagyon szar volt, de épültem, egyszer 2 hónapra rá sajnos írtam neki még amire nem is válaszolt.

Sokáig nem tudtam lezárni, a vég után egy év múlva (pontosan 13 hónap múlva, tehát január) nekem a Vandálok Szigetére kellett utaznom ismét ( sokszor megyek de vele soha nem voltam-hiába, haza nem vitte a kisbarinőt, még gazdag apuka kitagadja az örökségből, mindig ő jött hozzám). Nem terveztem, de valahogy mégis kiszaladt az ujjaimból egy sor mail neki hogy itt vagyok, lecchevadrink talán. Kitörő ( mű)örömmel üdvözölt amit én ekkorra már tudtam hova tenni így maradtam a barbár keleteurópai kurtaságnál és megbeszéltünk egy találkát egy hétköznap estére a belvárosba. Konkrétan egy nagy és híres park melletti térre, ennek jelentőségét ezt akkor még helyismeret hiányában nem tudtam belőni pontosan.

Iszonyúan izgultam, jön-e (száma már rég kitörölve tehát el se tudom érni ha nem), jött, pont olyan szép volt mint rég , szőke haja lobog a szélben satöbbi. Lány boldog mert immáron csak azt látja hogy mekkora egy öntelt kuki és még boldogabb mert az Angol a közös múltból olyasmiket citál amire Lány nem is emlékszik és együtt csinálták. Kétszerkétsör majd pasi feláll hogy mennie kell lány furcsállja de ez  van, oké, haza. Elindulnak, bár nem arra amerre mennem kellett de gondoltam őtuggya, ő van itthon. Nagy és híres parkba be, ez kivilágítva éjszaka nincsen de gyanút még mindig nem fog a kis naiv nemdegenerált én, lelkendezik hogy még sosem járt itt éjjel és itt játszódik egy híres Walt Disney is. Haha. Következő –történelmi pillanatban- az angol drámai hanghordozással megkérdezi, hogy 'Akkor ami köztünk volt, az most már mind történelem?' Én: -kontrollálhatatlan röhögőgörcs kezdeteiben bugyborékolva- „Te a parkba hoztál dugni?" Válasz nincs, csuklón ragad és megcsókolna, nem hagyom. Ezt még háromszor próbálja meg, mire meggondolom magam, itt jön a MNK, parkban még úgysem csináltam, ez akár vicces is lehet és úgysem volt gudbájszex ( volt, de én nem tudtam, hogy az az szóval nem számít) nomeg jellemhibásan születtem nehezen mondok nemet. Szóval fának nekidönt, néhány éjszakai futó el mellettünk sebaj , annak úgy kell aki éjszaka fut sötét parkban ( az úccse futni jött maga se), nadrágomat kigombolja,majd kezdi az övét. Helyzet fokozódik, végkifejlet eljő: 'Ahmm, sorry…' Na ja , aki túl sokszor lövi ki az néha túl korán megy el….
Így a parkbéli séta vége még az ígérkezőnél is mulatságosabb volt, nem átallottam sajnálatomat kifejezni amiatt hogy 'Te sem vagy egy JamesBond' . Utána még másfél órát sétáltatott a városban, majd azzal váltunk el, hogy legközelebb, ha jövök, kitalál valami szórakoztatóbb programot. Én megnyugtattam, hogy tökéletesen szórakoztam. Valóban. Azóta is gyakran ezen röhögök.

Sziasztok!