Összeesküvést leplezünk le: Feldmár András, Gyurcsók István vagy Csernus Imre ad ki ilyen szakítósablonokat, ahova csak a neveket kell beírni?

(A héten a képeket a Yummie-ról lopjuk)

Sziasztok!
 
Már régóta terveztem, hogy megosztom veletek eme gyöngyszemet. Most vettema fáradtságot, és begépeltem.
A történet margójára: internetes ismerkedés, ő 20 lehetett talán én 19  és az első randi után jött ez a hagyományos levél.
Már akkor úgy éreztem, hogy ez kopipészt, de miért? Pár év múlva aztán megerősítette két cimbora is, miután kiderült, ők is megkapták emlékeik szerint ugyanezt a levelet, ugyanúgy nem e-mail-ben, hanem hagyományos levélben. Most még kiderülhet az is, hogy többen is vagyunk :)
 
Katona nem voltam, de besoroztak, csak a vége felé. Óvszert én vettem, ott volt nálam az első randin, de nem került felhasználásra. Tesco kb. ekkor épült.
 
Üdv: Ghandi
 
És akkor jönnön az epic levél, betű szeint, kivéve a neveket:
 
Szervusz Józsi!
 
Hát íme az ígért levél és még itt a levél elején kérnék újbóli bocsánatot, de a következő sorok olvasása után talán megérted ...
... Kérdezték, miért utasítom vissza áll. a fiúkat?! Hát így levélen keresztül elég nehéz úgy elmagyaráznom, hogy érthető legyen, meg tisztán átlátható is.
Talán a gyökerét ált. iskolában, pontosabban "gyermekkoromban" kell keresni. 8. sztályos koromig nagyon bunkón viselkedtem, hülye stében, mogorva, barátságtalan voltam, teli gátlásokkal, rossz családi háttérrel, teljesen megkeseredve, érzéketlenné váltam minden és mindenki iránt. Évek teltek el úgy, hogy - vedd szó szerint, bármennyire is hihetetlenül hangzik még az eddig elmondottak is! - nem nevettem, nem volt egyetlen barátom, ~nőm sem emiatt. Gyűlöltek, kövekkel dobáltak, senki nem beszélt velem, globálisan nem szeretett senki - így utólag visszagondolva teljesen joggal! Emiatt nagyon sokat sírtam, boldogtalan volt a gyerekkorom ...
Gimiben elhatároztam, hogy ennek véget kell vetni, mert teljesen elveszem akkor és egy senki leszek, barátok s minden szeretet nélkül! 180 fokos fordulatot tettem minden téren. Gondolkodásomban, öltözködésemben, nyitottabbá váltam az emberek felé. Egy csomó gátlásomat sikerült legyőznöm stb.
A 4 évem csak azzal telt el, hogy barátokat kerestem, s bebizonyítsam, hogy megváltoztam; életemet jó irányba tereltem. Egyszóval elismertessem magam a baráti körökben. Nem vagyok már az a kis bunkó, akit csak a tanulás, a stréberkedés érdekel! Akit Te megismertél, az máj az új Angéla volt. Jobb is, hogy így ismertél meg, nem tudva semmit a múltamról. Mert azt biza én szívesen letagadnám ...
Szóval bennem annyira elhatalmasodott az a vágy, hogy nekem barátokat kell szereznem, hogy egyszerűen képtelen vagyok - jelen pillanatban - ezen az állapoton túllépni. Mindenáron, ~kiben a barátot keresem, de csak ennyi! Nem tudok túllépni! Nem tudok vkit jobban szeretni, mint csak 1 barátot. /De minden barátomat aztán teljes szívemből szeretek, szeretettel fordulok hozzájuk. Meg akarom őket egyenként ismerni, mint egy igazi jóbarátot. S amikor látom, hogy uolyan bizalommal fordulnak hozzám is, bíznak bennem, kikérik a véleményem, őszintén beszélnek olyan dolgokról, amikről egyébként nem mernének, hát annál csodálatosabb dolog nincsen! Nem cserélném el semmire! A barátot nem veszítjük el, míg szerelmünket igen .... Idővel - remélem ez egy biz. %-ban megváltozik, s sikerül majd túllépnem ezen az akadályon is, de most még ezzel várhatunk! Szabadon, kötelékek nélkül élni ...
Ez volt az egyik ok, a másik: nem érzem magam eléggé érettnek ahhoz, hogy egy kapcsolatot kialakítsak. Fejetlenül, "éretlen" emberként beleugrani egy ilyen dologba ... Én NEM vállalom! A mai lányok többsége ezt könnyen, félvállról kezelik. Hát meg is van az eredménye. "Beletaposnak a másik érzelmi világába, fájdalmat, keserőséget, kétségeket okozva ezzel a másiknak. Hát kérdem én, megéri?! Meggondolatlanul beleugrani egy át nem gondolt és nem is gyerekjátékba?! Itt már 2 emberről van szó, nem lehetünk önzőek, s csak a magunk érdekeit figyelni, mert az már eleve megöli a kapcsolatot. Odaadóan, őszintén, tisztelettel kell egymás iránt viseltetni, s ha ezek közül is vmelyik hiányzik, nincs értelme az egésznek, s előbb-utóbb úgyis a kapcsolat rovására fog menni! Időleges - pár hetes, hónapos együttlétnek - mi az értelme? Ez is elárulja, hogy ezek a fiatalok csak a felületesen, nem józan ésszel gondolkodnak ilyen komoly dolgokról - amiről sajnos el kell mondanunk - elvesztette igazi mély tartalmát! Úgy kezelik, mint a napi fogmosást vgay bármi más megszokott, berögzült cselekvést. Majd jön a másik, meg megint stb. S úgy élik le fiatalságukat, hogy nem szembesülnek az igazi szeretettel, kedvességgel, amit éppen egy ilyen kapcsolat nyújthatna nekik. Nem érzik át e döntés súlyát. Holott ez a lényege az egésznek. Csak úgy leélni a hátralévő életünket, hogy egymás iránt kialakított tiszteletet és szeretetet mindvégig megőrizzük tiszta állapotában. Az igazi - s helyes döntést is meg kell tanulni! De ezt nem ezekből az "alkalmi" kapcsolatokból kell leszűrni s megtanulni! Mert aki ezekből akarja saját életfilozófiáját kialakítani, hát (...) az meg is nézheti magát, s családi körülményeit. Ezekből a felületes, pillanatnyi fellángolásokból kifakadó döntésekből lesznek a válások, megromlott családi viszonyok. Mert ezek az emberek csak a jelen állapotnak éltek, építettek és nem gondolták végig az egészet a jövőre vonatkozóan is. "Csak" a szerelemnek éltek, s nem is gondoltak arra, hogy ez idővel akarva-akaratlanul, de átalakul szeretetté (ha átalakul!), s mihelyt megérzik a szerelem hiányát, úgy gondolják, hogy ez a kapcsolat megromlása miatt van így, s nem is gondolnak arra, hogy esetleg ennek más oka is lehet. Ekkor rúgják fel a kötelékeket, s keresnek mindenáron egy másik partnert, aki pótolja a hiányérzetet - időlegesen talán - de nekik a jelen állapot fontos csak, a jelenben élnek, s akarva-akaratlanul beleesnek az élet nagy ördögi körébe! S ezzel csak halmozzák az újbóli felületes döntéseket, önző módon formáló sorsukat, s mindig a másikban keresik a hibát. Holott ezt az egészet el lehetett volna kerülni egy alapos -érett fejjel - történő átgondolással. Úgy érzem ahhoz, hogy egy kapcsolatba "belevágjak", érettnek kell lenni mint szellemileg, mint testileg. S ne csak a szexuális vágyat lássuk meg egymásban, hanem a mélyebb lelki tartalmat is, ami manapság a fiatalok között szinte teljesen az alárendeltség szintjére süllyedt. Ezért próbálok úgy viselkedni, hogy azt csak a józan ítélőképességem és gondolkodásom irányítása alatt álljon. Ezért nem merek senkinek igent mondani - egyszerűen nem tudnám elviselni azt, hogy az én felelőtlen döntésem miatt másnak fájdalmat okozzak! Mert így egyszerre vagyok sok embernek a lelki barátja, segítője, nevető társa egyidőben s egyszemélyben, kötelek, erkölcsi normák felrúgása nélkül. Sokkal őszintébben és odaadóbban lehet így segíteni, mintha apró kötelékekkel lennénk korlátok közé zárva ... A barátságnak ezen - mélyebb, szerelemmel fűszerezett fajtája bizonyos érettséget kíván az embertől mint testileg, mint lelkileg, mitöbb értelmileg! A felelőtlen döntéseknek itt nem szabad helyet adni. Bármennyire is nehéz, de ehhez is fel kell nőlni, csak így lehet egy kapcsolatot - hosszútávút - megalapozni, őszintén átélni, mindenféle kételyek nélkül!
Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült elmagyaráznom ezek alapján neked az én kis saját gondolatvilágomat. Felajánlom barátságomat, hisz' emberek vagyunk, s az elizolált élet csak szürke hétköznapok magányos életvitelét adná egymásnak. S az ilyennek mi értelme? Minél nyitottabbakvagyunk egymás iránt, annál inkább válunk egymás bizalmasaivá. Ennél szebb dolog talán nincs is! Mert a baráti együttérzést csak az előítélet nélküli tárgyilagosság szüli. Csak azon tudunk változtatni, amit s akit elfogadunk. Az egymás irányti ítéletek nem szabadítanak fel, hanem egyre inkább elnyomnak, s ha segíteni akarunk vkin, először el kell fogadnunk úgy, ahogy van -, ez lehet csak a "gyógyító" foglalkozás, őszinte kapcsolat kiindulópontja.
Mert a tudaton, az érett gondolatokon ezt a tevékenységet értjük, amely pszichikus tartalmak kapcsolatát ÉN-nel, ám uakkor - biz. mértékig - ki van szolgáltatva a tudattalan állapotnak, mert a tudat a tudattalanból emelkedik ki. Ez az egész olyan, mint egy felület vagy hártya az ismeretlen kiterjedésű tudattalan terület felett. S e kettő között megtalálni a helyes utat, egyensúlyt, a józan gondolkodást, ez az egyik leglagnagyobb feladat a felnőtté válás útján. Sajnos csak kevesen tudják teljesíteni ezt a "próbatételt" még idősebb korban is. Hát próbáljuk meg mi is, józanul, tudatunk teljes birtokában, s talán szebb, teljesebb és gondtalanabb lesz életünk ...
Engedd meg, hogy ezzel a gondolattal zárjam most soraim.
Érdeklődéssel várom reagálásod!
 
Szióka: Angéla
 
ui: bocsi a csúnya írásért, de baromira siettem!