Azt vettem észre, hogy mostanában mindenki a kocsmában ismerkedik. Ezt is fel kell vennünk a szakítóskönyv ünnepi, jubilieumi, aranylemezes kiadásába, ha már Angliát, mint országot, betilthattuk.

Sziasztok! Az én történetem nem túl egyedi, és nem biztos, hogy izgalmas, de számomra (és így talán más számára is) igencsak tanulságos.
 Vágjunk bele, hideg, téli estén ismerős kocsmában Összejöttem egy sráccal, nevezzük Ricsinek, kissé illuminált állapotban elkezdtem vele csókolózni. Majd hazakísért, megkérdezte, hogy folytassuk-e, vagy  ennyi volt, egy kaland. Noha tudtam, hogy egy hétre rá megy ki Angliába, azt válaszoltam, hogy rendben. Itt kezdődött el, nagyjából 9 hónapon át tartó "kapcsolatunk". Az az egy hét csodás volt, felajánlotta, hogyha úgy akarom széttépi a repjegyet, de én visszautasítottam. Azt hiszem jól tettem. majd elrepült.  Nagyon ritka smsek, szenvedés, még ritkább msn beszélgetések, nagyon csóró volt odakinn. Én meg itthon ültem és vártam az áprilist, halálosan tudtam szenvedni, szerelmes votlam, mint előtte soha.addigra ígérte magát haza. május közepén eltűnt a drága, az anyja rajtam kereste, de kiderült, hogy feljött Mo.ra, és vidéken tartózkodott a volt bnőjévél, aki állítólag teherbe esett, állítólag tőle. Aztán feljött Pestre, megkeresett, megbeszéltük, folytattuk az egészet. Elis mélyült a dolog, elvette a szüzességem, nagy szerelem, lógások miatta a suliból, fantasztikus napok együtt. Ezek után 1 heteket töltött Pesten, 2 heteket vidéken, többé kevésbé boldogok voltunk. Közben olyanokat mondott nekem, hogy számára nem én vagyok az első az életében, mert ott vannak a barátai, és nem fog értem élni, maximum kettőnkért. Én bólogattam, ő az idősebb, biztos van értelme annak amit mond, de fájt. Megkérdezte, nem költözöm össze-e vele(16 votlam), persze, mondtam, hogy hatalmas hülyeség lenne. Nyár elején egy közös dohányzás alkalmával mintegy mellékesen megemlítette, hogy egész nyáron vidéken lesz (200 km-re) , de októberben felköltözik Pestre.Egész nyáron nem láttam, talán kétszer írt e-mailt.
Végül feljött Pestre, de hozzám besem nézett, közös barátunktól tudtam meg utólag, hogy itt volt. Felhívtam, megbeszéltünk egy találkozót a munkahelyén ,ami itt volt Pesten. Odamentem, felkészülve lekileg, mire a pincérek közlik, hogy hát kérem a Ricsit hetek óta nem látták. Felhívom a srácot, mire ír egy sms-t hogy ne zaklassam majd holnap felhív, most vendége van. Mire visszaírtam neki, hogy jó, inkább ne hívjon. A válasz: ok. Naggyából ez jellemzi a kapcsolatunkat az ő részéről. Egy ok. Neki mindegy. Soha nem fogom megtudni mi történt. Vagy szimplán megunta a távolságot, vagy soha nem is szeretett, és hazugság volt minden. Pedig annyira szeretném tudni, de nem kérdezhetem meg tőle, hiszen úgyse mondana igazat. És egyébként se bírnék vele beszélni, ahhoz túlságosan megbántott.De anyukám már az elején megmondta, hogy ne kezdjek vele. Köszi, anyu, igazad volt!
Kíváncsi vagyok a véleményekre, írjatok!