A lány már korábban megírta nekünk a röviden is a történetét, akkor ennyi volt:

Szitu: szex után fekszünk, beszélgetünk, csend.
Srác: "Olyan gyönyörű vagy!"
Pár másodperc hatásszünet.
"Nem értem, miért nem vagyok szerelmes Beléd!".
 
Mondanom sem kell, lefagytam.

Még nem tettük, most itt van, hosszan, részletesen is.

A héten a képeket NAK blogjából lopom

Hát sziasztok!

Íme egy sztori, ha érdekel. Hosszú lesz, rövidebben nem ment…

Amolyan klasszikus jó alaposan elnyújtott se veled – se nélküled. A legjobb: kimondva csak 1 hétig jártunkJ, szakítani pedig 3-4x biztos szakított velem.

Bevezetés: én (lány, 19), kiszemeltem (Kedves Fiatalember; 23). Első találkozás munkahelyen (színház) – májusi tavasz.

1. fejezet: Gyakran találkoztunk, nagyjából minden este. Én messziről figyeltem, és álmodoztam róla, aztán bemutattak minket egymásnak. Kellemes beszélgetés, csók, hazakísér. Innentől kezdve „járunk”. Lelkes és boldog voltam, hisz minden olyan simán ment, gondoltam „végre sínen vagyok”. Közben nekem vizsgaidőszak egyetemen ezerrel, de minden este találkoztunk, hosszú beszélgetések, hazakísér. Szívélyes meghívásra otthonába pedig rendes valamire való fiatal lányként nemet mondok. „Nem kell azt úgy elsietni, különben is tanulnom kell.” Egy hét folyamatos flört munka közben, együtt töltött esték munka után. Első vészcsengő: esténként időnként előjön azzal, hogy játszunk amolyan „szerepjátszósdit” (színészkedett is újságírás mellett…), ami nekem idegen, így passzolok. Aztán sebtében kiderül, hogy ex-szel (A nagy szerelem) játszottak ilyet. Paff. Ráadásul ex-et ismerem, kísérteties állítólag a külsőnk hasonlósága. Paff 2.

Egy hét után jön: „ő most zűrös időszakban van, és nem tudja mit akar, engem bántani biztos nem bla-bla-bla…”, vagy valami ilyesmivel küldött el első alkalommal. Nem örültem, búslakodtam egy jó darabig. Főleg hogy az este hátralevő részében egész koncert alatt más lányt ölelgetett. Egyértelmű. Vigasztalódtam ám én is később egy cuki, alacsony, kopasz, ír dobossalJ

2. fejezet: Kapcsolat nem szakad meg, csak amolyan haveri formát ölt. Találkoztunk munkahelyen, még időnként munkahelyen kívül is. Semmi extra. Közben mindketten randizunk / járunk mással.

Aztán egy találkozás (tél vége – március táján) váratlan fordulat: elcsattan egy csók. Különös érzések (főleg hogy közben én éppen kapcsolatban) – ezt meg kell beszélni! Hát ülök is nála egy kényelmes babzsákon, kicsit mámoros hangulatban. Nem cifráztuk túl a kérdéseket: neki is van valakije, de az nem működik, nekem is van valakim, az sem nagyon.

Közjáték: akkori Kapcsolatom a leglinkebb ember, akivel valaha találkoztam, gyakran nem vett rólam tudomást (ős is színházból), volt hogy egész este nem is köszönt, közös program kimerül a szexben.

Szóval hát miután Kedves Fiatalemberrel ilyen jól egyetértettünk, rögtön a lényegre is tértünk: irány az ágy! – úgysem volt messze az általam elfoglalt babzsáktól… (igen tudom, MNK, MPG). És ezzel gyönyörű, ámde kínkeserves időszak vette kezdetét. A Kedves Fiatalemberrel ugyanis hetente-kéthetente randiztunk. Amolyan klasszikus, szuper randik: közös séták, mozi, vacsora, beszélgetések, no és persze szex. Mert hát erről szól ez az egész!?

Ezzel szemben aktuális Kapcsolatom másik fele, nem hív, nem keres, időnként elvisz egy jó dugásra, és hello. Az én problémás kis fejemben összezavarodnak a dolgok: akkor én most Kapcsolatot csalok meg Fiatalemberrel, vagy Fiatalembert Kapcsolattal? Kit válasszak? Választanom kéne? Jaj!!! Szegény barátnőimet valószínűleg már az őrület határára kergettem a folyamatos tipródással, mert elengedni egyiket sem akaródzott, de szenvedni azt annál inkább!!! J

No így telt el majd 4 hónap, miközben én már gyakorlatilag Kedves Fiatalemberrel jártam, Kapcsolat meg kb 1,5 hónapja életjelet sem ad magáról. Nem keres, nem válaszol, nem hív vissza. Talán tűnhet úgy is, hogy az élet lerendezte, de hát ilyen ugyebár nincs… Mert bár én remekül éreztem magam a Kedves Fiatalember mellett, és erősen kezdtem hozzá ragaszkodni, a régi ex árnyékát még éreztem. És hát neki köszönhetem az alábbi felejthetetlen élményt is: Fekszünk az ágyon szex után. Ő: „Milyen gyönyörű vagy!” Pár másodperc hatásszünet. „Nem értem, miért nem vagyok szerelmes beléd…” – igen, tudom vészharang!!!

Az idő múltával egyre erősebben fogalmazódott meg bennem: itt én fogok hoppon maradni. És persze nem tévedtem. Azt hogy időben melyik történt előbb, már nem emlékszem, talán Kapcsolat: mondom most már tényleg találkozzunk, összejött. Egy 8 mp-es (nem viccelek!) numera után megbeszéltük, hogy akkor ezt inkább ne erőltessük. Felmerült a kérdés, hogy esetleg szexpajtikként folyt. köv., de inkább nem erőltettem, tekintve az előzményeket…J

Kedves Fiatalember: egyik délutáni kávézásom alatt felhív, hogy talizzunk ma, Millenáris. Mondom jó. Mondom is kávézótársamnak, amint leteszem a telefont, hogy ebből biza szakítás lesz! No persze nem is jártunk, de hát mégis. Gyönyörű májusi délután ültünk a Millenáris napsütötte zöld gyepén (ez akár még romantikus is lehetett volna): „ő most nehéz időszakot él át, el kell gondolkodnia dolgokon, és én többet jelentek neki, minthogy ne vegyen figyelembe, de kevesebbet, mint hogy igen”. Hát ezt nem egészen értettem, amolyan déjá vu érzésem támadt, de ok, mit lehet itt tenni. Felálltam, léptem. A park kapujától a villamosmegállóig picit pityeregtem, és aztán az egész nyár elcsúszott. Vagyis hogy én csúsztam szét. Ebben más magánéleti, egyetemi események is közrejátszottak, de arra nyárra nem emlékszem tisztán, az biztos. Sebaj, irány előre!

3. fejezet: természetesen ennek így nem lett vége. Miért is lett volna? Ragaszkodtam hozzá, és valamennyire ő is hozzám, az biztos, különben nem keresett volna. Hát a következő szilvesztert már nála is töltöttem. Bizarr volt az anyukájával (közben hazaköltözött) és a legjobb barátjával négyesben koccintani…

Ekkor már valahogy úgy nézett ki a játék, hogy ha egyikünknek sem volt épp senkije, akkor találkozgattunk, ha nem, akkor nem. De szilveszter után úgy havonta 1-2 alkalommal azért kikötöttem az ágyában. És ő is kapott egy végleges helyet a fejemben mint állandóan motoszkáló kísértés. Nem értettem még akkor sem, hogy mégis mi ez kettőnk közt. 3 év után már végre engem látott, és nem múltból kísértő ex-et, velem beszélgetett (hozzáteszem nagyon jókat), kifejezetten párkapcsolat szagú estéket töltöttünk együtt finom borokkal, jó zenékkel, remek filmekkel.

Viszont ekkor már lezárni se kellett, ki se kellett mondani, magától szűntek a találkozások (a már jól megszokott 2-3 hónap határán). Vagy a fene tudja, én már nem is emlékszem, annyiszor dobott…

Lényeg a lényeg, hogy kb. egy évvel később (már majdnem 4 évvel az 1 hetes járásunk után!) egy utolsó nagy találkozás és átszexelt délelőtt vetett véget ennek a huzavonának. Beszéltünk, tiszta és egyértelmű volt már minden. És ami a lényeg: Én akartam, hogy vége legyen!

És hogy mi a sztori lényege? Én sokat tanultam belőle. Megtapasztaltam, milyen, amikor nem mered vállalni a döntéseid következményét, ezért könnyebb szenvedni. Már azt is értem, miért nem létezhet nő-ffi barátság. És azt is, hogy egy kapcsolatba menekülni más dolgok, a világ vagy más kapcsolat elől nem szabad, mert egyoldalúan kiszolgáltatottá válsz. A jó dolgok? Nem hazudtunk egymásnak. Soha. Legfeljebb nem tudtunk mindent egymásrólJ És megérte. Komolyan. Pedig közben néha nagyon nehéz volt, még ha sok hibát el is követtünk 

No üdv Nektek

L