Hétfő van, rögtön essünk neki a Férfinak. 

Innen loptuk.

Sziasztok.

Az én történetem is bizonyítja a férfiak által ostobaságnak tartott igazságot, miszerint egy férfi örök gyerek, a rosszabb fajtából - érzelmileg nulla, tiszteletlen, és jellemtelen. Persze biztosan van olyan génhibás példány, aki másként létezik az Univerzumban, de ő már vagy a Mennyországban van 150 éve, vagy szimplán foglalt.
Az egész 2006 elején kezdődött, mikor egy 'beteg' kapcsolatot kipihenve belevetettem magam egy komolynak-vágyott (mostanra már tudom -> ) színjátékba. A kiválasztott egy "jólnevelt", komoly-felnőtt-Férfinak vélt, diplomás, "A pozitív energia forrásá"-nál tüsténtkedő embertársunk volt.

A start egészen a "tetszel, járunk?" fázisig volt normálisnak mondható. A komoly-érett 'párom' előadta a nehéz gyermekkor és családi körülmények ellenére is igyekvő, helyt álló szegénylegény történetét, hogy ő szeretné vinni valamire, de ehhez idő kell, értsem meg, mindent, a hanyagolást-nemtörődömséget, és utána együtt-boldogan a sírig, mert szeret, és milyen jó együtt; építette az életét, vett magának egy új autót, valószínűleg mára már a lakás is megvan, utazgatott, folytonosan sziklát mászott, mert ugye kötelező ilyen szinten sportembernek lenni, közben pikkpakk rohantak a hónapok, én pedig, a naiv szerelmes, elhittem, és lelkesen vártam. Közben ő tökéletesen elvolt és élte az életét nélkülem. A dolgos hétköznapok során alig, vagyis egyáltalán nem volt rám ideje, sem pénze (??). A megszerzés után ritkult a lelkesedés, lényegében testileg és lelkileg nulla volt, amit kaptam tőle, amit nyújtott / nyújtani tudott. De én vártam rá, igyekeztem tolerálni a hozzáállását, és elhittem a meséit. Hogy azért nem vállalja fel a kapcsolatunkat, engem, hogy azért a mérhetetlenül tiszteletlen hangnem, a bántások-sértések, az agresszivítása, a hibáztatás, a durvasága, a nyerssége, hogy a szülinapokat, a Valentin napokat, az évfordulókat, satöbbit azért felejti el, mert szorgalmasan tanul a másoddiplomáért, meg ugye ott a főnök, aki hajtja, a béna kollégák, akik miatt lekési az időpontjait, a plusszmunkák (mert ugye ő a szegénylegény), a gonosz mostoha-nagyszülők dolgai, satöbbi, satöbbi.
Közben olykor-olykor kiderültek húzásai, a chat- és msn mániája (a fiú barátokkal, ugye.. (hát nem éppen..!), de én annyira szerettem, hogy pici hiszti után elhittem, mert el akartam hinni, hogy abbahagyta, hogy nincs ilyen, meg nem úgy, szóval a meséket..

Felébredésem akkortájt kezdett jobban kibontakozni, miután a 'drágám' megtalált és bejelölt az iwiwen - de mióta titok, hogy mi párkapcsolatban vagyunk..?? Nem arról van szó, hogy töltsön fel rólam ezer képet, de hogy még az is "titok", hogy "kapcsolatban"..?! Jajj, hát izé-hozé, jött a duma, a legvacakabbak közül. Mert ugye egy pasi vagy azért nem ad meg ott semmit, mert egyedül van, vagy azért mert van valakije és, mellette, csajozni akar..
A tetőpont az volt, mikor kiderült, a 'dárgám' elfelejtette megemlíteni, hogy egy percnyi idejében, még 2006 decemberében (!)regisztrált a love-on. Mint tudjuk, az egy szexpartner-, és társkereső. Jöttek a mesék (! - még ekkor is, mikor minden nyilvánvalóvá vált már!), a sértődés (!), a vádolás (?). Egyébként az itteni (love-os) nyomulásai-hódításai százak, főként tizenéves kiscsajokra fókuszálnak, leginkább (a korban hozzá illőknél nem tudna megfelelni, túl kevés lenne, a kiscsajokat meg tudja még hülyíteni, befolyásolni, nekik imponálhat még az, ami amúgy nulla), átvéve az iwiwre is, százasával megemelve jócskán az ismerősei számát ott - így tölti be az iwiw a társkeresős funkciót is (már ha valóban lehet azokat ténylegesen ismerősnek csúfolni, hiszen semmi _normál_ közös múlt). Szemellenzővel felvértezve csak hatja, csak hajtja, hogy mindenki rá vadászik, és zaklatják a csajok, olyannyira bigface.. Ezen már csak nevetek. Vagyis inkább szánom őt. Hogy így el van szállva magától, és képtelen reálisan láni sem magát, sem a környezetét. De ez már az ő baja, csinálja csak.

Egy nap véget vetettem az általa rendezett, többfelvonásos színjátéknak; rájöttem arra, undorodom tőle, mert _ilyen_ és, hogy (épp ezek miatt, elérte) már nem szeretem. Hogy talán válójában sohasem őt szerettem; csupán egy általam kialakított és rávetített Valódi-Férfi-képbe voltam szerelmes. Nem belé. Mert ő nem olyan.. Nagyon nem. Mint az állatmeséknél: felruháztam és beleképzeltem bizonyos tulajdonságokat, amik valójában csírájában sem voltak meg benne. Mert ő genetikailag képtelen tisztességesen, és igazi Férfiként létezni - őszintétlenségre, hűtlenségre van kódolva.
Kettős életet élt mellettem (és valószínűleg előtte is), és él a mai napig, tele hazugságokkal, színjátékkal.. Talán még ő sincs tiszában vele. Vagy ha nem korlátolt e szinten (is), neki tényleg ez kell, nem tudom. Mert számomra ez képtelenség, ilyennek lenni. Ilyenkor vetődik fel, hogy akkor ebből a 2 és fél évből mi volt igaz egyáltalán..? Volt benne valaha is részéről igaz..? Hogy az anyja miért nevelte ilyenné..? Vagy miért hagyta, hogy ilyenné váljon..? Miért nem néz rá, hiszen ő is nő, és 28 évesen is a gyereke, miért nem szól közbe, hogy "de fiam, észnél vagy, hogy lehetsz ilyen, hogy tehettél ilyet, hogy játszhatsz, pláne ilyen szinten, Emberekkel"..?
Sosem lesz képes normális és őszinte párkapcsolat kialakítására. És mindazt, amiket okozott az Élet egyszer úgy is visszaadja; lehet épp nem most, és nem általam, de egyszer, valamikor, valamiben mindenképpen.

Hihetetlenül csalódtam benne. Mint Férfiban, úgy már nagyon rég, de ez(ekk)el így, mint "ember"ben (is). Elképesztő. Hogy hogyan lehet valaki ilyen mérhetetlenül jellemtelen, egoista, primitív, gyerekes, önző, korlátolt, emberileg-értelmileg-erkölcsileg nulla.

De (Hál' Istennek!) nem az én dolgom megfejteni. Sokkal inkább elfelejteni. Hogy az a rengeteg bánat, csalódás, kiölt dolgok, mindenféle szinten ne a leendő Páromon csapódjanak.
Hála Istennek ma már túl vagyok rajta. Bár kimondhatatlanul sajnálom a rá vesztegetett tömérdek időt, tervet-vágyat-érzelmet, üzenetet, smst, de rájöttem, még mindig jobb, mintha még később derül ki, milyen "ember" is valójában. Otthagytam a gépe előtt, hagy chat-eljen, msn-ezzen, társkerizzen a kiss függő, neki már csak ez jut; sok boldogságot hozzá.!

d