Vonaton, buszon sem ismerkedünk, oké?

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Sziasztok!
Itt egy "fiú összetör egy lányszívet" sablonsztori, melynek nem éppen szokásos ezközökkel vetett véget a srác akibe persze szörnyenyen belevoltam pistulva.
Minden majdnem egy évvel ezelött kezdődött.A szokásos: a buszon minden reggel együtt járó fiú és csaj összeismerkednek, a srác udvarol hevesen a kiuszemeltnek, aki beadja a derekát, őrült szerelemre lobbannak stb...  Tudjátok hogy megy ez. Szóval látszólag minden rendben ment fél évig.Majd az utolsó hónapban megváltozot. Eléggé megváltozott. Nem hívot sehova, került, hirtelen elkezdett vonattal járni, mert az neki "kényelmesebb". Mindenféle olyat tett amit soha nem tűrtem volna el, ha nem lettem volna vak a szerelemtől. Mindig azzal vígasztaltam magam, hogy biztos a családi problémái miatt van, meg ilyesmi. Nem akartam meglátni az igazságot.
Majd egyszer csak az orrom elött volt az igazság. Interneten biztos ismeritek az ilyen közösségi oldalakat. Nah én mindig szoktam nézni az adatlapját, megnézni milyen kommenteket írnak a képünkhöz, stb. És akkor ott ülök a gép elött és látom, hogy levette a képünket, kiírta hogy egyedülálló. Szerintem senki se akar pont így szembesülni azzal hogy a barátja szakít. Mondanom se kell, hogy felhívtam, jó darabig beszélgettünk, hogy mi volt aznap vele, aztán finoman rákérdeztem h mi a *-t képzel magáról. Mondta hogy majd személyesen szeretne szakítani.:) Megbeszéltünk egy időpontot mikor visszaadjuk a cuccokat, meg megbeszélhetjük normálisan. Persze ezután a telefonbeszélgetés után nem hallottam felőle egy szót se, nem jelentkezett, nem jött el, élte tovább az életét mintha mi se történt volna. Aztán én is elkezdet vonattal járni személyes okok miatt. Néha találkozunk. Nem köszön.

Még több szakítás a szakítóskönyvben!