Mai szabály: hajnali 3-kor ne hívjuk a párunkat részegen azzal, hogy eddig dolgoztunk, és pont lekéstük az utolsó metrót, mert az nem szerencsés.

Kedves szakítós blog!

Mint annyian, én is sokat gondolkodtam, hogy érdemes e megírni az én kis történetem, de aztán úgy döntöttem hátha érdekesnek találjátok... Nem tudom kirakjátok e, nem fontos, de mivel még elég friss a dolog, hát megosztom másokkal...

Szóval, a kettőnk meséje 2007 decembere körül kezdődött, amikor is megismertem egy új társaságot ahova ez a bizonyos lányka is tartozott. Ez a társaság bulikat szervezett, és elhívtak engem is játszani. Szóval még decemberben találkoztam vele egy ilyen buli keretein belül, később msn-en sokat beszéltünk és úgy tűnt hogy itt lesz valami. 2007 Szilveszterén fel jött Pestre, mert nem Pesten született, viszont itt dolgozik és hazament az ünnepekre, de itt több buli volt így ide jött. Ment minden ahogy annak kell, átmentünk hozzájuk, elcsattant az első csók meg lila köd meg amik ilyenkor vannak. Pár hónapig jól mentek a dolgok, és boldogok voltunk aztán jöttek a gondok. Én még a szüleimmel élek, és különböző okok miatt felszabadult a házban elég sok hely. Ez csak azért fontos, mert én elég lusta voltam és ő meg folyton azt akarta hogy legyünk náluk. Elkezdtünk gondolkodni hogy ide költözik, szüleim nagyon szeretik, neki is jó lett volna blabla.. Először nem akartam és ezt mondtam is neki, de annyira kiakadt, hogy szakítani akart. Jó mondom oké, akkor próbáljuk meg. Eleinte tök jó volt, később úgy éreztem hogy elkezdett hazudozni... Tudjátok a szokásos átlátszó dumák, hogy elaludt a munkahély ezért jött haza 4-5 órával később meg ilyesmi. Egyre jobban megviselt a sok hazugság, főleg hogy én tényleg próbáltam minden megtenni. Meg kell jegyeznem azt, hogy ez előtt a kapcsolat előtt nem igazán tartottam ki senki mellett, és pont mielőtt megismerkedtünk elhatároztam hogy a következő akárki is lesz de kitartok mellette...(ez nagy hiba volt) Szóval jöttek a gondok, de állandóan azt mondta hogy neki nincs senkije meg a szüleivel sincs jóban és hogy nélkülem meghalna, meg öngyilkos lenne. Tényleg voltak durva ilyen deperessziós dolgai, szóval még meg se lepődtem volna... Na de, teltek az hónapok éldegéltünk kettecskén, de érződött hogy hamarosan ennek vége lesz. Már rengeteg hazugság után egyszer kiderült, hogy valóban hazudozik( hozzá kell tenni, hogy előtte amikor megkérdeztem kiabálva azt mondta hogy forduljak orvoshoz a paranoiámmal...) és akkor azt mondta megváltozik. Hát b*szott megváltozni, és már mindketten tudtuk hogy ennek annyi. Aztán egyszer úgy volt, hogy tesómmal meg ezzel a lánykával elmegyünk valahova, és ő nem jött... Telefon kikapcsolva, este 10ig dolgozott, megbeszéltük hogy találkozunk de semmi... Tesómmal végülis nem mentünk sehova, aztán hajnali 3-kor felhívott matt részegen, hogy a lekéste az utolsó(?)metrót és mindjárt jön. Felkaptam a vizet, habár sok ilyen volt már, de lehet indulatos voltam amikor azt mondtam neki, hogy azt csinálsz amit akarsz ( azt is csinálta :D ). Hazajött elég csúnyán, majd mondta hogy vége. Mondom gondoltam, pakolj össze. El voltam keseredve közel egy évet voltunk együtt, de ez van. Viszont ami ez után jött az szíven ütött... Mondta, hogy nem talál máshol helyet, csak annál a srácnál aki annó hívott zenélni és akiről kiderült hogy titokba találkozgatnak expárommal ráadásul ő olyanokat mondott nekem(mármint exem) hogy a barátnőjénél alszik...Mindennek a tetejébe ez már jó ideje ment... Az egészbe igazándiból az a durva, hogy rengeteget hazudott nekem és emelett végig azt a látszatot keltette, hogy meghalna nélkülem.... Tény, balek voltam, csak nem értem hogy "miért kell azt a kezet harapni amelyik kaját ad". Ami jó az egészben, hogy felszedtem pár kilót mióta szakítottunk és jobban is alszom... :) Na puff, most ott tartunk hogy én megígértettem vele, hogy nem keressük egymást meg semmi, de meglepően sokszor feledkezik meg róla... Na mind1, kicsit unalmas sztori, de szerintem tanulság van benne