Délelőtti szabály: A jó lenne egyedül lenni, azt jelenti, hogy van valakim. Valaki más.

A fiúnak üzenjük: Légy őszinte, bazmeg.

Mindenkinek üzenjük: Tessék már küzdeni a kapcsolatért.

Innen loptuk

Kedves Szakítós!

Nem kell feltétlen kiraknotok, mert nem szeretnék részletekbe menően írni, csak megkönnyíti, ha kiírom magamból.
Nagy rajongója vagyok a blognak, már olvasom egy jó ideje. Engem is elért a szakítás démona, nem is ragoznám túl, van egy elég friss történetem.

Diákszerelemnek indult, én (lány) 16, ő 19. Együtt maradtunk egészen 4,5 évig, sok szép és néhány rettenetes emlékkel, már féléve együtt lakunk albérletben. Nem az a lángoló, vad szerelem, langyos fos, de alapjáraton szerettük egymást és ez volt a fontos.
Egy nagy veszekedés után egy héttel bejelenti, hogy egyedül akar lenni, de szeret és jó velem. Könyörgöm, hogy ne, mert a problémákat meg lehet oldani, én is hibáztam, ő is, de van megoldás. Hajthatatlan, már egy hónapja nem érzi jól magát, nem akar küzdeni a kapcsolatunkért.

Rá 2 hétre én megnéztem az iwiw üzeneteit (MNK) és egy levelezést találtam egy lánnyal (MPG), ami október óta tart. Egy hete randizgatnak. Ennyit a nagy egyedüllétről. Csak az bánt, hogy amit igazán becsültem benne (egyenesség, őszinteség) az most kiveszett.

Tescoban jártunk sokszor, én pakoltam, anno a gumit ő vette mindig és nem volt katona - nem is tudna lenni szerintem.

Üdv,
F.