Délelőtti szabály: Meg akarsz dugni egy nőt? Nézz át rajta!

Innen loptuk

 

Legyek mondjuk en, 25, masodik munkahely, de meg igazabol friss diplomas, kozepcsinos, szorakoztato, szemtelen csajszi, titkarnoje a nagyfonoknek, aki legyen mondjuk 40, poziciojahoz kepest fiatal, de azert mint ferfi mar nem annyira, nagydumas, szuggesztiv, karizmatikus, vonzo, napersze nem jokepu, de nem szamit, mert minden mas adu nala van – es persze nos, ket bubajos gyermekkel.

Folytassam, vagy tudjatok?

Mellette dolgoztam ket evig, es nemi evodesen kivul semmi nem tortent. Semmi, de semmi. Aztan felismertek hihetetlen tehetsegemet, es elkerultem a kozvetlen kozelebol, magasabb pozicioba, de mas fonok melle. O maradt a nagyfonok ugyan, de nem az en kozvetlenem tobbe. Viszont, mint vadonatuj kisfonoknek nemi treningre volt szuksegem, melynek soran elutaztunk. Hogy nagyon ravasz legyek nem mondom meg hova, de videkre. Ottalvosra. Kettesben - vele. Persze elobb lecsekkolt, elkuldott a kozvetlen fonokommel egy masik varosba, hogy milyen utitars vagyok, lehet-e velem egyutt-tolteni nehany orat az autoban, mert senkiben nem bizott, meg a volt titkarnojeben sem, hiaba ismert mar ket eve. Viselkedesteszten atmentem, el mert velem indulni a meg nem nevezett videki varosba, amely borairol is ismert. Mivel O sznob ahhoz elegge, hogy a borokhoz ertonek vallja magat, az esti program termeszetesen borkostolas volt. Ez meginditotta az alkoholfolyamot, ami nagymennyisegu palinkava valtozott kesobb, es hiaba az edzos egyetemista evek, ekkora mar kijottem a gyakorlatbol, nem birtam a strapat, es az alkohol leoldotta rolam valamennyi gatlasom. Es nekem ez a pali kellett, mert nemigaz mar, hogy atnez rajtam, amikor tudom, hogy tetszem neki, de nagyon.

Vissza a szallodaba, sok vihogas kozepette. (jelzem en allati dogos ruhaban, mert azert mar az alkoholizalas elott is tudtam mit akarok) De teljes felhaborodas belul, mert semmi mozdulas felem, csak haveri mokazasok. Na, aztan a liftben ravetettem magam, es szajon csokoltam. Visszacsokolt, de en meg hatraleptem. En, a nyul.

Szomszedos szobak, ajtonyitas, joejszakat.

Agyravetem magam, szedulok (na nem a csoktol), es azon morfondirozom, hogy mar megint nem lesz semmi? Gyors sms. Valamifele csokirol, ami volt nalam. Csokit nem ker, de en mehetek.

Mentem.

Egy szal torulkozoben.

Aztan kovetkezett ket ev. Hivatalos tavolsagtartas, Ms. Segedalgepjegyzetelo, es Mr. Nagyonnagyfonokvagyok, es minden lehetseges kimeno alkalmaval titkos talalkak a szobamban. Vagy az oveben. Vagy az irodajaban. Vagy az enyemben. Csapatepito trening? Nem atallott vegigsetalni az egesz szallodan a szobamig, pizsamaban. Mondvan OT ugyse kerdezi meg senki, hova tart. Hala istennek nem talalkozott senkivel. Vagy masik ceges mulatsag? Reggelinel a tobbiekkel egyutt talalgatni, vajon kinek az ajtaja csapodott hajnali negykor, miutan mar az utolso reszeg is nyugovora tert.

Soha nem kertem tole semmit, hogy hagyja el a feleseget, vagy barmi. Jesszusom, meg csak az kellene. Csak egy kicsivel tobb figyelmet. De – most kapaszkodjon mindenki – meg meg sem dugott, mert mi van, ha terhes maradok, es a nyakaba varrom magam. (persze volt minden mas, azert elszorakoztattuk egymast) Majd ha ferjhez megyek, majd akkor! (??)

Aztan ket ev mulva megunt. (kb. kettucat alkalommal voltunk egyutt ennyi ido alatt)

Nem o szakitott velem.

A fonokommel rugatott ki. A szakitosduma igy a munkahelyi teljesitmenyemre (ami persze nem valtozott a megelozo ket evben) korlatozodott.

O nem is akart latni.

Persze bementem hozza, megkerdezni, a nem is tudom mar mit.

Nem volt magyarazat. Nem volt hozza gerinc.

Addig nem is tudtam, milyen fontos nekem. Akkor osszetorte a szivem. Ket hetig zokogtam. Aztan egy evig nem beszeltunk. Aztan persze megint, igen. Es o benne lett volna a folytatasban. Szerencsemre en mar nem.

Nincs tanulsag. Mindig lesznek fonokok es titkarnok. Ez a termeszet rendje... 

Katona volt. A tescoban nem vasaroltunk, de ha igen, en rakodtam, o meg fizetett volna, mert smucig nem volt. Gumit nem vettunk, ld. fentebb. 

 

Udvozlettel:

Mariann