Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.
Szívembe ezeregy foggal harap a bánat,
ha most elhagysz, akkor nincs bocsánat.
Éveken át mentünk, sivatagban bolyongva,
szállásnak jutott néha egy szalmaboglya.
Nem kaland volt a miénk, hanem életforma,
most meg zokogok, mint
akit megtámadott egy megvadult torma.
Szavaidat ha leírtam volna, meglenne örökbe,
sebaj, a többiektől kérhetem majd kölcsönbe.
Sokat mondtál, próbáltam is tanulni belőle,
de mindig jött Péter és lelőtte a poént előre.
Emléked eltűnik, mint nagyinál a sütiforma
vagy felrakódik örökre, mint
a szerelmi bánatban befalt csokitorta?
Most már mindegy, hulljanak bőven a könnyek,
párszáz év és írnak rólunk egy siker könyvet.
Ha nem olvassák: akkor majd filmeket forgatnak
szép lesz, majd, mint a Fagifor úgy meghatnak.
Szívem összeszorult, mint ókori amfora forma
Úgy hiányzol, mint
mesebeli nyúlnak a káposzta torzsa.
Váljon minden római egy buzeráns göröggé!
Megfeszítettek, hogy itt lógj örökkön-örökké.
Mondják a többiek, hogy:
Három nap múlva itt a feltámadás, addig ne sírjál.
Bízok, de a remény fogy:
Gyerünk Jézus, ha tudsz inkább most szakítsál!(Ha nem esett volna le, mint égből a béka
akkor elmondom, én írtam: Mária Magdaléna)
Az utolsó 100 komment: