Volt ez a rossz szokás régen a szakítóson, hogy ABC-vel jelöltétek a szereplőket. Ezt nem nagyon szerettük, de szerencsére elég jól leszoktatok róla. Hogy miért rossz így jelölni szereplőket, arra az alábbi történet lesz egy jó példa.

 

A kép innen

Kedves Szakítós!
 
Az alábbi történet nem a saját szakításom története, de sikerült belekeverednem.
 
Néhány éve, amikor külföldön tanultam, hazamentem karácsonykor, és egy barátnőm rendezett szilveszteri házibulit. Ott találkoztam A-val, akit előző bulikból ismertem, nem nagyon. A-nak jelen volt a barátnője is, B. A buli során egyszer odajött hozzám A, és elmesélte, hogy szeretne szakítani B-vel, és ez nem lesz könnyű, neki viszont van egy pompás terve. Hogy miért nem lehetett egyszerűen megmondani B-nek, hogy ennyi, azt nem tudom, és mivel eléggé részeg voltam, nem is kérdeztem meg. A terv a következő volt: A elejti B-nek, aki úgy tűnt, érdeklődött a lányok iránt is, hogy tetszik nekem (eddig nem mondtam, én lány vagyok), és A remélte, hogy ennek B majd nem bír ellenállni, és megpróbál közeledni hozzám. Ekkor majd ő - A - nagy féltékenységi jelenetet csap, és szakítanak. Nekem voltak kétségeim, de nem lehettem túlságosan meggyőző, és A nekilátott a terv kivitelezésének. B hamarosan odajött hozzám, beszélgetni kezdtünk, aztán még táncolni is akart, sőt valószínűleg meg is csókolt volna, ha addigra nem kapok észbe, és nem szaladok el. Ezután a féltékenységi jelenet és a szakítás is elmaradt, így hát arra gondoltam – másnap, kissé tisztábban látva a dolgokat – hogy biztos csak egy-két jó percet akart magának szerezni A, és nem is akart szakítani.
 
Ebben a hitben visszamentem külföldre, és nem hallottam se A-ról, se B-ről egészen nyárig. Nyáron, újra otthon, belebotlottam A-ba, akit megszállt a gyónhatnék, és elmesélte nekem egy szuszra, hogy mi történt szilveszter óta. Miután a buliban nem sikerült elég alapot teremtenie egy féltékenységi jelenethez, új tervet kellett kieszelnie. Csinált egy e-mail címet az én nevemben, és onnan elkezdett irogatni a saját barátnőjének. Leírta, mintha én írnám, hogy az az este mekkora nyomot hagyott bennem, és hogy már bánom, hogy nem történt semmi sem, és azóta csak rá gondolok. B válaszolt, és levelezni kezdtek (kezdtünk?). A terv megint az volt, hogy egyszer csak A, a féltékeny barát leleplezi a szerelmes hangvételű e-maileket, botrányt csap, és szakít a csalfa B-vel. Közben azonban egyre érdekesebbé vált a levelezés, és A már nem is sietett annyira szakítani.  Egy idő után inkább egy másik lánnyal, C-vel is elkezdett járni, persze titokban. Még ideiglenes lakhelyének is C címét adta meg valami hivatalban. Amikor aztán B mosás előtt kiszedte a papírokat A nadrágzsebéből, és egy cetlin meglátta A nevét egy ismeretlen lakcímmel, gyanakodni, majd egyből utána telefonálni kezdett. Nem tartott túl sokáig, hogy megoldja a rejtélyt, és szakított A-val. Persze C is mindent megtudott, és ő is szakított A-val.
 
Így aztán A megkapta a vágyva-vágyott szakítását – rögtön kettőt is – én pedig, ha egyszer összefutok B-vel, majd magyarázkodhatok…