Ilyen egy jó randi: társas, fürdés, majd lány el, és alvás.

A kép innen

Üdv Mindenkinek!
 
Sok érdekes esetet olvasok itt nálatok, ami jobban leköt, mint a munkám, úgyhogy gondoltam én is hozzájárulok a "szakirodalomhoz" a saját megvezettetésem történetével.
 
Alapállás: Egyetem, albérlet, házibuli. Nagy buli, sok vendég, ipari mennyiségű szesz. Én facér, reményét feladott hím.
Sorban érkeztek a vendégek, míg egy kisebb társasággal megérkezett Ő is. Ismertük már egymást, de nem volt közöttünk semmi. Korábban esetlenül próbálkoztam nála, de esélytelen volt és nem erőltettem akkor tovább. Vonzó, kacér magas csaj, jó adottságokkal, olyan akibe mindenki szívesen belé helyezné a ...bizalmát.
Amint belépett az ajtón és a tekintetünk találkozott, rögtön tudtam, hogy "helyzet van". Még mondtam is magamnak, hogy: "ha ezt is elba...ltázod, akkor férfiként az életbe nem kapod meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést!" (én magamat már csak így tegezem.)
A dolgok jól alakultak, szemezés, flört, némi bújtatott tapi... Igazából nagyon simán ment. Naná, hisz nem én irányítottam! Ő sokkal jobban tudta, hogy mit akarjak én. Két óra múlva már dúlt a csókcsata. Nem kertelt, bevallotta, hogy ő úgy indult el a koleszból, hogy kellek neki, megszerez. Persze semmi távlati terv, szipla testiség. A többi egyelőre nem érdekli. Itt már tudtam, hogy van Isten! Később azt is megtudtam, hogy humorérzéke is van! (mármint Istennek)
Ösztönéletünk szépen alakult,  de a lakás adottságai akkor nem voltak alkalmasak arra, hogy "szerelmünk" beteljesedjen, ezért maradt a fokozódó nemzetközi helyzet és az ígéret, hogy másnap este nála a koliban...
Reggel a buli végén hazaindult és biztosított, hogy estére készüljek, mert tervei vannak.
Elkapott a "Lendületben az ország" életérzés! Lázas készülődés, pezsgő, csoki, gyümölcsvásárlás és persze sarki kisbolt teljes óvszerkínálatának felvásárlása. Este el a koliba, ahol már vártak rám! A többesszám nem véletlen: gazdálkodj okosanozni(!) kellett a barátaival, páronként csapatba verődve. Szabatkozott, hogy már nem tudott kitérni a program elől, de majd utána... Én lezseren legyintettem, hogy Sebaj! (vagy 10 hónap cölibátus után még másfél órát igazán kibírok!)
Gyorsan felrántottam és berendeztem két lakást, ő meg addig diszkréten megmotozott az asztal alatt. " Ó- mondom- lesz itt rend!"
Aztán szobába fel, némi bénázás, majd gyors fürdőbe elszaladás, Külön külön, mivel a folyosón van. Mire visszaérek, fénysebesen, ő már ott van, de nem ám az ágyban! Kabátban!
Hadart valamit, hogy telefont kapott, bajban van egy barátnője, kiszalad a közeli egységbe, de rögtön jön, én hallgassak zenét, tévézzek, sajnálja és rohan és max 20 perc és hogy "Légyszilégyszi ne utálj!" Mire a döbbenettől a törölközőm a földre hullott, a csaj már a liftben volt, én meg ott álltam "kivont karddal" egy szál arcomra fagyott mosolyban.
De nem estem kétségbe! Vártam. Meghallgattam a CD-t. 2x. Pumpa lassssssan fel, harci szellem le. Hívtam, nem kapcsolható. 3 óra várakozás után úgy döntöttem, nem megyek sehová, melegen vagyok, nem sietek, megvárom. Amúgy is ha elviszem a kulcsot, akkor ő hogy jön be? Bár azért kedvem lett volna beletörni a zárba!
Aztán elaludtam.
Reggel 6kor a kukásautó ébresztett. Az Édes sehol. Tehetetlen düh, majd szunyókálás. 7 körül ajtó nyílik. Na mondom, most nem szabad felkelnem, mert lehet, hogy megütöm. Hallgattam, alvást színleltem.
Anyu ajtóban kicsit megtorpant, vagy tőlem, vagy a rengeteg sör-kevert kombótól, amit elfogyasztott. Aztán lopózva ruhástul lefeküdt a legtávolabbi ágyra és már aludt is.
Én vártam kicsit, majd csendben felöltöztem és eljöttem. Küzdöttem a vérnyomásommal.
Aztán az utcán a hidegben már röhögtem. Először kínomban, hogy ilyen nincs, aztán már őszintén, hogy ilyen van. És ettől megkönnyebbültem, a dühöm is elszállt.
Igazából régen nem aludtam ki annyira jól magam, mint akkor és reggel sütött a nap, és jó volt kipihenten és józanul vigyorogni.
Persze hősnőnk nem mert keresni, én meg ugye őt minek?
Tán egy fél évre rá futottunk össze egy házibulin. Én nem mentem oda hozzá direkt. Kíváncsi voltam.
Megrémült, mikor megláltott, és csak jó időbe és jópár egységnyi alkoholba került, mire oda mert hozzám jönni:
-Nagyon haragszol?
-Nem, igazából jót aludtam.
Ennyivel el volt intézve. Nem tudtam meg, mi történt aznap este. De igazából nem is érdekelt.
Azóta is jóban vagyunk, bár már régen nem láttam. Kétdiplomás és jó állása van.
 
Tanulság: Az nincs. Legfeljebb annyi, amennyi a "Brian élete" című filmben. Nekem lehetett volna egy trauma is, amitől emos leszek még mielőtt divatba jön, de ehelyett máig mosolyra fakaszt a dolog, ha eszembe jut.
Hogy Fedettpályás "Sampion" Ász vagyok balfaszságból? Lehet. Döntse el mindenki maga.