Ez egy jó sztori, nem is vasárnapra való.

Nem megy a képfeltöltés, ez a kép is volt már

Kedves Szakítós Blog!

Nem igazi szakítós történet,lekoptatósnak is alig nevezhető, de az öcsém nagyot mulatott rajta, talán itt is elmegy könnyed sztorinak.

Pár éve ugyan a fővárosban élek, de egy vidéki város egyetemének levelező tagozatán vagyok diák pedagógiai karon.  Hétvégente vonatozás, reggeltől estig előadások, szállás a kollégumban. Néhány csoporttársammal rendszeresen egy helyütt szállunk meg, megkedveltük az egyik szakközépiskolás kollégiumot. Olcsó, közel van a sulihoz, belvároshoz és a teszkóhoz is. Bár a szobák sokágyasak, a fürdőszobák kicsit lepukkantak, és a sokat mosott ágynemük némelyikén olyan feliratú pecsét szerepel, hogy Hévíz-SZOT üdülő, mindezért kárpótol az épület hangulata. Bár tudtommal eredetileg is diákotthonnak épült (igaz, vagy száz éve) úgy néz ki, mintha egy valahai kastélyt alakítottak volna át. Hatalmas kapu, tágas fogadócsarnok, kovácsoltvas keretben méretes tükrök, kétméteres fikuszok, ódon, kőbábus lépcsőház, kopott, de igenis vörös szőnyeg, Egry József alkotásainak derűs színeivel megfestett szocreál gyermekidillek a falon, grófi könyvtárba illő kulcsos könyvszekrények, bennük az Obádovics-féle Matematikával és az 1968-as Lányok Évkönyvével, amelyeket a  teremfoci bajnokságon megnyert óarany színű kupák támasztanak meg.

Tél, vizsgaidőszak, a bizonytalan vonat- és busz közlekedés miatt egy relatív korai időpontba helyezett vizsga alkalmából előző estére már szállást foglaltunk. Az ország több csücskéből való a társaság, a véletlen úgy hozta, én érkeztem meg legkorábban, hogy átvegyem a szobakulcsot. A portán épp nem volt senki, a portás néni valahol talán a wécépapír-fejadagot osztja ki, gondoltam, jobb ha megvárom, mintha a zegzugos folyosókon a nyomába erednék. A fogadócsarnok egyik foteljében cókmókoltam le. Csend, félhomály, nyugalom.

Ekkor érkezett meg ő.

Felforgatott csendet, félhomályt, nyugalmat, megjelent, és közölte, hogy meglett a mai vizsgája, az utolsó az államvizsga előtt, merthogy agrármérnök lesz, milyen kár, hogy vége a sulinak, mert nem fogja látni a cimboráit eztán, mert ki szarvasmarha telepre megy dolgozni, ki gyógynövénytermesztőnek, ki pedig hibridkukoricafajtákat fog kutatni. És hogy ugye én tanár néni leszek, hát persze, hogy az leszek, kedves kis tanár néni, látszik rajtam. Megkereste az összes létező villanykapcsolót, fölkattintgatta őket, és ekkor már nemcsak hallottam, hanem teljes valójában is láthattam őt. Ha ifjúsági filmet forgatnék Lúdas Matyiról, tuti, hogy fölkérném Döbrögi szerepére.

Portás néni megjött, lehetett kulcsokat átvenni, először én, így Döbrögink első kézből értesült a szobaszámról. Többiek csúszós utakon még messze a várostól, egyedül foglaltam el a szállást. Negyed óra múlt el talán, Döbrögi látogatóba érkezett.

Nagyon beszédesnek bizonyult, csak úgy ontotta a történeteit. Nem tudtam eldönteni, hogy tájszólása igazi-e, vagy csak játszik vele, talán az előbbi. (Mielőtt félreértés lenne: semmi bajom a parasztokkal, én is az agrárium gyermeke vagyok, kapáltam cukorrépát, ganyéztam nyulat, és még tyúkot is tudok belezni. )

Tőlem csak döbbent félmondatok teltek, amúgy jószándékú fiúnak tűnt, de hát mit csináljak én egy Döbrögivel? Rövidesen értesültem, hogy van egy helyes kis kocka Ladája, piros, mint a villám, és azért is jó, mert lehet vele téglát gyűjteni. Mert ez a hobbija. Különböző téglákat gyűjt. És például amikor a környékbeli Esterházy-majorságokat bontották, dőzsölt a szépséges hercegi koronás téglákban.

Egyébként pedig kártevőirtásból vizsgázott OKJ-n, és az egy komoly szakma. Nem lehet ám a poloskairtó permetet csak úgy ide-oda spriccelgetni, pont ilyen kollégiumokat szoktak ők felülvizsgálni, mint ez is.

De amúgy van ám ideje, mert hogy ő jól be tudja osztani a napját. Jut ideje dolgozni, tanulni, a hobbijára, meg aztán… esetleg udvarolgatni…

Ekkor jött el az ideje egy határozott koptatószövegnek, amiben még igazság is leledzett:

-Ne haragudj, de azt hiszem, még nem tudok eleget a személyiségfejlődési zavarok pszichológiájáról.

Fent említett tantárgyból másnap négyest kaptam, és remélem Döbrögi nem pont akkor fog szárnyashangyát irtani a „kastélyban”,  amikor én is ott vagyok.

 
Üdvözettel:
Kata