Egy 37 éves nő élete a lovásszal, a nőgyógyásszal, a kanadaival és egy mérnökkel. Szex és Budapest a szakítósblogon.

Olvasgatom ezt a blog-ot. És furcsán érzem magam. Egyrészt kicsit megnyugtat (tudom, magyar szokás, ha "megdöglött a tehenem, legalább a szomszédé is dögöljön"), másrészről azért sajnálattal konstatálom azt is, hogy a legtöbb történet a tinédzserkorhoz és a húszas évekhez kötődik. Én viszont a mai napig (37 évesen) is belefutok valahogy. Mintha a homlokomra lenne írva, hogy "szadizzatok"...

Én lassan már azt is fair-ebbnek érezném, ha strapálnák a pasik magukat legalább valami szakítós szöveggel, nem pedig nekem kéne kitalálnom, hogy "jé, megint dobtak"...

Néhány szemelvény (avagy Szex és New York budapestiesen...):

"Mérnökúr":

Régi kollegáimmal, barátaimmal voltunk bulizni egy nyilvános szórakozóhelyen. Nem sokkal a buli vége előtt jött oda hozzám a pasi, mondván, megadhatja-e a névjegykártyáját? Némi (???) alkoholos befolyásoltság alatt igent mondtam, és már itt kellett volna, hogy először megszólaljon a vészharang. Merthogy pénztárcáját elővéve szépen elfordult, matatott valamit, majd visszafordulva odaadta a telefonszámát. Hát igen, mire képes az alkohol.. sajnos például arra is, hogy hazafelé menet ráküldtem egy sms-t. Egyből hívott, beszéltünk pár percet. Ahogy letettük, jön az sms tőle, hogy van egy 8 éves kislánya és elmúlt 40 éves, így is akarok-e még vele találkozni. Válasz részemről: miért ne? Újabb üzenet tőle: ennek örül, csak tisztázni szerette volna előre, mert nála fő az őszinteség. Ekkor már felvillogott nálam a kis piros fény, de elhessegettem magamban a rossz érzést. A múltban annyi rossz tapasztalatom volt, és emiatt eléggé nem bízom senkiben, és talán pont ezért próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem lehet mindenki rossz... Hááát...

A bulin napját követően naponta 10-15 sms, esténként skype-beszélgetések. Hosszan. Majd a "kötelező" randi megbeszélése. Vasárnap 5-kor bevásárlóközpontban a bank előtt. Én rohanok a délutáni programomról haza, gyors készülődés, majd indulás. Naná, hogy aznap dugó a városban. 5 előtt 10 perccel sms-t küldtök, hogy bocs a késésért. Negyedórás késéssel meg is érkezem, pasi sehol. Ekkor hív, hogy most olvasta el az üzenetemet, de nem érti, mert ő még otthon van, hogyhogy én késem? Mert ő úgy emlékszik, hogy 5 körülre beszéltük meg, nem pontosan ötre... Ekkor kellett volna hidegvérrel rátennem a telefont és még a kezdet előtt befejezni! De nem, én megint elővettem a naiva-szerepemet...

Közel egy hónapig tartott ez a valami, amit még viszonynak is alig lehetne nevezni. És egyik napról a másikra az addigi napi 15 sms átalakult 5 naponta egy üzenetre. És lassan elkezdte lemondani a megbeszélt időpontokat. Ahol betelt a pohár, az a következő volt (előzmény annyi, hogy az előző nap fixáltuk az időpontot, és a randi előtt 1 órával jött az sms): "bocs, de elfelejtettem, hogy ma a keresztanyám szülinapja van, és nálam lesz a bulija"...

"Kanadai srác":

Nála nem is a szakítást érdemes megírni (mert ilyenről nem is lehet beszélni vele kapcsolatban), hanem az azóta történt kapcsolattartást. Tavaly februárban Kanadába menet, a repülőn megismerkedtem egy 15 éve Kanadába kiköltözött magyar származású sráccal. Montréal-i tartózkodásom 3 éjszakáját vele töltöttem, tudtam, úgysem lehet több, hát miért kéne megjátszanom magam, elfogadtam, amit adni tudott. Ami - mellékesen megjegyezve - nem volt kevés J

Amikor hazajöttem, elég sokáig szinte hetente irt sms-t vagy hívott. Bár eleve nem ezt vártam, hanem azt hittem, hazajővén megszakad majd vele minden kapcsolatom, mégis rosszul esett, mikor egy idő után elkezdtek ritkulni beszélgetéseink. De aztán elfogadtam, és viszonylag könnyedén túltettem rajta magam.

Azóta viszont eddig minden olyan esetben, amikor egy új pasi került az életembe, és először aludtam velük, aznap éjszaka vagy hívott vagy sms-t kaptam tőle olyan szövegekkel, hogy sokat gondol rám (aha, csak épp már előtte kb. 2 hónapja nem volt felőle hírem...) vagy hogy hiányzom Montréal-ban. Ki a fene érti, honnan van ezeknek ilyen hatodik érzékük eltalálni a megfelelő pillanatot??? J

"Nőgyógyász"D

Már a foglalkozása is furcsa. Na, nem a nőgyógyászság, hanem hogy nőgyógyász volt, átképezte magát programozóvá és most egy külföldi légitársaság IT igazgatója... nem semmi J

Barátnőm baráti társaságához tartozott, néha láttuk egymást, de ennyi. Aztán (akkor még az egyik társkereső oldalon regisztrálva voltam), megtalált a neten, és elkezdtünk levelezni. Eleinte a közös ismerősökről, majd mindenféléről. 2-3 hétnyi intenzív e-mailezés után felmerült, hogy mi lenne, ha találkoznánk? Végülis... mi bajunk lehetne, ami eddig még nem volt...

Normál randik, mozik, vacsorák, majd együttalvás nála. Talán két hónapig tartott, amikor is fellépett a szokásos... gyérülő telefonok, egyre ritkább üzenetváltások, lemondott randik. Majd a csönd. Próbáltam meggyőzni magam, hogy mindez azért van, mert akkor váltott munkát és Bécsbe kellett rendszeresen kijárnia.

Nemsokára közös barátnőnk nagy születésnapi partijára került sor, ahol ő is ott volt. Mintha mi sem történt volna, mármint mintha el sem tűnt volna. Hajnalra hatan maradtunk, 3 pár. Akkor jöjjön 3 taxi! Bemondta a címét, elindultunk. A taxi hátsó ülésén némileg illuminált állapotban csókcsata. Megérkezünk a házuk elé, pasim ránéz a taxiórára, látom, készíti a pénzt. Taxis hátraszól: "Eeddig lesz?". És a diplomatikus menedzserem válasza a pénz átadása közben: "Nem, a hölgy továbbmegy".

Barátaim, akiknek természetesen később a helyzet abszurditása miatt már csak nevetve tudtam elmesélni a történetet, azóta is emlegetik ezt a mondatot. Elmondhatom, hogy eddigi kis életem abszolút námbörvan szakítómondata mindezidáig J

"A lovász"

Oké, ez kicsit ferdítés. Újságíró volt, egy elég nagy napilap szerkesztője, amikor aztán elege lett valamiért belőle, elkezdett lovakkal foglalkozni. Talál túlzás azt mondani, hogy lovászig küzdötte le magát, de trénernek, edzőnek mégsem nevezném. De ez most lényegtelen.

Közel másfél évig tartott a kapcsolatunk, ami elég viharos volt. Érdekes módon a sok csalódásom ellenére sem vagyok féltékeny típus, valahogy úgy vagyok vele, hogy akár bízom, akár nem a másikban, ha meg akar csalni, úgyis meg fog. Akkor meg minek rágjam már előtte is ezen magam? Persze az egészséges gyanakvás azért nem árt...

Lehet, hogy ebben az esetben némi egészségtelenebb gyanakvás is kellett volna. Ugyanis a lovardában, ahol dolgozott, szinte ott lakott egy akkor 17 éves leányzó is, aki a tulaj lányának a barátnője volt. Hogy pontosabb legyen a kép, az én pasim 35 éves volt. Akárhányszor lementem hozzájuk (a lovarda Kecskemét közelében volt), a kiscsaj mindig ott lebzselt a közelében. Amikor már kezdett feltűnni, megnyugtatott, hogy csak a lányaként tekint ráâ026 Amit akkor viszonylag könnyen elhittemâ026 akkor még nem érkeztek a híradások az újságokban a különböző apákról, akik saját lányukkal...

Lényeg a lényeg, a másfél év vége felé újfent a már unalomig ismert klisé. No telefon, no jelentkezés. Gondoltam, másfél év megér egy misét, amikor már eléggé felhúztam magam a hallgatáson, kocsiba vágtam magam, és levezettem. A beszélgetést nem idézem, csak szinopszisban: nem tudta, hogyan mondja el nekem a megbántásom nélkül azt, hogy részéről kihűlt a dolog (de "természetesen" nem másért hagy el, hangoztatta), ezért úgy gondolta, hallgat, és akkor majd én rájövök magamtól. Éljenek a bátor férfiak!!!

Epilógus: már egy hét múlva a "kislányával" élt együtt...

"Brazil szappanoperás"

Netes ismerkedés, egyre több visszautasított levél, majd egyszer csak feltűnik valaki, akinek a fotója már elsőre megragad. Levelek váltása, chat-elés éjszakákon át. Majd randi. Majd újabb és újabb. És aztán az ágy is. Minden csodálatos, minden happy, minden működik.

Mindez sok-sok évvel korábban történt, tehát talán megbocsátható részemre, hogy a mostaninál is sokkal naivabb voltam. Már az elején fel kellett volna, hogy tűnjön, mennyit szidja az ex-élettársát, akitől volt egy kislánya is. De hát a szerelem vak L

3 hónap után egyszer csak névtelen hívások, majd nem csak névtelenek. Az ex-től, hogy elszedem a kislánya apját. És ez mennyire erkölcstelen. Annyit azért megjegyeznék a srác védelmében, hogy tényleg nem éltek már együtt, csak ex egy picikét zizzent volt, hangoztatván, hogy ha már az övé nem lehet, akkor másé se legyen. Amikor már nem voltam hajlandó a telefonját felvenni, a nem kijelzett számok esetén a munkahelyemen az asszisztensem szólt bele a telefonba. Volt, hogy már vele is kiabált, amiért le mert tagadni engem. Nővérke volt az egyik kórházban a szentem, és lehet, hogy egy kicsit túl sok dél-amerikai sorozatot nézett, mert olyan is előfordult, hogy a barátnőjével hivatott fel egy iszonyú bárgyú mesével.

Egy idő után már nem találtam viccesnek, és válaszút elé állítottam a srácot. Vagy leállítja exet, vagy nekünk annyi. Naná, hogy az ex mellé állt. Mondván, meg lehet őt is érteni, csak a gyerek érdekében teszi. Hááátâ026 én nem bizonyultam ennyire megértőnek.

"Az álszent"

Szintén netes ismerkedés, levélváltások, chat-elés, telefonbeszélgetések, két-három normál randi. Átlag (legalábbis a netes átlag) feletti kinézet, értelmes, kedvesnek tűnő 30 év körüli srác volt (én akkor kb 29). Egyik este rákérdezett, nem volna-e kedvem másnap este filmet nézni nála. Pénteki napról volt szó, így hozzátette, hogy mivel munka után megyek, meg hát ráadásul kissé messze is esik tőlem (kocsival is kb 1-1,5 óra), ott aludhatok majd, ha ez nem zavar engem. Majd meglátjuk...

Filmnézés, pattogatott kukorica, beszélgetés. Majd éjfél. Kérdezi, elindulok-e még haza vagy maradok. Mondom, oké, maradok. Hozzáteszi, ha gondolom, aludhat ő a földön is. Megnyugtatom, semmi gond, széles az ágya, értelmes emberek vagyunk, nem ösztönlények. Villany lekapcsol, szemem behunyom, icipici csalódottságot éreztem is, hogy hát ennyire nem vagyok hatással rá...

Egyszer csak érzem, hogy közelit. Halvány mosoly az arcomon a sötétben, mégsem vagyok annyira visszataszító ezek szerint. Futjuk a köröket egymás körül, csókok, simogatások, ruhák lassan lekerülnek... aztán egyszer csak mintha szoborrá fagyott volna, és akkor megszólalt: ezt nem szabad csinálnunk. Mi van???? A válasz: nem erkölcsös...

Köpni nyelni nem tudtam, lefagytam. Szó nélkül befordultam a fal felé, és elaludtam, talán a döbbenettől. Reggel ő maga kezdeményezte, hogy beszéljük meg. A beszélgetés elég egyoldalúan zajlott, kifejtette, hogy mennyire erkölcstelen, hogy így, a sokadik randi után ugyan, de komoly kapcsolat nélkül majdnem lefeküdtünk egymással, és az ő neveltetése ezt nem teszi lehetővé. Megpróbáltam felhívni rá a figyelmét, hogy de hát tegnap mintha még ő kezdeményezett volna, de ezt az érvemet elintézte egy megjegyzéssel, amelyben a lángpallost éreztem: "na de te belementél, márpedig neked kellett volna ellenállnod, hiszen te vagy a nő!"

Ekkor álltam fel, és jöttem el...

"Kétperces"

Ez nem a szakításról szól, de a szöveg tízpontos.

Munkahely. Nagy, nagyon nagy, tehát pasik is vannak bőven. Na, nem mintha igazi választékot jelentenének, a mennyiség erőteljesen a minőség rovására ment. És persze sok ifjú titán. Akik nem csak szakmai téren, hanem külsőleg is el vannak ájulva maguktól.

Céges karácsonyi buli, rengeteg alkohollal. Bennem is valamennyi, de csak oly mértékben, hogy az emlékezetem teljesen tiszta maradjon. Ominózus srácban viszont jócskán, ami ugyebár köztudottan nem tesz túl jót a jómodornak. Mellékhelyiségbe menet egyszer csak elkap a folyosón és ajánlatát a következő formába foglaltan adja elő: "Mi lenne, ha szexelnénk? Csak 2 (két!!!) perc az egész!"

Viszonylag úrinősen sikerült visszautasítanom megtisztelő ajánlatát, de sajnos nem bírtam magamban tartani az esetet, így közeli kollégáim körében szállóigévé vált J Még hosszú időn keresztül emlegettük kétpercesként, és ha bármi munka kapcsán elhangzott tőle, hogy "két perc, és kész", soha nem értette, hogy mi, többiek miért esünk be az asztal alá... Pedig azóta egy másik bulin már önmagát is alullicitálta, mondván, egy perc alatt bebizonyítja férfiasságát...

"A lovas"

Megnevezésében közel áll a "lovászhoz", de egyébként semmi másban nincs hasonlóság. Még a történet vége is forditott J

Annyi azonos, hogy vele is a lovaglás kapcsán találkoztam. Van családja, gyerekei, de igazából csak olyan EÜ-szexes kapcsolatszerűség működik köztünk. Igaz, az viszont már közel 6-7 éve. Szünetekkel, mert amikor nekem úgy nézett ki, hogy komolyabbra fordul bármely kapcsolatom, a viszonyomat vele szüneteltettem, Amit ő el is fogadott.

Épp abban a fázisban voltam, hogy néha-néha találkozgattunk. Meg is beszéltünk egy újabb találkát a lakásomra. Amiről annyit illik tudni, hogy pont egy völgyben fekszik Budapesttől nem messze, valószínűleg két adótorony között. Merthogy a mobilokon a lakáson belül hol van térerő hol nincs. De leginkább nincs.

Nos, eljött a randi időpontja. Már el is telt. Sehol semmi. Több mint fél óra múlva a telefonomra elkezdtek özönleni az sms-k és a nem fogadott hívások (11 db!!!) jelentései. Tartalma: közel 20 percet várt a kapu előtt (ja, még csengőm sincs!), próbált többször is hívni, de én kikapcsoltam a telefont. Próbáltam megmagyarázni a térerős problémát, de elég hitetlennek, és ebből kifolyólag állati mérgesnek tűnt. És ezt valahol meg is tudtam érteni, fordított helyzetben én is ölni tudtam volna az ilyen szívatástól.

A történet poénja, hogy kb. félóra múlva, miután a mentegetőző sms-imre nem válaszolt, egyszer csak jött az üzenet: "és mikor találkozunk legközelebb?"

Hát tényleg rugdosni kell a pasikat, hogy azok kepesszenek utánunk, nők után? Aki rendes, az nem is kell már nekik???

"A mediamarkt-os faszi"

Vásárolni voltam a Mediamarkt-ban, kijövet megakadt a szemem egy pasin, láttam, ő is megnéz. Beszálltam a kocsiba, elindultam és még visszanéztem rá, észrevettem, hogy ő is tovább figyel. Ráhajtottam az autópályára, látom a visszapillantóban, hogy mögöttem jön. Kíváncsi lettem, hogy tényleg engem követ-e, ezért kihajtottam a következő benzinkútnál. Hát ő is. Kiszállt, odajött hozzám, és elkérte a telefonszámom. Megadtam, bár a fejemet tettem volna rá, hogy soha többé nem hallok majd róla. Másnap felhívott. Meg egy hét múlva is. Megbeszéltünk egy randit, ami szerintem elég langyosra sikeredett. Gondoltam, itt a vége (már ha lett volna egyáltalán kezdet).

Elutaztam egy hónapra Kanadába, majd visszajöttem. Egyik reggel sms a telefonomon egy ismeretlen számról: "ráérsz szombat este? Cs.". Mivel volt egy Cs. nevű barátom, akitől néha nem ismert számról kaptam üzenetet, most is azt hittem ő. Visszakérdeztem: mire? Mire a válasz: "vacsora és szex". Na, ez is lehetet Cs. barátom humora. Miután visszaírtam neki, hogy mondjon más programot, felhívtam. Akkor döbbentem le, amikor kiderült, semmi köze nincs ehhez. De akkor ki lehet??? Felébredt bennem a kíváncsiság kisördöge és folytattam a levelezést. Egész estig. Amikor is 8 után az utolsó sms-re nem kaptam választ. Csak másnap reggel. Mire fel én sem reagáltam egyből az övére, gondolván, "ha ő így, én is". Potom 1 óra múlva, újabb sms tőle, reklamálva a válaszom. Mire én: "Na de te sem válaszoltál tegnap egyből!". A válaszán mai napig jókat kacarászom (akkor kevésbé!): "na de tegnap este ufa kupa-döntő volt!!!" Így, három felkiáltójellel.

Akkor azt hittem, ez még az én addigi tapasztalataimat figyelembe véve is, az átlagtól eltérő koptatószöveg. Egyébként elmentem a csak számomra "vak" randira, és kiderült, hogy a Mediamarkt-ból ismert pasi az. Mikor megkérdeztem, hogy hová a rákba tűnt el és miért pont 2 hónap után keresett meg, őszinte csodálkozás jelent meg a szemében: jé, tényleg annyi idő eltelt?? De hát foci eb volt...

Mivel akkori lelkiállapotomnak tökéletesen megfelelt az EÜ-szex, magamban helyére tettem a pasit, és belementem egy laza kapcsolatba. Azóta is tudom, hogy bár átlátszó szövegeknek tűntek a fentiek tőle, de lehet benne valami. Ugyanis a nappalijában két tévé van egymás felett. Mert ugye ha két meccs megy egy időben, mindkettőt nézni kell...

És ő a másik, aki az előző elméletemet alátámasztja: mivel nem járkálok a nyakára, nem hívogatom, nem üzengetek, a szex után azonnal eljövök tőle, mert tényleg nem köti le másban a figyelmemet, érdekes módon ő bezzeg tud mindig jelentkezni!

És a végére egy gyöngyszem, ami nem velem esett meg:

Kanadában egy barátnőmnél és a családjánál laktam. Édesanyja egy nagyon kedves, aranyos 63 éves elvált asszony volt. Életvidám, mindenben a pozitívat meglátó nőként nem adta még fel, és bejelentkezett egy ottani társkereső internetes fórumra. Több megkeresést kapott, de egy valakivel egyre több levelet váltott. Megbeszélték, hogy lassan ideje lenne személyesen is találkozni. A randi előtti napon a vele közel egykorú pasi irt neki egy levelet, hogy látja, még mindig fent az ismerkedő fórumon, és ő (a pasi) akkor hiszi el, hogy a nő is komolyan gondolja kapcsolatukat, ha nem flörtöl fent másokkal.

Barátnőm anyukája diplomatikusan válaszolt, azt írván, hogy ő kész elkötelezni magát, amennyiben a személyes találkozójuk úgy alakul. A pasi levele nem sokat késett. Szegény 63 (!!) éves nőt lehordta, épp csak le nem qrvázta), amiért hitegeti a pasikat, és "jóindulatúan" még figyelmeztette is: ha így folytatja, biztos összeszed valami nemi betegséget...

Mondanom sem kell, barátnőm anyukája azonmód kiregisztrált a fórumról, és visszairt a pasinak, hogy legyen olyan kedves, és felejtse el ma telefonszámát, az e-mail címét, és egyáltalán azt, hogy azonos univerzumban valaha is éltek...

 

Aggie