"Amiről nem tud, az nem fáj" - mondta az antik bölcsességet a srác, miután hosszú időn át próbálta szegény csak kitalálni, hogy akkor mi a helyzet. Vigyázat, tinisztori!

Lenne egy felettébb érdekes sztorim ami persze megint csak arra mutat rá mennyire kétszínű, állszent, és gyáva tud lenni egy srác!
Íme a sztorim:
2007 nyarán megismertem egy kedves srácot egy társkereső oldalon. Akkor még nem hittem egy percig se, hogy ebből valami komoly fog kisülni. De végül így lett! Sokat, sőt rengeteget beszéltem vele msn-en és e-mailen keresztül is. Eljött hát a nagy nap...találkoztunk végre. A szimpátia a kezdetektől kölcsönös volt. Nagyon kedves volt, őszintének is tűnt, sőt talán egy része az is volt. Majd jött a második randevú, a fiú késett ugyan 3 percet de egy szál vörös rózsával ált elém. Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből!
Mi sem kellett több már oda voltam meg vissza...:)
Majd jött a következő...következő ..következő ...elmentünk vacsorázni a Balaton-partra, egy kis éjszakai fürdőzéssel. Az összes ismerősöm tanúja volt a boldogságunknak. Majd kérdeztem ez most akkor járás? Erre ő konkrétat semmit sem mondott...Sokszor megkérdeztem ezt tőle, de mindig csak hallgatás volt a felelete. Ekkor volt bennem először az, hogy valami itt nem stimmel. Teltek a napok, hetek...eltelt majdnem két hónap. A srác egyszer csak eltűnt 3 napra.
Írtam neki egy e-mailt, hogy nyugodtan megmondhatja ha valaki mást talált nem megyek falnak.
Erre egy nagyon hosszú levél várt az e-mailemen.
A fiú leírta milyen családi gondjai vannak, és hogy Ő teljesen kikészült ettől. (Persze ez csak a fedő sztori volt..)Én persze segítségemet ajánlottam fel neki, hogy bármiben számíthat rám. Napokig levelezgettünk, kedves volt a leveleinek hangvétele, de nem reménykeltő.
Majd egyik nap láttam, hogy valaki lány nagyon nézeget egy közösségi oldalon, megnéztem hát én is ki Ő - mi Ő?!. Láttam a lány mappájába a srácról képeket...így szeretlek úgy szeretlek címszó alatt.. természetesen.
Na akkor írtam a srácnak egy e-mailt, hogy mennyire bátor úriember, hogy bevallotta nekem mindezt.
Ez még semmi. Egyik barátnőm, nevezzük Beccinek felkeresett azzal, hogy ismerem e kedves M.-et (srác aki nekem csapta a szelet) ugyanis Becci egyik volt osztálytársa azzal kereste meg, hogy nekem mi közöm van M.-hez...
Mire Becci közölte velem, hogy az imént említett volt osztálytársa már potom 1,5 éve jár a sráccal :D
Persze én erről mit sem sejtettem. Kérdőre vontam M.-et...
Persze ekkor már a titokzatos hölgyemény is felkeresett, hogy nekem mi közöm van az Ő barátjához.
Én elmondtam a lánynak mik történtek, persze a fiú mindent letagadott..!
Mire sikerült a srácot msn-en elérnem, hogy-hogy van képe annak a lánynak hazudni akivel 1,5éve együtt van és(elvileg szereti) beoltani egy másik csajt, és kavargatni össze-vissza.! A fiú csak nevetett és ennyit írt: ’’ Amiről nem tud az nem fáj..’’
A kétségbe esett lány elég sokáig irogatott nekem, hogy ki faggasson mi is volt kettőnk között, de végül nem nekem hitt.
Most erre a történetre mit mondjak? Milyen elv az azzal az emberrel szemben akit szeretek, hogy
’’ Amiről nem tud az nem fáj..’’
Miért nem egyszerűbb szembe állni azzal a ténnyel, hogy elcsesztem, és vállalni a felelőséget a tetteimért(főleg ha az illető srác már 19-20éves..)és hogy bocs, vissza megyek ahhoz akivel másfél évig voltam együtt mert még mindig Ő kell nekem…lehet ugyan olyan szar lett volna, de legalább tudom, hogy én csesztem el a dolgot, hanem Ő.

Os.