Hosszú évek után az iwiw segítségével újra találkoznak a valaha volt szerelmesek, így minden beindult újra, de a lány így sem felejtette, hogy "a válófélben lévő pasik egyetlen problémája, hogy tulajdonképp nősek."

Kedves Szakítós!

Szeretném Veletek megosztani egy meglehetősen hosszú időt felölelő kapcsolat csúnya végét, mely sztori a "kölcsönszakít visszajár?", avagy (visszautalva egy nemrég írodott történetre) a válófélben lévő férfiak még mindig legnagyobb problémája alcímet viselhetné.
Előre is elnézést kell kérnem a terjedelem miatt, de a mese két felvonásban (egy nagy szünettel) 14 éven keresztül húzódik. (Ha kell, húzzatok rajta! )
A szereplők: én (R.), a pasi (Im.) valamint két (!) feleség (F1, F2)

Első felvonás
Valamikor a kilencvenes évek dereka után egy szép napon R. hazafelé vonatozott. Mint a mesében, a vonaton összeakadt a tekintete a magas, szép szőke herceggel. Ez volt Im. ifjúkorában. Szemezés, félmosoly - majd kis flört, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Utólagos elmondása szerint Im. nem volt egy rámenős típus, de összeszedte a bátorságát és megszólította R-t. Innentől minden rózsaszín: R. és Im. nagyon jól megértették egymást, sokat nevettek és egész félelmetes összhang kezdett kialakulni közöttük. (Aki már átélt ilyet, az tudja: először megdöbbentő, ha valaki befejezi a te elkezdett gondolataidat, és te az övéit, ha megláttok valamit, ugyanarra/ugyanazt gondoljátok és sokszor nem kellenek a szavak sem.) R. nem volt egy misztikus alkat, de az is érdekesnek tűnt, hogy mindketen ugyanaznap születtek - csak 4 év különbséggel. Egy szó mint száz, a dolgok zökkenőmentesen haladtak (és nem rohantak!), mígnem egy napsütötte délután egy füves domboldalon ücsörögve beütött a mennykő. Hőseink, mint friss szerelmesekhez illik, egymáshoz bújva beszélgettek valamiről, amikor is R-nek sötét gondolata támadt. Félbehagyta a mondatot és elhallgatott. Im. ránézett és azt mondta: "Kérdezd meg nyugodtan!" Paff. Honnan a bánatból tudta, hogy valami gáz van?! R. nem akarta, de Im. tovább bíztatta: "Kérdezd csak meg!"
És akkor jött az egymillió dolláros kérdés: itt van egy fiatal, jóképű, rendes pasi, akiből még a "blokkolnálak-de-azonnal"-kellemtlen rámenőssége is hiányzik, biztos, hogy minden rendben van körülötte? Nem lehet, hogy már egy kihúzott sorsjegy?
Igazatok van, de az volt.
Im. esküdözött égre-földre, hogy házassága F1-gyel döglődik, menthetetlen, nem R. lesz a válóok, és könyörgött az esélyért, hogy újrakezdhesse az életét. R. a húszas évei elején, még szinte semmit sem látván az életből csak egyet tudott: nős férfival SOHA! Úgysem fogja elhagyni az asszonyt (nagy úr a kényelem!) és magányos lesz minden Szenteste, meg Karácsony, meg Szilveszter, meg mittudomén. Tehát kíméletlenül elmarta maga mellől Im-et, és szépen eltűnt a balfenéken. Akkoriban nem volt még se mobiltelefon, se internet, pláne GPS, és a Közellenség című filmet sem láthattuk a moziban, hát nem volt egyszerű játék valakit felkutatni. Pedig Im. még R. régi barátnőjénél is tett egy kísérletet, hátha ő jobb belátásra tudja bírni főhősnőnket.
Nem így történt, tehát elmaradt a "boldogan éltek míg el nem váltak" befejezés.
Első felvonás konyec.
Függöny le, a szünet picit tovább tartott, mint öt perc.

Második felvonás
Közelmúlt. Időközben R. házasságot kötött, született két szép lánykája és éppen válófélben volt (majd el is vált), amikor is üzenetet kapott egy nagy közösségi portálról (na jó, hát persze, hogy az iwiw), hogy xy ismerősnek jelölte. (Na ugye, a XXI. század?!) Nosza fel/beugrott a profiljára és megnézte az illetőt. Név, adatlap - semmi reakció. Nagy úr az aggkori elbutulás! Aztán fénykép, először kicsiben, majd kinagyítva. És akkor derengeni kezdett. "Jesszuskám, hát ez nem lehet igaz!, "Nahát, hű" - meg ilyen okosságok jutottak R. eszébe. Im férfi lett. Jól is állt neki. Ment is a viszontüzenet, aminek aztán lettek következményei is. Lényeg a lényeg: a 14 évvel ezelőtti összhang és (talán mélyen eltemett) érzések úgy visszajöttek, mint a pinty! (Legalábbis R. úgy érezte/gondolta.) Először levelezés, aztán telefonok (lopva - magyarázat rögtön), meg persze találkozni sem lenne rossz. Kiderült, Im. anno TÉNYLEG elvált, sőt még várost is váltott (állítólagos) nagy bánatában. Persze aztán bonyolódott az élete, rövid időre visszament F1-hez, minekután megszületett második gyermeke, aztán kiderült, hogy mégsem bírják együtt, így végleg szétváltak. Próbált csajozni, hogy elfelejthesse R-t (Istenkém, mecsoda nagy szavak, minden HP el bír tőle olvadni, R. sem volt kivétel.), de aztán belefutott valakibe, aki kellő hatást gyakorolt rá, így gyorsan megnősült másodszor is. Ott is született egy gyermek és eleinte oké volt minden, de aztán F2 elkezdte a kapcsolaton belüli "fojtogatást", egyre kevesebb időt és teret hagyva szegény Im-nek. Im erre "időszerzés" céljából elkezdett sportolni, mire F2 is betársult, mondván, az olyan jó, ha minél több időt tölt hites urával. Ma már a gyermek is ugyanezen sportot űzi. (Mára ugyanazon cégnél is dolgoznak, F2 a gyermek születése után inkább oda ment vissza, hogy együtt legyen jóban-rosszban...) Im persze kezdte ezt a nagy "rámászást" nyűgnek érezni, hát jöttek a mellékvágányok, amiről később beszámolt R-nek is. Tehát elvben semmi akadálya nem volt a találkozásnak. Ami meg is történt, kemény dolgokat vonva maga után. Volt ott minden: R. szó szerinti "belopása" a szent családi kéglibe (míg a család többi tagja vidéken nyaralt), aztán titkos sátorozás a Balatonnál, (a szex ezméletlenül volt, szinte össze se kellett szokni...)de a pálmát az vitte, amikor R. külön elment egy hétvégi versenyre szurkolni Im-nek (meg néhány pillanatot csenni), miközben F2 kicsit lemaradva ugyanazt a távot nyomta. Annyira elszaladtak az érzelmek lovai, hogy R. bevállalt volna egy gyekőcöt is Im-től, bár a második után azt mondta: ennyi elég a szülésből. Szóval big láv, megint (majdnem) minden rózsaszín. Im. megint időt kért, hogy rendezze bedőlt házasságát. Bár azt mondta, hogy nem kétséges az ügy kimenetele, ami R-re nézve kedvező, de ezt a saját tempójában szeretné végigcsinálni. (Közös családi cég, nagy ház, minden F2 nevén.) Aztán jött a big lebukás. (Nem tudni hogyan.) F2 telefonon próbálta meg lebeszélni R-t a férjéről, és persze behúzta két centire a pórázt. Totális megfigyelés: telefon, emailek ellenőrzése. R. szerette volna lezárni az ügyet, szerette volna, ha Im végre eldönti magában, hogy merre tovább. Természetesen bízott abban, hogy ő lesz a nevető harmadik (ha nem is F szerpkörben), de miután fél év elteltével sem mozdult előre a dolog, ráadásul kapott egy olyan mailt, hogy F2 próbálkozásai ismét felszították a parázs alatt a régi tüzet (sic!), hát kiszállt. Volt olyan gondolata, hogy Im részéról ez lehet egy gyenge bosszú a 14 évvel ezelőtti bizalomhiányra: ha R. akkor nem hitt neki és elhagyta, akkor most neki se legyen jobb. Meg persze az örök igazság: a válófélben lévő pasik egyetlen problémája, hogy tulajdonképp nősek.
Happy end: Im.nek volt egy olyan - meglehetősen gyenge - érve is a döntés húzás-halasztására, hogy 220 km választja el R-től. És ezt meg kell gondolni. Hát ezúton üzenem Neki, ha netán olvassa ezt a posztot, hogy vannak olyan emberek, akiknek 770 km és két országhatár sincs túl messze.
Ha közlitek a sztorit, szívesen várom a kommenteket.
Köszi: R.