A panelszerelem valahogy a magyarság leglényegét adja, hogy belefussunk valami kínos ingatlanügybe.

Igazi love storyként kezdődött. Eléggé rossz passzban voltam, amikor is elkezdett érdeklődni utánam az egyik kollégám (tudom, tudom, kollégával, osztálytárssal, stb. sosem szabad). De jól éreztem magam vele és hát telt-múlt az idő, a találkozások egyre sűrűbbek lettek, egy pár lettünk.
A sors keze: kiderült, hogy egymás szomszédságában lakunk (egymás melletti paneltömb).
Igaz, ő már összejövetelünkkor fontolgatta, hogy szeretne inkább egy kertes házba költözni, valahová Pest környékére… Én albérletben laktam ott már évek óta.
Telt, múlt az idő, és nyár végén nagy boldogan bejelentette a Drága, hogy megtalálta álmai otthonát! Boldog voltam, hogy boldog. Olykor mi is összekaptunk dolgokon, mint minden más pár, aminek mindig kibékülés lett a vége persze (ez már olyan se vele se nélküle ízű, tudom..), és épp őszi költözése előtt is egy ilyen krízisen voltunk túl. De szívese segítettem neki, ez úgy közelebb is hozott minket megint egymáshoz.
Az új háza egy pest környéki kis városban volt, egy könnyű szerkezetes ikerház fele.
Bár neki volt autója, én tömeg közlekedni voltam kénytelen (reggel 8ra járós belvárosi irodai munkás lévén), s onnan bizony nem volt egyszerű, de vállaltam egy héten többször is, mert vele akartam lenni. (az albérletemet nem mondtam fel, sosem lehet tudni alapon..)
A házat egy ingatlanos mutatta neki, és kiderült, hogy párom épp ismerte a tulajdonosokat.
Ismét teltek a hónapok, míg egy nap ültünk az autóban, és a kesztyűtartóban találtam egy kulcsot. Olyan nagyon lakáskulcs formájút (kulcstartós, ahogy kell). Rákérdeztem, hát ez mi.
Kínos csend. Majd végül kinyögte, hogy a haverjáé. A haverja nyaralójáé. (őszben jártunk).
Hát rákérdeztem megint, vajh’ kié a kulcs. A haverja belvárosi lakásáé meg az ahhoz tartozó garázsé. Logikátlan volt, miért is lett volna nála, hát ezt mondtam: na jó, mindketten tudjuk, hogy egyik sem. Tehát kié? Válasz: a szemben lakó szomszédja megkérte, hogy etesse meg a kutyáját.
Ezek után ki hitt volna el bármit is? Nagy kutya rajongó férfiú lévén, az ilyenekkel eldicsekedett volna azon nyomban, hogy már 2 hónap után a szomszéd megbízik benne annyira, hogy a lakáskulcsát odaadja, és a kutyáját rá bízza. S ekkor a legjobb védekezés a támadás, jött, hogy a harmadik verzió igenis igaz, és hogy milyen HP vagyok, mert szegényt én kényszerítem hazudozásra, ha elmondta volna elsőre, hogy a szomszédja ráadásul nő, akkor meg az lett volna a baj.
Kombinálásból valóban jó vagyok… Mert miért is jön elsőre egy pasi olyan történettel, amiben a legjobb haverja van benne? (ugyanez a nőkre is igaz, miért jövünk jó barátnős sztorikkal?) Hát azért, ha valami gáz van, adott személy tuti hogy fedez minket…
Mondtam neki azon nyomban, vagy most elmondod az igazságot, és megspórolunk egy kis időt, vagy nem, de idő kérdése és kinyomozom.
Ment a hantázás, hát kézbe vettem az ügyet.
Valami derengett régről, hogy az előttem lévő nője is ugyanabban a városban lakik, ahova ő költözött, de hát elsőre nem gondoltam semmi rosszra. Azért biztos, ami biztos, felkerestem a nőt (levél), és feltettem a kérdést neki (most mit kerteljek), hogy hát találtam azt a kulcsot, és van a kutyaetetéses sztori. Övé a kulcs és van még (megint) valami köztük, vagy övé a kulcs és nincs semmi köztük, vagy nem övé a kulcs.
Én a szomszédos sztorit azért sem nagyon hittem, mert úgy emlékeztem a szomszédok kivétel nélkül kisgyerekes családok, de azért elejtettem a poént, hogy hátha a kedves ex a szomszéd..
Levelet elküldtem.
A férfiember hívott rögtön utána és beszélni akart velem, elmondta mennyire szeret, és a K. Nevű nőnemű lénynél tényleg csak kutyát kellett etetni. Ám ez a név gyanúsan egyezett az ex nevével, és lőn. Így viccelődjön az ember, hogy aztán tényleg bele is trafál. Hát kedvesM az előttem lévő barátnője szomszédságában vásárolt házat, és a tulajdonosok is azért voltak ismerősök, mert amíg odajárt hálni a régi barátnőjéhez, megismerkedett a környékbeliekkel….
Én két esetben cselekedtem volna így. Ha az a ház valóban olyan értékes és szép (és ráadásul jó áron is van), jó kilátás, stb, hogy kihagyhatatlan biznisz (de ez az eset nem állt fent, mert egy ilyen házban a szomszédokat ötször jobban áthallani, mint egy panelban, és ráadásul mocskosul le is volt lakva), másik opció pedig az volt, hogy ott az ex még mindig nem annyira ex. Mert én bár sokat aludtam nála, de ki mondja meg, hogy ők nem jártak át egymáshoz, amikor nem voltam ott? Legnagyobb tuti, lebukás veszélye nulla…De már inkább nem is akartam tudni, úgyhogy gondoltam eljött az idő, hogy a se veled se nélküled kapcsolatot befejezzük, és a végére egy elegáns pontot raktam..