Mese a mindenhez értő lányról és a semmirekellő pasiról. Mondanom sem kell, internetes ismerkedés, és 100km különbség.
Sziasztok!
Mivel mindennapi olvasója vagyok a blognak, elérkezettnek éreztem, hogy én is megosszam egy kis storym, igazából elég friss az egész.
Tavaly december közepén barátnőm ajánlotta, hogy ha már egyedül vagyok, regeljek arra a bizonyos szivecskés társkereső oldalra, hátha találok valakit, ha meg nem, akkor is igazán jókat nevethetek egyes hímeken. Belementem, regeltem. Jöttek is a flörtök, az üzenetek. Egy pasi szemet szúrt nekem, épp december 23.án. Ekkor amugy is fogékonyabb voltam a dologra, hiszen a szeretet ünnepe, és igazi ajándéknak éreztem volna egy szerelmet is.
A pasi 28éves, igaz 100km-re lakik tőlem, de pont a sulim közelében, így gondoltam, ha esetleg összejönnék és találkoznánk, sem lenne nagy gond.
Hát sok sms, msn, és mail után január első napjaiban találkoztunk, mindketten odáig voltunk egymásért, bár kijelentette, ő szeretne kimenni Ausztráliába még ebben az évben. Oké, elfogadtam, de úgy voltam vele, hogy legalább addig is egy jó kis időszak vár rám. Jóban voltam az apjával, a barátaival, és köztünk is minden rendben volt. Pénteken mentem hozzá, szombaton onnan suliba, majd vissza hozzá, és csak hétfőn jöttem haza. Úgy éreztem, hogy minden rendben, imádta a főztöm, és piszok jó volt vele a szex is, bújt hozzám állandóan és mindig szép voltam neki.
Bár mindig is idegesített azon hisztije, amit levágott, hogy neki semmi sem jön össze, bár ennek ellene igazán soha semmit nem tett. Az ő fájdalma mindig világfájdalomnak számított. Az én dolgaim persze elenyésztek az övéi mellett, szerinte, bár nekem a munkám és a fősulim kellett állandóan összeegyeztetni, úgy hogy neki és nekem is jó legyen. De elnéztem neki, mentségem legyen, hogy előttem ott volt a lila/ rózsaszín köd.
Aztán egyre bunkóbb lett, és éreztem, hogy terhes vagyok a számra. A napi 3x hivás lecsökkent egyre, vagy egyre se. Nem tetszett neki, hogy elég sok dologhoz értek, és férfias témákhoz is hozzá tudok szólni. Igazából lehet az sem jött be neki, hogy a haverjai sokszor szívesebben beszélgettek velem, mint vele. Mikor eleget ivott, kifejezetten szeretett leoltani engem, de mikor együtt voltunk, egyszerűen teljesen normális volt a kapcsolatunk. Igazából az a mondata tette be a kaput, hogy : "Nem hiszem el, hogy te mindenhez hozzá tudsz szólni! Ez nem okosság, inkább okoskodás!" (hozzáteszem én is odáig vagyok a motorokért és az autókért ugyan úgy mint ő, és haverok által kissé értek is ezekhez!)
Tudtam, hogy jobb lenne, ha szakitok vele, de valahogy nem ment. Szerettem. Aztán annyiszor sikerült megaláznia, és undoknak lennie velem, hogy elszállt a lila köd a környékemről. Ekkor már láttam, hogy ő igazából nem az a pasi akibe az elején annyira szerelmes lettem.
Igazából egy megkeseredett ember, akinek vannak céljai, de igazából semmit nem tesz értük. Semmi motiváció nem volt benne. Lehet nekem nem világmegváltó álmai vannak, de én legalább teszek érte, hogy elérjem őket. És lehet, hogy csak 20 éves vagyok, de úgy gondolom, mégis érettebben, és tudatosabban gondolkozom, mint egy 28 éves pasi. (bár ő sokszor hangoztatta, hogy túl fiatal vagyok, nem érthetem...)
Jah, és múlt időben írom le ezeket, de a szakítás napja még most jön! Kíváncsi leszek, hogy hogyan fog reagálni a bejelentésemre. :) Ő úgy gondolja ugyanis, hogy minden rendben van velünk. :)
Tescoba jártunk, gumit nem használtunk, de azt hiszem ő vette vola. Hogy katona volt –e?! Dehogy! Arra sem volt elég motivációja! Nem lenne amugy rossz ember, csak viselkedne a korának megfelelően, és gyakorolhatná az élő kommunikációt, mert sajnos online jobban megy neki. Talán felnőni sem ártana neki, és lehet nem csak ő ért a férfias dolgokhoz! :)
Az utolsó 100 komment: