Vonzáskörzetben sem szabad ismerkedni, itt az alábbi történet indoklásnak.

A kép innen

Sziasztok! 

Az én történetem nem a ’szakítósmondat’ miatt különös, sokkal inkább a körülmények teszik érdekessé, viccessé és talán szánalmassá. 

Annyit tudni kell, hogy mindketten Budapest vonzáskörzetében laktunk, ráadásul két teljesen más irányban, így tömegközlekedéssel majdnem két órába telt, hogy eljussunk ajtótól ajtóig.

Az eset egy hétvégén történt, szombat este mentem át hozzájuk, másnapra ugyanis nagycsaládi ebéd (már kiröppent testvérek és az ő családjaik) volt betervezve, ez lett volna az én debütálásom is előttük. Tehát szombat este mentem hozzájuk egy jó hangulatú hétvégére készülve. Amikor leszálltam a buszról nem volt sehol, ami elég rosszul esett, de mivel közel laktak az állomáshoz elsétáltam hozzájuk. Mikor megérkeztem megkérdeztem hogy mi akadálya volt hogy lejöjjön elém a buszhoz. Majd  hosszas beszélgetés következett, melynek a lényege az volt hogy míg én az előző héten nyaralni voltam ő ráébredt hogy ő nem szeret engem. Magyarul új lány volt képben. Tudomásul vettem, bár derült égből villámcsapásként ért, mivel mielőtt elutaztam volna többször is mondogatta, hogy úristen mi lesz vele egy hétig nélkülem. Talált szebbet, jobbat, ez lett. Én ezt tudomásul vettem, nem hisztiztem, nem sírtam (igyekeztem erősnek mutatkozni) és közöltem, hogy miután már nem tudok hazamenni, így reggel amint felkelek az első busszal megyek haza. A reakciója számomra döbbenetes volt:

• Akkor nem maradsz ebédre!?

Köpni-nyelni nem tudtam, valami olyasfélét tudtam csak reagálni, hogy ugyan minek kéne maradnom és különben is most szakított, ő minek akarná hogy maradjak. Az este folyamán kaptam egy smst egy jóbarátomtól, érdeklődött hogylétem felől. Felhívtam, hogy mi lenne ha másnap találkoznánk, meg is beszéltük, hogy kijön elém a buszhoz és elmegyünk valamerre. Az akkor már exemnek mondható férfiegyed kiakadt hogy mi az hogy én randit beszélek meg valakivel, amikor még alig pár órája szakítottunk és ráadásul az ő füle hallatára. Nem tartoztam neki magyarázattal, ezért nem is adtam, annyit mondtam hogy csak egy baráttal találkozok (és ez így is volt), de láttam hogy nem akarja elhinni, de én ezzel letudtam a dolgot. Majd jött a lefekvés ideje, nagyvonalúan felajánlotta hogy a földön alszik. Elalvás előtt még a lelkemre kötötte hogy nehogy elmenjek mielőtt ő felkelne, ugyanis rendszerint korábban keltem nála. Miután elaludt csöndben kisírtam magam, és sokáig nem tudtam aludni, mert járt az agyam és nem tudtam kikapcsolni. Szokás szerint sikerült korábban kelnem, kimentem a konyhába ahol már anyuka szorgoskodott, segítettem neki az ebéd előkészületeiben. Pár óra múlva a fia is felkelt, én pedig összecsomagoltam és elköszöntem anyukától, aki elkerekedett szemekkel kérdezte hogy hova megyek, mire válaszoltam hogy kérdezze a fiát, és igyekeztem elegánsan távozni. A srác még kikísért a buszhoz, próbáltam tartani magam, de a sofőrtől már könnyes szemmel kértem a diákot Pestig :) 

A következő problémáim voltak ezzel a szituációval:

- ha előre megfontolt szándékkal szakítani akart, akkor miért nem jött át ő, vagy legalább valami olyan helyet választott volna, ahonnan mindenki haza tud menni, illetve minek hív meg családi összeröffenésre?

- nem volt egyenes a szakításkor (valószínűleg a kapcsolat alatt is voltak torzítások, így talán nem is baj hogy vége lett :)