Egy mondat: Az én esetem amolyan Romeo & Júlia történetként indult. Egy 16 éves fiú és egy 16 éves lány egymásba szeret, de a szülők ellenzik.
(A heti tematika a család)
Üdvözlet!
Az én esetem amolyan Romeo & Júlia történetként indult. Egy 16 éves fiú és egy 16 éves lány egymásba szeret, de a szülők ellenzik. Akkor még elérték a célt, mondhatni lebeszéltek minket egymásról. Aztán újra találkoztunk és 20 évesen az ember már kevésbé befolyásolható. Apám olyan mértékig nem fogadta el a helyzetet, hogy kénytelen voltam elköltözni. Összeköltöztünk. Komoly áldozatokat hoztunk ezért, egyetemre jártunk és mellette teljes állást vállaltunk, mindig kiálltunk egymás mellett. (Nem kell semmi nyomós okra gondolni az ellenszenv miatt, fél év van közöttünk, azonos etnikumhoz tartozunk. Az egyetlen probléma az anyagi különbség volt) Sok mindent feladtunk: egyikünk egy jobb életet és a "családját", a másik minden szabadidejét, a "családját". Azt hiszem egyikünk sem bánta. Idővel a család is elfogadta a helyzetet, minden olyan volt mint egy mese: bonyodalom aztán happy end. A kapcsolatunk ezeket leszámítva szokványos volt: jó idők és rosszak, viták aztán békülés.... 2 évet éltünk együtt. Decemberben többet vitáztunk, mint általában. Januárban pedig elmentünk egy buliba. Régi ismerősök voltak ott. Nem együtt buliztunk, csak egy helyen. Volt ott egy régi barátom akit évek óta ismertem, és régen láttam. Sokat beszélgettünk, és ez zavarta a barátomat. Hajnal kettőkor közölt, hogy hazamegy. Én mondtam, hogy szeretném, ha maradnánk még. Erre a válasz: "Félreértettél, hazaköltözöm. Jönnek értem. Elviszem a cuccaimat, mindent." Dühös lettem, hagytam. Menjen ha akar. Elment. Én maradtam......azthiszem az már lényegtelen, hogy utána a bulin mitörtént. Mire hazamentem semmije nem maradt ott. Felhívtam reggel és kértem jöjjön haza. Nem jött. Többet nem kértem....Emberileg árultak el. Nem sírtam sokat. Most kapcsolatra sem vágyom. Inkább valami kötetlenre. Képtelen vagyok egyenlőre érezni. 23 évesen érdektelennek és cinikusnak érzem magam. Mintha nem is én lennék. Mintha kívülálló lennék, aki nézi, hogyan zajlik az élet egyik napról a másikra.Így hát várok, várom, hogy újra érezzek valamit, valamit amit nem csak mások látnak rajtam, hanem tényleg érzem is.
Az utolsó 100 komment: